Megviselve

Ordítozva járom a világot, kezek után kapkodva. Segíts kiáltoztam, segíts rajtam. Ölj meg vagy én teszem meg magammal, olyan nagy bánatot hoztál magaddal. Megjártam a poklot, és járom ma is miattad, ennyi év után is sokat gondolok az őrült éjszakákra és nappalokra. Panaszt panaszra halmoztam , te mégis elmentél. Miért hagytál itt? Miért mentél el szó nélkül? Soha nem bántottalak, mindig meghallgattalak, óvni védeni szeretni akartalak, mondd, miért nem hagytad?

Erősebb volt benned a gőg, erősebb volt a kő szíved, amit nem sikerült megenyhítenem. Itt hagytál az összetört szívemmel. Mi járt a fejedben, miért nem voltál őszinte, egyenes? Kapzsi vagy és kegyetlen! Soha nem érdemeltél meg! Kihasználtad minden gyöngeségemet, kihasználtad, hogy őszinte tiszta szívből szerettelek, és tudod mai napig szeretlek. Tönkretettél, lezúztál, eltiportál, olyan nagy fájdalmat okoztál. Most is sebes a szívem azon része amit fogva tartottál. Miért tetted ezt velem, miért hitetted el, ha ritkán is, hogy fontos vagyok neked? Miért vagy ilyen szívtelen számító jellem? Egy nap remélem találkozol önmagaddal és átéled azt a poklot, amiben meghurcoltad a darabokra tört szívemet.