A banda vezére dühös lett, hogy felébresztették, nem akármilyen álmából. Dühös lett, de piszkosul ám! (Ugyanis éppen egy jól sikerült, vadnyugati vonatrablásról álmodott.) Közölte a fiatal, buzgó ötletgazdával, hogy ő mekkora egy jó nagy hülye, és ha valakit egyáltalán kupán kéne vágni, mindenképp őtet, az őt édes álmából felébresztő idióta egyént. „Csak hát” – a mesélő, tisztában van azzal, hogy „nyelvtudomány-ügyileg” súlyos hibát vét a „csak hát mondatkezdéssel, de mindegy – a bandavezér arra gondolt magában, ha jól kupán vágná az illetőt, annak még az a kicsi maradék sütnivalója is odalenne. Ebben maradtak, aztán mindenki nyugovóra tért.
Na szóval másnap lett, lassan, mindenki felébredt. Elsőnek a legény kelt fel, megmosdott a patakban, felfrissítette magát, jókedvét. A többiek még másik oldalukra fordultak, próbálták elkerülni a szemüket szerfelett bántó, agresszív fényt. Így van ez, mikor az ember másnapos.
Azért lassan mindenki feltápászkodott a bandavezér szavára. Mely szavak szerint: „aki legény éjjel, álljon helyt nappal is”! Volt azért igaza – némileg – jól sikerült az előző est, habár hiányoztak a menyecskék. A fiatalabb zsiványoknak nagyon, leginkább. (Már pedig megjegyzendő, menyecske nélkül nem igazi legény a legény. Mindegy.) Korábban – kalandozásaik során – volt szerencséjük raboltak el pár fehércselédet; akkor lett dolguk annyiféle finomságban! Mert azok főztek rájuk, kimosták szennyeseiket, nem beszélve egyéb „földöntúli” egyéb éjszakai finomságokról! (Porszívózás nem volt még akkoriban divatban.) De akkor is már voltak az égen csillagok.
Csak hát az ő kedveseik megunták a cigányéletet, szöktek el, ők meg nem is akarták, de nem is tudták volna visszatartani őket. Azok meg kerestek módos gazdát, házasságközvetítő vénasszonyok segítettek nékik. (bejárva a falut ebben.) Na jó, na jó, igazság szerint” nagyritkán jöttek fel a csillagok” azokban a hitvesi ágyakban, de mit számít. Esténként a gazda leginkább garasait számolgatta a gyertyafény mellett, no meg a leszámítolható, hiteles váltóit rendezgette sorba. Szerencsésebb esetben azért akadta a tanyán, a mintagazdaságban egy lovászlegény, esetleg juhászbojtár…
Visszatérve történetünkre, mindenki felébredt végül, a zsiványok nyögve-nyelve bambultak szédelegve be a való a világba. Tudvalévő, az ember ilyen állapotában nemigen van tisztában azzal, honnan jött, és hova érkezett. Érthető. Ilyen esetben az embernek leginkább az segít, ha legurít egy-két üveg jól behűtött, finom sört. Mert az segít a „macskajaj” ellen. Amikor szédeleg az ember, és macskák nyivákolnak a fejében. És a világért se hagynák abba! (A nyervogást.) Hűtött sör nem lévén, ajánlható a hideg frankfurti káposztaleves! Régi recept szerint kelkáposztával készítik, de e sorok írója jobb szereti, ha savanyú káposztával készül. És semmiképp nem szabad a savanyúkáposztát, annak ízét, sava-borsát a főzés előtt kiáztatni. Halálos vétek!
Történetünkre visszatérve, mindenki felébredt, észhez tért a késő reggeli früstökre. No nem volt jégbehűtött sör, no meg hideg káposztaevesben sem volt részük. De semmi gond, akadt maradék bőven az esti lakomából. Legényünket is jóllakatták, próbálták feltarisznyázni, hosszú útjára. „Legalább egy darab szalonnát fogadj el”, kérlelték, de ő hajthatatlan maradt. „Úgyis kipotyogna a lyukas tarisznyámból”.
Így aztán a zsiványok nem erőlködtek, makacskodtak tovább. Különben is kezdődött számukra a napi rablási műszak. Mindenki ment hát a maga útján, a legényke üres, lyukas tarisznyával, darabka szalonna nélkül. Úgyis kipottyant volna, de később nagyon megbánja majd! Eztet…
/vége a második résznek
2 hozzászólás
No, végre folytattad. Örülök, hogy a szegény legény életben maradt. Gondolom, hogy van még vele terved.
Érdeklődéssel várom.
Szeretettel: Rita
Kedves tőled, hogy vigyázol a legénykére!
szeretettel: túlparti