Mi van a vacsimmal?

Jól emlékszem, mert nem csak egy édes kis történet, hanem még vicces is, és mindig minden gazdival megeshet. Nekem pont 4 napja volt kutyám.
Az első este kettesben. Azóta, hogy Plüssi nálam volt, ez volt az első éjszaka, amit nem otthon töltöttünk, hanem egy kétszobás társasházi lakásban. Úgy este hat óra lehetett, mikor Reni, Jutka néni, és én a vacsora asztalhoz ültünk. Nagyjából hét óra lehetett, mikorra befejeztük a mosogatást, és minden tiszta volt a konyhában. Mindeközben klipek zenéit hallgattuk, hogy gyorsabban menjen a munka, és mégse legyen túlságosan munkaszagú.
Plüssivel elhozattam a cipőtartóról a nyakörvét és a pórázát. Felvettem a cipőmet, és egy vastag, barna kapucnis felsőt, és a kertbe nyíló üvegajtón kimentünk, játszani. Plüssi tett pár kört az udvaron, orrát végig a földtől néhány milliméterre tartva, majd visszajött és a labdáját követelte. Persze én sokkal hamarabb elfáradtam, a dobálásban, mint Plüssi a futkosásban. Röpke egy óra múlva Plüssi is teljesen kifulladt, és visszamentünk a lakásba. Rögtön a tolóajtó elé terítettem egy törülközőt; ami nem volt mai darab; és arra fektettem rá. Míg mi odakint játszottunk, addigra a többiek már a fogmosással is végeztek. Reni a haját bontotta a TV – t nézve, hogy éjszakára befonhassa. Plüssi fáradtan rogyott az ősrégi törülközőre, hangosan lihegve, labdával a szájában. Mire előkészültem a fürdéshez és megágyaztam, Plüssi lábai teljesen megszáradtak, és a sár lepergett róluk. Felkelt, és újra elemébe volt. Még akkor is utánam jött, ha a szoba egyik sarkából a másikba mentem. Hűségesen követett.
Bementem, minden cuccommal az ölemben a fürdőszobába és nekiálltam fürdeni. Sokáig hallani lehetett, ahogy Plüssi körmei kopognak az ajtó előtt, ahogy föl alá járkált az előszobában. Mikor már a fürdőszobában voltam, hallottam a tompa puffanásokat, ahogy Plüssi próbálta kinyitni az ajtót. A frissen festett ajtón jól mutattak volna a karmolás nyomok. Gyorsan törülközőbe csavartam magam, és kinyitottam az ajtót. Plüssi bús képpel állt az ajtó előtt – ahogy az egy jó Golden Retriever – hez illik. Kijjebb nyitottam az ajtót, hogy Plüssi beférjen rajta, és behívtam. Az arca felderült, és befeküdt a csaptelep alá, anélkül, hogy mondtam volna neki. Visszamentem a zuhany alá, és lemostam a sampont a hajamról. Plüssi végig aludta az elkövetkező 20 percet a csaptelep alatt, és még a hajszárító nagy hangja sem keltette fel. Miután a fürdőszobai tükrön már nem lehetett látni a visszatükröződő képet, kinyitottam az ajtót és hívtam Plüssit, jöjjön velem. A szobában rendet raktam, bepakoltam a táskámat és összeszedtem Plüssi szétdobált játékait. Friss vizet töltöttem a táljába, és kiültem a kanapéra, lábaimat belepakolva a kerekesszékbe.
Már tíz óra volt, mikor Judit néni kijött a szobájából, és ránk szólt, hogy le kéne feküdni, mert holnap reggel negyed nyolcra jön a busz, és visz minket a suliba.
Le is feküdtünk az ágyba, de nem tudtunk még aludni és Renivel suttogva beszélgettünk, hogy Jutka néni ne halja a hangfoszlányokat, a szomszéd szobában. Tizenegy órakór még nagyban beszélgettünk, és nevetgéltünk.
Már majdnem elaludtunk, mikor hangos fémcsörömpölésre lettünk figyelmesek. Az ágyban fekve nem tudtuk kitalálni, hogy mi lehet ez a zaj. Erre a zajra Judit néni is felébredt, és rögtön bejött hozzánk, hátha mi csináljuk a zajt. Mikor tisztázódott, hogy nem mi vagyunk a zaj forrása, egyre közelebbről lehetett hallani a furcsa hangot. Judit néni a sötét szobában elindult a villanykapcsoló világító pontja felé, és felkapcsolta a villanyt. Ekkor láttuk meg, hogy a zajt Plüssi csinálja azzal, fém tálját az orrával bökdösi az előszoba kövén. Ekkor mind a hárman egyszerre felkiáltottunk, hogy Plüssi nem kapott vacsit! Szegénykét mind a hárman megölelgettük, és bocsánatot kértünk tőle, amiért senkinek nem jutott eszébe, az Ő vacsorája. Visszaültem a kerekesszékembe, és a táljával együtt kimentem a konyhába, hogy egy adag tápot tegyek bele, és egy pohár vizet öntsek rá. Olyan hangosan ette, hogy ha az alatt a két perc alatt beszélni akartunk volna, nem értettük volna, mit mond a másik.
Ez után az este után Plüssi is akkor vacsorázott, mikor mi leültünk enni. Bár neki két perc alatt vége lett a vacsorának, és bánatos szemmel ült az asztaltól egy méterre, mint aki most készül éhen halni. Soha többé nem felejtettünk el neki enni, adni.