Mese a Nap egy napjáról!

Egyszer volt hol nem volt mese volt a napról szólt. Ezt a mesét hallhatod ha oda figyelsz megtudod, hogy fordul ő álomra minden egyes áldott nap. Vele játszol vele nevetsz meséjétől elszenderedsz.
Minden napját azzal kezdi est homályát megrepeszti, éj sötétjét által festi feketéről tengerkékre bárányfelhők örömére. Frissen kel fel korán, hajnal bekopogtat édes dallal. Ablakodból láthatod, ahogy reggel rád ragyog éneke ébreszt kacaja jókedvre derít s míg te megeszed reggelid ő munkához lát vidáman. Körül nyargal a világban réten harmatot szárít virágoknak szirmát bontja s mind édes illatát ontja. Elszalad az erdő fáin át felébreszti a rigómamát, a fecskét a cinegét, hogy te is halld csengő énekét. Patakra folyóra tóra gyöngyét szórja had ragyogjanak had játszanak fickándozzanak vidáman a halak. A hangyaseregnek riadót fúj dolgozzanak serényen de a jó molnárnak, péknek sem hagyja hogy henyéljen. Hangyától a molnárig, falutól a határig mindenki talpon már. A napocska az égen jár gyönyörködik a nagyvilágban a mezőn a virágban fák alatt a zöldike dalába. Messze tekint távol jár de téged is megtalál szíved vidítja arcod pirítja le ragyog rád kedvesen. Délidőben napkirály az égbolt csúcsán jár. Ereje teljében ragyog s azzal dicsekszik a legszebb én vagyok. Nem vitás hisz úgy tündököl arany, haja földig ér szebb az minden földinél. Ebéd után lepihen felhőtakaró alatt vele nyugszanak a napsugarak. Az összes felleggyerek sír-rí az apjuk rájuk dörög, szélanyó forog pörög nyugtatja a sok pulyát: lesz még játék lesz még netovább. A zivatar elszalad lábnyomát csak a vízcseppek őrzik még de az is eltűnik és feleded rég. S ni csak kikandikál a takaró alól? A nagylábujjad van ott valahol!?
A napkorong bukkan ki felhők mögül a szellő fi vele örül, táncra perdül a nyomodba ered, hogy el ne feledd szép napos délután szélúri táncolt veled. Ahogy telik az idő múlik a nap a hangya, a molnár, a madarak, szélúrfi, szélanyó, a fellegek, s a nap mind mind elfáradtak. Anya és apa is itt van már, ágyad mellé ülnek betakarnak csendesen, arra kérnek kedvesen: Nézd a nap is lepihent takaród sarka alá bújt. Tündérke szemedre álomport fúj. Szundít már mindenki hangyától a molnárig falutól a határig csak te hallgatod a nappal e mesét, az éj szavát. Aludj el te is! Jó éjszakát!