Mesék a gyerekszobából 3. rész Samu, a sárkány

Linzi a játékláda tetején üldögélt, és azon gondolkodott, hogyan győzhetné le Frottentottent, hogy is járhatna túl az eszén. Ekkor valaki ezt mondta:
– Au! – Meg ezt: Jaj! meg ezt: Ó, ó…
Linzi kíváncsian nézett körül, hogy honnan jön az „au,” meg „jaj”. Elindult a hang irányába. A szekrény egyik polcán megtalálta a hang forrását, még pedig egy sárkány személyében.

– Miért jajgatsz, sóhajtozol és ó-zol? Hogy hívnak?– kérdezte kíváncsian a tündérke.
– Samu vagyok. Azért nyögök és jajgatok, mert fáááj a fogam!
– Azt hittem a sárkányok erősek és nem nyögdösnek, és nem jajgatnak!
– Ez igaz, de most fáááj a fogam! Érted! Tudod milyen az, amikor az embernek, akarom mondani sárkánynak fáááj a foga!
– Nem. Mivel én nem vagyok sárkány, és a fogam sem szokott fájdigálni.
– Ne humorizálj, hanem inkább segíts!
– Talán szeretnél megkérni, hogy segítsek. Ugye jól hallottam?
– Igen, ne haragudj! Csak csinálj valamit kérlek, mert nagyon fáááj a fogam! – bömbölte Samu.
– Aha. Már tudom hová tűntek el Julcsi csokijai. Te faltad fel! Szóval, sok édességet ettél. Igaz?
– Igen – hajtotta le a fejét bűnbánóan Samu. Kérlek! Segíts! Állítólag te tündér vagy! Hallottam, amikor Julcsinak is tanácsokat adtál, hogyan hatástalaníthatja Frottentotten ármánykodásait. Akkor biztos erre is van valami jó kis varázsigéd?
– Jó, jó – felelte Linzi. Kicsit gondolkodnom kell. Adj egy kis időt!
– De ne tartson sokáig, mert fáááj a fogam! – ordította Samu.
– Ilyen nyafka sárkányt se láttam még! – suttogta Linzi. Na figyelj! De ez csak akkor hat, ha komolyan is gondolod, és nem falod fel más édességét! Ha nem, akkor sokkal, érted? Sokkal jobban fog fááájni a fogad!
– Persze, megígérem! Csak mondjad már azt a varázsmicsodát!
– Varázsige, és nem micsoda. Szóval, mondd utánam:

Megígérem nem lopkodok,
cukrot, csokit, nem kóstolok.
Fogtündérek segítsetek!
Fogfájásom elvigyétek!
Miközben Samu mondta a varázsmondókát, Linzi közben három kört írt le a sárkány feje fölött.

– Na, mit érzel?- kérdezte Linzi.
– Semmit…semmit. Egyáltalán semmit. Nem fáj a fogam! Nem fáj! Ez csodálatos! – kiabálta Samu. Te tényleg tudsz varázsolni! Köszönöm.
– Miért? Nem hittél bennem? – húzta össze a szemöldökét a tündér.
– De…de! Na jó! Csak egy kicsit kételkedtem a tudományodban. Ne haragudj! Ha tudok majd segíteni egyszer neked, akkor csak szólj! Mindenben számíthatsz rám!
– Nos, akkor most szavadon foglak! Segíts hatástalanítani azt gonoszkodó Frottentottent!
– Jó. De hogyan? – kérdezte Samu.
Ekkor mozgolódás támadt a játékok közt.