Még mi lehetnék, ha nem hús és vér, lehetnék fa, üveg, műanyag, lehetnék kőből vagy fémből is, mégis testembe visszatérni csodálatos érzés. Üveggé válok, tiszta, átlátható, nincsenek titkaim, mégis észrevehetetlen maradok, látható rajtam keresztül a valóság, és hogy igazat mondok. Kellemes érzés, a fény belém hatol, majd elhagy, újra és újra. De nem véd meg senki, minden látható.
Kővé válok, erős leszek, kőtömb, vagy szikla, komoly, felelősségteljes, egyben vagyok. Biztonságban, szilárdan és öntudatosan állok, kellő súllyal, tekintélyemmel… de tompán, érzéketlenül. Mereven, mozdíthatatlanul, és ez oly taszító.
Ha gumi lennék inkább, békés, vidám, barátságos… nincsenek félelmek, védelmezek. Ütközést, zajt tompítok, ék vagyok. Feladatom sok, szükség van rám, részem a világ dolgai. Hirtelen nyugtalan leszek, aggódom, mozgásom felgyorsul, gumi létem elválik tőlem, csak azt figyelem, mire készül, hová csapódom. Ijesztő, nyugtalanító létezés.
Műanyag leszek! Vékony, törékeny. Egyszerű és természetes, derűs és könnyed. Edény lehetnék vagy alaktalan, tartalmatlan, unalmas. Könnyű és súlytalan, szorongató állapot.
Legyek életteli fából, belül üreges vagy tömör. Félelmetes, nem tudhatom melyik, zárt vagyok-e, vagy kinyitható…van-e belül valami? Félek, nem tudom, mi van odabent. Görcsös, rossz érzés, kínlódom, összegörnyedek, kiszáradok. Szúrós, érdes szálkáimmal védekezem.
Fémmé válok hirtelen, gyorsan, körkörösen fénylővé leszek, friss, kellemes érzés. Egyszerű és derűs, csillogok. Tükröződésem fontos, csillogásom gyönyörű. Belém hatol minden, hőség megolvaszt. Ütközésem zene, hangom egyedülálló. De így rideg vagyok és kemény. Egyedül érzem magam…
Kezekkel formált agyag legyek, hogy szeressenek az emberek! Edény, égetett. Harmonikus, egészséges. Elengedem a gondokat, lazán, könnyedén élek, bölcs leszek…
Én mégis hús és vér legyek, gondokkal teli, nehéz létemmel! Mert ez vagyok igazán. Ereimben forró vérem kering, szívem zaklatottan dobog, testemet melegség járja át, folytonos aggódás és öröm, boldogság és tragédiák. Születés és halál, fájdalom és gyógyulás.
Te mindvégig követsz, vigyázol rám, vígasztalsz, szeretsz, vársz és befogadsz.
Legyek az, aminek látni akarsz és legyek ott, ahol Te szeretnéd!
9 hozzászólás
Kedves Rita. Amiket leírtál sokszor én is ezeket érzem. Nem könnyű helyzet ez.
Szia Rita!
Érdekes képek és variációk arra, mi is lehetne az ember más, mint önmaga. Szerintem az egyetlen igaz kép, ha megtalálja önmagát valaki. Persze addig lehet keresgélni, csak hát kár feladni más kedvéért. Miért lenne jó az, ha így lenne: …”Legyek az, aminek látni akarsz és legyek ott, ahol Te szeretnéd!” Nem tenne boldoggá. Egyebekben az írás tetszett, a változatos élő és élettelen tárgyakba való léleklehellet megkapó.
Szeretettel: deb
Kedves Adnyra! Hát nem…
Szia Deb! Köszi, hogy tetszett. Igazad van! A helyzet bonyolult. Keressük kik vagyunk. És amit megtaláltunk, azt tudjuk feladni. De amíg keresők vagyunk, azt se tudjuk, mit adnánk fel mások kedvéért.
A Te az az írás végén Isten. Arra gondoltam, ha már ennyire nehéz megtalálni, akkor rábízható Istenre. De lehet a Te ember is, szerintem te erre gondoltál, és igazad van, az nem vezet sehová.
Köszi, szeretettel, Rita
Kedves Rita!
Tetszett nagyon fantáziadús írásod!
Még mi lehetnék´,kérded és felsorolsz sok sok
lehetöséget!
Különösen tetszettek a felsoroltak tulajdonságai,
elemzései!
A befejezésnél amit választottál,az az egyetlen
helyes.
Ez a mi sorsunk:”. Születés és halál, fájdalom és gyógyulás”
Gratulálok!
Szeretettel:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor! Köszi, örülök Neked és hogy tetszett.
szeretettel
Rita
Szia Kankalin! Köszi, egyformák vagyunk, minden emberrel. Mindenkiben van jó és rossz. Mindenki lehet nagybetűs. És valahol az is!!! Egymást kell felemelni. Kihozni a jót. Mert ott van. Csak fel kell ébreszteni, hagyni kell, hogy kijöhessen. Tehát mindegyikőnk Ember! Érdemes kipróbálni. Nincs rossz ember. Szenvedő ember van. Érteni kell, miért nem látható.
Szép napot
Szia Rita!

Mindig rácsodálkozom az ötleteidre, ez az írásod is sok gondolatot indított el bennem.
Nagyon tetszik, ahogy érzésekkel ruházod fel az élettelen dolgokat, szinte életet lehelsz beléjük, az pedig, hogy képes vagy gondolatban azonosulni velük, meg kifejezőbbé teszi.
(A harmónikus – harmonikus).
Kedvemre való ez a mély lelki utazás, választékos szóhasználat, nyugodt hangnem és a záró konklúzió – jó embernek lenni – Embernek.
Eddigi megnyilvánulásid alapján nagybetűsre értékellek.
Köszönöm, hogy olvashattam ezt a különleges utazást!
Szeretettel: Kankalin
“Kezekkel formált agyag legyek, hogy szeressenek az emberek!”
Igen, a szeretet igénye bennünk van, nagyon fontos szeretni és szeretve lenni.
Szeretettel: Rita