MatekMesék: Serlok és a bánatos kígyó

Soha a történelemben nem volt még példa arra, hogy valaki értse a macskája beszédét. Legalábbis nem tudunk róla, kivéve egyetlen esetet, Jancsiét. Jancsi élete korábban nem volt túl érdekes, reggel 8-tól délután 4-ig hamburgereket árult, kivéve persze, ha éppen más volt a munkarendje. A hamburgerkészítés előtt, után és közben pedig álmodott, hogy milyen is lenne az igazi ÉLET. A legjobban azt utálta, hogy éppen, amikor megmenti a világot, és a gyönyörű kémnő elismeri szellemi és fizikai fölényét, és a karjaiba akar omolni teljes megbánását kimutatva, valaki udvariatlanul közbevág, és azt mondja: „Egy sajtburgert kérek, uborka nélkül, és egy dupla kólát!” Vagy esetleg: „Jancsi, drága kisfiam, kiporszívóznál végre?”
Egyetlen vigasza és kedvenc társasága Misi volt, feketénél is feketébb macskája. Misi sose szólt közbe, és mindig olyan megértően tudott hunyorogni. Aztán egy éjszaka különös álmot látott Jancsi Alvin hercegről és az udvartartásáról — ez is jó történet, majd egyszer elmeséljük —, és mire fölébredt, már értett mindent, amit Misi mondott. Először nagyon meglepődött, aztán nagyon megörült, aztán nagyon felháborodott, mert kiderült, mi minden rejlett Misi megértő hunyorgása mögött. De Jancsi jó lélek volt, ezért mindent megbocsátott kedvencének, és azt is elfogadta, hogy Misit ezután már csak Serloknak lehet hívni.
Serlok később házi kedvencből segédnyomozóvá lépett elő, amikor Jancsi feladta a hamburgerbizniszt, és belevágott a magánnyomozóságba. Persze a szereposztás csak a közönségnek szólt, igazából Serlok volt a nyomozó, és Jancsi a segédje, de hát mit számít ez?
Szóval, egy kevésbé napsugaras délelőttön Jancsi éppen a magánnyomozói odújában hintázott a székén életveszélyes pozícióban, Serlok meg a főnöki pokrócon szundított, amikor furcsa, szaggatott sziszegés zavarta meg nyugalmukat. Ahogy a forrás felé pillantottak, hát mit láttak? Hát egy kígyót láttak, ahogy laposan és — bizton állíthatjuk — meglehetősen zavart pofával kúszott be az iroda résnyire nyílt ajtaján. „Egyszer már meg kéne javítani ezt az ajtót” — gondolta Jancsi. „A végén a téli szél is ilyen könnyen jön be.”
Aztán hirtelen abbahagyta a hintázást, és majdnem hanyattesett, mert ráébredt, mit is lát. Úgy ugrott fel, mintha a meglehetősen zavart pofájú kígyó már bele is mart volna. Körülnézett valami fegyver után, de a tollán kívül nem volt más körülötte, így rémülten mászott fel a székre.
– Kár a gőzért, álfőnök — szólalt meg Serlok. — Először is, ez a kígyó, ahogy azt minden, akár csak kevéssé művelt személyiség is tudja, egy korallsikló. Másodszor pedig, a vak is látja, hogy el van kenődve, és két szisszentés között éppen zokog egyet. Magánnyomozók…! Phh!
– Ööö — kászálódott le végtelen zavarban Jancsi a székről, közben azon tűnődött, hogyan állíthatná helyre csekélyke tekintélyét. — Ööö… ezeket persze én is tudtam. Csak próbára akartalak tenni.
Serlok nem mondott semmit, csak felhúzta az egyik szemöldökét. Ezt az undok szokást azóta vette fel, mióta társalognak. Jancsi egy ideig keresgélte a határozott hangját, aztán főnökinek szánt stílusban odavetette Serloknak:
– Akkor talán kérdezd meg, mit akar! Végül is, te vagy a segéd.
– Aha, az álmaidban — morogta Serlok, de azért megtette, amit kért. — Azt mondja, hogy nagyon szerencsétlen, és nem tudott senkihez se fordulni, meg ilyenek.
– És miért olyan szerencsétlen?
– Várj csak… Hát ez nem normális.
– Miért?
– Mert meg akar halni, ha nem lehet harminckét foga, mint egy embernek.
– Mi??
– Jól hallod. Azt is mondja, hogy megkeresett valami vajákos kígyót, aki meg tudja neki oldani ezeket a fogakat, de utálja az ilyen feltörekvő kígyókat.
– És mit akar tőlem? Én nem tudok neki fogakat növeszteni…
– Meg még sok egyebet se tudsz, de ezt most hagyjuk.
– Serlok!
– Jó, tudom, még te adod a Whiskast… Szóval nem is a fogakat várja tőled, csak arra a kérdésre a választ, hogy a harminckettőt, mert annyi foga lesz, és a hatot, hogy ne legyen olyan könnyű, hogyan lehet felírni négy darab négyes és műveleti jelek segítségével. Én persze ezt jól tudom, de valami morzsát neked is akarok hagyni a dicsőségből, nehogy elveszítsd az önbizalmadat. Tessék, fejtsd meg, nehogy meghaljon, mert akkor előre megfontolt izé… öngyilkolásban is kell nyomoznunk. Na, gyerünk, segíts az első igazi ügyfelednek, hogy elnyerje a vajákos kígyó kegyeit!
Jancsi szerencsére jóval eszesebb volt, mint ahogy azt a macskája nyilvánosan elismerte, ezért hamar boldogult a rejtvénnyel. Serlok azonban jóval gyöngébb volt matekból, mint ahogy azt állította, a kígyó pedig sokkal gyöngébb, mint ahogy az kívánatos lett volna, úgyhogy az elmagyarázás és megértés tetemes időt vett igénybe. De aztán persze jött a félig happy end, mert a kígyó megkapta a fogait, és aztán elnyerte egy bizonyos titokzatos hölgy kezét (amit persze nem tudott megfogni, de ez egy másik történet), viszont fizetni nem tudott, így nemcsak az első, hanem az első nem fizető ügyfél is lett…
Mi volt a fogszerző feladat megfejtése?