Mesék a gyerekszobából 7. rész A találkozás

– Na, mi van? Megkukultál? Köpni-nyelni sem tudsz a seprűm látványától?- kérdezte Nadragulya Frottentottent. – Látod? Amiben kapaszkodom az egy ördögfül. Igaz, nem szívesen vált meg tőle a gazdája, de én, rávettem. A fék, az pedig egy szarvasagancs. Hátul pedig egy pávatoll, egy egérfarkinca és egy oroszlán farok ékeskedik. Ez csak arra szolgál, hogy szebb, látványosabb legyen a seprűm, A banyanyanyák, amikor meglátják majd a nagy, éves banyaünnepen, tuti sárgulni fognak az irigységtől! Ja, és a legjobbat, azt még nem is mutattam! Mereszd ki a szemed és sasolj! Egy motor van rászerelve, hogy még gyorsabban repüljek. Szuperszonikus-Látod te mágus! – és vihogni kezdett azon a kellemetlen rekedtes hangján.

– Valóban, remek ez a banyaseprű! Valóságos banyarepcsi. Pikk-pakk ideértél vele – jegyezte meg Frottentotten. De térjünk a lényegre! Tudsz olyan főzetet, amit, ha az a minden lében kanál Linzi megiszik, elveszíti a hangját. Megnémul. Így majd nem tudja osztani az észt, a tanácsokat azoknak a kelekótya játékoknak, meg Julcsinak. Csend lesz, néma lesz, én pedig boldog leszek. A játékok közt van egy barátom, majd ő ráveszi azt cserfes, okoskodó tündért, hogy igya meg.
– Persze hogy van kedves barátom! De tutifiksz nem akarod eltenni láb alól? Jó, jó, értem. Az a jó szíved, az nem engedi. Öregszel barátocskám! Hoztam a banya-batyumban minden félét. Lássuk csak! Máris keverem-kavarom a koktélt a kis tündibündinek! Egy kis hamvas szeder, némi bojtorján, pár szál szurokfű. Ezt összezúzom apróra, majd keverek hozzá pár csepp patkány nyálat és bodzalevet, még egy kis kákics és már kész is a banya-koktél! Ezt kell vízzel felönteni, mehet bele még akár egy kis méz is, és mint frissítő teát lehet felszolgálni. Ettől a finom itókától eláll a szava, azaz megkukul! Na, mit szólsz komám? Jó vagyok? Vagy még annál is jobb vagyok?
– Szuper vagy! Na, Linzike! Most aztán vége a szóáradatodnak! Nem mesélsz esténként Julcsinak! Nem okoskodsz többet! Nem osztogatod a tanácsaidat! Arridevercsi tüncike!

Azzal derékon kapta Nadragulyát, és jól megforgatta-pörgette.
– Nana! Hagyd már abba! Egész beleszédültem! – kiabálta a banya.
– Belefújok a sípomba, és hamarosan itt lesz a segítőm, aki majd felszolgálja Linzikének ezt a koktélkát.
Azzal Frottentotten belefújt a sípjába.

A gyerekszobában eközben, még mindig folyt az örvendezés. Mindenki a külsejével volt elfoglalva.
– Köszönjük Linzi, a szuper ötletedet! – brummogta a maci.
– Ugyan nincs mit! – mondta szerényen Linzi. Örülök, hogy segítettem Julcsinak és nektek! Julcsi, amióta szorgalmasan gyakorol, Frottentotten nem tud vele mit kezdeni. Most azzal bosszantja, hogy eldugja néhány holmiját. Hol egy radírt, hol egy ceruzát…
– Ünnepeljünk! – rikkantotta a bohóc, és egy jókorát ütött a dobjára. Majd menetelni kezdett és ezt skandálta:

Éljen Linzi, éljen Linzi!
Kezdődjék hát, a víg buli!
– A többi játék is felsorakozott mögé és táncolva ők is ezt mondogatták:
Éljen Linzi, éljen Linzi!
Kezdődjék hát, a víg buli!

Linzit is behúzta a sorba a majom. Mentek néhány kört a szobában, majd Linzi lerogyott a játékládára és ezt mondta:
– Hú, de megszomjaztam!