Milyen lehet egy perverz egysejtű?

Mindenre képes, elszánt, dekoratív, über magabiztos, ellenállhatatlan humorérzékkel rendelkező egyén, akinek, senki sem tud nemet mondani. Olyan akár a feketeözvegy… Veszélyes! Sosem tudhatod mikor csap le rád, és kerülsz a hálójába.

Úgy képzeld el, mint egy szőke lovagot, aki enyhén elszántan küzd a szerelme kegyeiért, na meg persze a „pókhálójáért”.
Az ártatlanság, az majd később fog lehullni a nászéjszakán, mikor már az áldozat horogra akadt, nem horrorra! Hangsúlyozom nem lesz egyszerű menet egyik fél számára sem. Míg a herceg ostromol, addig a királylány menekül előle.

De most térjünk vissza az egysejtűekre! Lukrécia hihetetlen sebességgel rohan George elől, szinte lobog a haja. A fiú utána kiabál:
– Lukrécia várj meg, ne siess annyira! Hiszen csak egy éjszakát szeretnék! Olyan nagy kérés ez?
– Na… még mit nem! Persze, hogy is ne, hogy tőled legyen gyerekem, mint a többi nőnek… Inkább maradok egyedül zárdában élve, mint sem egy magadfajtával szaporodjak!
– Na, de szépségem, egyetlenem, rajtad kívül nincsen senkim ezen a világon! Csak egy éjszakát! – mondja mosolyogva George, egy szál virággal a kezében bókolva.
– Nem! Hagyjál békén! Nem kapsz semmit, fityiszt az orrodra! – rohan sikítva a lány.
George megáll a futás közben, a rózsa kiesik a kezéből, majd leül a járda szélére és elgondolkodik, miért ilyen szerencsétlen a nők körében. Elmélkedésében dalra fakad:

„Itt ül egy magányos egysejtű a járda szélén,
Akit most hagytak éppen faképnél.
Szánom, bánom, amit mondtam…
Gyere vissza, csak egy csókra!
Öleljem, szeressem habcsók tested!
Szerelmem, egyetlenem…
Csak egy csókot adj nekem!
Rólad álmodom minden percben.” – Énekelte szomorúan üldögélve.

A lány visszanézett a dal hallatán, de nem tudott érdeklődést tanúsítani a fiú szerelme iránt, ezért elrohant. A srác felállt a járdaszegélyről, majd sétált lassan, a lány háza felé. Közben a virág szirmait tépdeste.
– Szeret… nem szeret… szeret… nem szeret! – mondta bánatosan. Már annyira elment a kedve, hogy még csoszogott is, míg egy bukkanóhoz ért, ahol majdnem orra esett. Hirtelen felnézett, ott állt a lány háza előtt. Gondolkozott, és a lány ablaka alá sietett. Ott megállt, és ismét énekelni kezdett.

„Szívem szép szerelme,
Csak egy csókot adjál nekem!
Bánatos a szívem,
Mert nem szeretsz engem…
Csak egy csókot adjál,
Mert nem véletlenül álltam ide…
Az ablakod alá
Nem jó a ritmus, ahogy éneklem,
De ez már lényegtelen!
Ez legalább szívből jön… csak is neked!
Egyetlen szerelmem!”

A lány kinézett az ablakon, és megtapsolta az „énekes madarat”. Elégedetten mosolygott, majd így szólt:
– Ha már voltál ilyen romantikus, adok neked ajándékot! Várj egy percet, sietek! – azzal bement az ablakból, körül nézett a szobában, gúnyos vigyorral a vödör vízre nézett. Felemelte, és szólt a srácnak:
– Hahó! Nézz ide kis madárka, mit hoztam neked! – azzal a mozdulattal egy vödör vizet zúdított a fiú nyakába.

Az meg nem tudott arrébb lépni sem, mert a nyakában figyelt az összes víz. Felnézett a Lukréciára, majd így szólt:
– Igazán „kellemes” meglepetés tőled. Mintha sejtettem volna, hogy nem úszom meg szárazon a szerenádot. Mindenesetre nem kaphatnék esetleg egy csókot?
– Nem! Nem is értem minek jöttél ide, és énekelted el a béna szövegedet, amin inkább csak nevettem, mint rózsaszín felhőt láttam. – mondta a lány. A srác elszégyellte magát, megfordult és elment a kapuig, onnan visszanézett az ablakban álló leányra, megcsóválta a fejét. Kinyitotta a kaput, és ismét bánatos dalolászásba kezdett:

„ Csak egy szerencsétlen egysejtű vagyok,
Kinek szerelem sose jutott.
Szeretek egy lányt,
Aki persze engem utál…
A dalt, amit énekeltem neki,
Azt is lenézi, nem szereti béna bókjaim!"

Leült ismét a járdaszegélyre, és nézett maga elé szomorúan. Ekkor éppen arra járt a lány húga, az odament hozzá, és megkérdezte, mi a baja:
– Mi a gond George? Szerelmi bánat? Sose szomorkodj egy nő miatt sem! – teszi hozzá vigyorogva.
– Igen… Lukrécia utál. Épp az előbb vallottam neki szerelmet dalban, mire a válasza egy vödör víz volt a nyakamba zúdítva. Igazán kedves a nővéred. Soha dacosabb hölgyet nem kívánnék magamnak! Olyan ellenállhatatlanul bájos, ahogyan szinte eddig senki nem tudott levenni a lábamról, sőt a gúnyos mosolya tetszik a leginkább benne. – vallotta be érzéseit a srác.
– Oh… Nem hiszem el, hogy a nővérem ekkora vak legyen! Ilyen szerelmes srácra várok mióta… Bezzeg neki sikerült szereznie. Nem értem, miért nem él az alkalommal, hogy végre átélje első perverz szaporodását, egy ilyen csodálatos lénnyel, mint te. – akadt ki Lukrécia húga.
– Hm… Ha már itt tartunk, megismerhetnénk közelebbről is egymást, ha gondolod. Mondjuk olyan közelről, amivel nem élt Lukrécia. – mondja vigyorogva George.
– Végül is, miért ne? Hiába vagyok a testvére, szerelmet úgyse érez irántad… Vágjuk bele! – azzal egymásra néztek, elindultak a ház felé, ahol Lukrécia megsárgult arccal nézte őket, ahogyan a kertben mézédes csókot váltanak, majd habcsók testük egymásba fonódik a fűben. Izzott a levegő a szenvedélytől, a Nap is meggyújtotta a füvet, amin a két egysejtű egymásba forrva vadul szeretkezett, mit sem törődve Lukréciával, aki eközben a szobájában összetörte a berendezést féltékenységi rohama következtében. A végén megszólal Lukrécia húga:
– George, ez csodálatos volt!
Ekkor felnéz az égboltra, ahol megpillantja a feléjük közeledő bárdot. Már sikítana, de nem érdemes, mert mindkettőt kettészelte, ott a helyszínen. Lukrécia elégedetten vigyorog az ablakban, a két halott láttán.

Kis idő elteltével megszólal:
– Milyen lehet egy perverz egysejtű? Nos, gátlástalan, bosszúálló, mindenre képes, szadista, testvérét sem kímélő egyén, veszélyes egyben szeszélyes is, mint az időjárás. Én erre gerjedek: a vérre. Ha ezt George tudta volna, valószínűleg ő rohant volna el tőlem sikítva. Sikerült elrejtenem a perverz szokásom előle. Most pedig itt fekszik előttem vérbe fagyva a húgommal együtt, a pásztoróra után. Milyen izgalmas látvány! Ugye Szívem?

Lám-lám… A végén kiderül, nem is volt féltékeny a húgára? Egyszerűen csak a perverz gondolatai miatt tette meg, amit cselekedett végül? Igen, pontosan.
Nos, ilyen egy perverz egysejtű…