Meghalsz érte

Csak egy gondolatvillanás volt: ugrani kell!
Nem volt kétség, nem volt félelem.
Sok tonnányi fém robogott egy törékeny test felé, amely léte fontosabb volt mindennél!
Szíve szó szerint megszakadt a nekirohanó vastól, és a tudattól, hogy most érinti utoljára.
Mégis arcán mosollyal lökte félre őt, mert élete életért volt az alku tárgya.
Hogy isten vagy az ördög volt az adásvétel rendezője, nem számított!
A gyönyörű szempillái, és esdeklő, fájdalmas tekintete volt amit retinája utoljára érzékelt,
ahogy visszanézett rá a földről.
Soha nem érzett még ekkora ütést.
Már csak üres teste repült tehetetlenül a levegőbe,
lelke megtette amiért itt kellett lennie.