Mesék a teknősbékáról
Ezt a mesét ajánlom lányaimnak,
és barátainknak akik szerete ihlette
a történetet
Bevezető
Pici lányom, Anita, óvodás barátnője, Dorottya – azaz Dorcsa. Szüleivel együtt sok szép élményben részesítettek bennünket. Nekik köszönhetjük, hogy lettek teknősbékáink.
Ancsa mindig szeretett volna valamilyen állatot – kutyát, macskát, papagájt, tengeri malacot, hörcsögöt, tücsköt, bogarat és mindent, ami mozog. Az akadékoskodó szülők viszont mindenféle földhözragadt kifogást találnak, miért nem kell állat a lakásba.
– Az állatokat nem csak megvenni, hanem azokról gondoskodni is kell.
– A legtöbb állat büdös vagy koszol.
– Nem tudjuk hova tenni őket, ha nyaralni megyünk.
Nem is került semmiféle állat a lakásba, mígnem egyszer születésnapi bulija volt a Dorcsának és az én lányom beleszerelmesedett a Dorcsa ékszerteknőseibe, a Boriba és a Laliba. Ildikó, Dorcsa édesanyja, látván, hogy az én lányomat teljesen megbabonázták a teknősök, próbált meggyőzni, vegyünk az Anitának is ékszerteknőst. Nem kellett sokat győzködni, mert láttam a boldog ragyogást a lányom szemében, ahogy a kezében tartotta a kis állatot. Sikerült az Aput is meggyőzni és mikor gyenge pillanatában igent mondott, azonnal megvettük a teknősöket. Eddig összesen ötöt, mert három sajnos elpusztult. A két megmaradt teknős, az első generációs Patti és az ötödik Lali lettek családunk tagjai. Nekünk is meg kellett tanulnunk a róluk való gondoskodást, hogy van egy doktor néni, aki meg tudja gyógyítani őket, ha betegek. Természetesen a kifogásaink mind bejöttek, de nagyon szeretjük az állatainkat, mert bájosak, és mert szeretjük a gyerekeinket.
Dorcsának van a nagyobbik lányommal, Mónikával egyidős nővére, Virág. A két kicsi és a két nagy nagyon jól megértik egymást. Előfordult, hogy mind a két lány náluk aludt, méghozzá nem is egy napot. Élmény volt a lányaimnak, mert nem szoktak másutt aludni. Köszönetképpen vettem ajándéka Dorcsának egy babzsákos teknősbékát, Virágnak pedig egy nagyfülű kutyust. Annyira szeretetreméltó volt ez a két kis állat, szinte megszólaltak, hogy meg kellet írnom a meséjüket. Először a nevek helyén pontok álltak, az állatok nevei csak később kerültek be a helyükre, mikor Dorcsa és Virág nevet adott nekik.