Mini mesék – Húsvéti különkiadás

– Anya, minek kell nagytakarítani a barlangban? – morgolódott a legapróbb medvebocs.
– Azért Döncikém, mert ünnep közeleg és megtiszteljük azzal, hogy tisztaságban várjuk. – válaszölt Maci mama.
– Tudom, a nyusziünnep, takarítsanak a nyulak, úgyis olyan sokan vannak. – zsörtölődött tovább Dönci.
– Na, gyertek ide egy kicsit. – mondta Maci mama és maga köré ültette három bocsát. Ez valójában nem a nyulacskák ünnepe, se nem a bárányoké, sőt még csak nem is a kiscsibéké. Mi ezt az ünnepet az emberekkel kötött csereegyezmény keretében vettük át, és azóta megünnepeljük. Minden élőlénynek, így nekünk is van egy közös létrehozónk. Ő az, akiről néha mesélek nektek lefekvéskor és a mi hitünk szerint egy nagy, fehér bundájú medve volt. Az emberek szerint az alkotó hozzájuk hasonlatos. Volt egy kisbocsa, aki mikor felnőtt, feláldozta magát, hogy elvegye az emberek bűneit. A mai embereket látva, nem tudom, hogy megérdemelték-e. Igen ám, de nem halt ám meg igazából, mert egyszer csak újra megjelent. Hát ezt a csodát ünneplik az emberek, és most már mi is.
– Ez pont olyan, mint mikor mi is felkelünk a téli álomból, bezzeg minket nem ünnepelnek. Minek ebből ekkora felhajtást csinálni. – fűzte hozzá Benedek bocs a család esze. A középső macilánynak is volt hozzáfűzni valója:
– Én szeretem a nyusziünnepet, mert ilyenkor új szallagot kapok a bundámra és a fiúk is meglocsolnak illatos rózsavízzel azért, hogy el ne hervadjak.
– De azért még is az a legjobb, amikor az erdőben keresgélhetjük az elrejtett színes tojásokat. – kiáltott fel Dönci, csak, hogy megint az övé legyen az utolsó szó.
– Na, ennyi volt, nyomás aludni, holnap nagy napra virradunk. -parancsolta ágyba bocsait Maci mama, azzal sorba betakarta őket és egy puszit nyomott a homlokukra. Nem sokára hortyogás töltötte meg a barlangot…

Az istálló sötét sarkában csend honolt. Balambér a marhabögöly ijedten fordult meg az ajtóban, mert eszébe jutott, hogy ilyenkor tilos mindenféle zajkeltés és hát bizony az ő röpte igen hangos. Még időben elinalt, mert Ló Ede éppen egy kiadós fülessel akarta észre téríteni. Sanyira a szamárra rájött a csuklás, így ő is gyorsan kimenekült. Egy pisszenést sem lehetett hallani, csak Tehén Benő összetett gyomra munkálkodott szundi üzemmódban. A máskor oly virgonc puli ikrek is áhitattal figyelték az eseményeket.
Ekkor a gazdaasszony a Nagypofájú Erzsók csörtetett be az ajtón, hóna alatt a fejőszékkel:
– Riska, itt a fejésidő! –kiáltotta a maga szerény módján. Szemrehányó tekintetek szegeződtek rá.
– Mi van? Rosszkor jöttem, tán már megkezdődött. Bocsi majd visszajövök később…-azzal ki is fordult.
Ekkor ficergés hallatszott a homályos sarokból. Az istálló lakói lélegzet visszafojtva közelebb húzódtak. A sarokból a fénybe kivezető vályúba lassan legördült egy hímes tojás és a szénába landolt. A tömeg üdvrivalgásba tört ki. Ezután már sorba érkeztek a szebbnél szebb mintázatú tojások. A hangulat egyre emelkedettebbé vált, egymást összeölelkeztek, lapogatták egymás vállát. Az időközben visszaért szamár elkurjantotta magát:
– Csak nekünk van egyedül a világon hímes tojást tojó tyúkunk!
Éljen Mancika, a mi Mancikánk..!

Nyúl mama összefutott a bevásárló központban régi barátnőjével, Farkas Fruzsinával. Puszi-puszi után udvariasan kérdezték egymást a családról, régen látott barátokról és a legfrissebb pletykákról. Fruzsina váratlanul megkérdezte:
– Drágám, milyen lett az idei alom?
Nyúl mama egy ideig nem válaszolt, de végül mégis kibökte:
– Tulajdonképpen örülök, mert igazi életrevaló a társaság. Csak van egy, amelyik autista, ő Szerényke. Nagyon szeretjük a drágámat, olyan békés szeretetreméltó, de hát csak nem az örökmozgó apjára ütött. Szerencsére az én drága jó Lajosom ettől függetlenül imádja, sokat foglalkozik vele.
Hű de eldumáltuk az időt, sietek mert már biztos várnak a csimotáim.
– Sziasztok!- üdvözölte Nyúl mama a családot. Az apróságok rárontottak.
– Mit hoztál? – nyaggatták.
– Nyugalom mindenki kapott valamit. Az izgatott siherehad megkapta a vásárfiát és félrevonultak. Szerényke mint mindig, most is a sarokba ücsörgött és egy babát babusgatott, valami altatódallal próbálta elaltatni. Nyúl mama odament, megölelte:
– Nézd kicsim mit hoztam neked. – és azzal odaadott neki egy kifestőt és színes ceruzákat. Szerényke kifejezéstelen arccal bámulta az ajándékot.
Néhány nap elteltével Nyúl mama káposztafőzés közben a szeme sarkából észrevette, hogy Szerényke a kifestővel bütyköl.
Este, amikor már mindenki lefeküdt a szülők halkan beszélgettek:
– Lajosom! Képzeld a minap vettem Szerénykének egy kifestőt. Napokig rá sem nézett, de aztán azt vettem észre, hogy nagyon körmöl bele. Nem akartam ráijeszteni azzal, hogy megnézem mit csinál, de amikor elszunyókált belekukucskáltam. Valami csodálatos aprólékossággal és színgazdagsággal színezte ki a hímes tojásokat Azt hiszem, óriási tehetsége van, hogy tervező legyen a bátyád húsvéti tojásfestő vállalkozásában…