Mire képes egy zavarodott elme? II.

Május 9-ét írunk a naptár szerint. Már sötétedik odakint az utcákon. A lány ül a számítógép előtt és lesi, mikor jön már fel a srác, az internetre. Szinte szuggerálja a monitort. Öt perc elteltével gondol egyet, feláll, és kimegy az előszobába, ránéz a faliórára. A vekker nyolc órát mutat. Közben kijön a bátyja és megkérdezi, mire vár odakint.
– Hé… Te mit ülsz itt kint? Nincs dolgod?
A kisasszony csak néz maga elé, mit sem törődve tesójával. Egy kis idő múltán feltekint és megszólal:
– Semmit. Már megyek is! – mondta. Azzal felállt, bement a szobájába, lekuporodott a gépe mellé. Rápillantott a monitorra, és lám kit talált? Biztos nem a postást…
Már kattintott volna a névre, de ekkor kifagyott a program. Mire visszalépett a következő várta:
– Szép napot! Csak el akartam köszönni.
– Hm? Még itt vagyok, nem mentem el.
– Már azt feltételeztem, hogy letiltottál, és nem akarsz többet kommunikálni velem. Bár ezen nem is csodálkozom, hiszen a tegnapi után nem tudom, mire számíthatok.
– Mivel kapcsolatban? – kérdezte a lány.
– Tegnapi délutánnal. Furcsa volt, hogy nem akartál megismerni a Margitszigeten, mikor a volt párom odakísért hozzátok. Nem is köszöntél nekem.
– Először is ez nem így volt. Kissé magam alatt voltam, mert arra számítottam, hogy az egyik kedves barátom megérkezik időben és beülhetünk valahová beszélgetni, egy olyan helyre, ahol nem zavar senki minket.
– Mindenesetre megpróbáltad magad jól érezni, amint láttam.
– Igen, próbáltam nem gondolni rá, palástolni a szomorúságom. Sikerült is. Főleg a golyóstollam ki-be kapcsolását gyakoroltam az egyik ismerősömön. Nagyszerűen szórakoztam…
– Meghívtál volna magadtól a születésnapodra? – kérdezte a srác.
– Ne haragudj, de azok sem jutottak eszembe hirtelen, akik írtak levelet nekem. Összesen hat embertől kérdeztem meg, ráér-e. – válaszolta a lány.
– Tehát nem. Ebből kifolyólag hagytam ott a társaságot és telepedtem le kétszáz méterre, ha netán valaki azt feltételezte volna, hogy hazamentem.
– Én kérdeztem, hova lettél. A volt párod azt mondta, megsértődtél.
– Már régen nem vagyok olyan, de mindegy. – írta bosszúsan a srác.
– Milyen is? – kérdezte a lány.
– Olyan, aki mindenért bedobja a durcát. – felelte a fiú.
A lány kicsit gondolkozott, majd írta:
– Nem is értem, minek hívott egyáltalán oda titeket a születésnapomra… Engem zavart, hogy ott beszélte meg a dolgokat előttünk. Nem lehetett volna ezt másképp megoldani? Például elmenni arrébb pár métert, vagy sétálni és lezárni a régi ügyeket.
– Nos, ez engem is irritált. Éppen ezért is mondtam neki, hasonlít egy régi közös ismerősünkre. Arra a lányra, akit annyira elítél, pedig szintén azt műveli, amitől már rosszul vagyok.
– Értem. – írta a lány.
– A srácot, aki utána érkezett, azt is majdnem lekapta. Ezt is csak azt tudja, aki egy méteres körzetben állt mellettük. Tehát… egy hímnek sem szabad megbíznia benne.
– Igazából ez a ti dolgotok, nem az enyém. Nekem csak atoll volt fontos, hogy visszakerüljön a gazdájához. A további téma nem érdekel.
– Rendben van, a továbbiakban nem lesz téma. Minden kapcsolatot megszakított velem, a másig nem értem mire jó ez…
– Azt mondta, mert megsértődtél. Ezek után nem hajlandó veled szóba állni. Ezt üzeni neked. – küldte az üzenetet a lány.
– Elmentem, mert nem tartott ott semmi, meg nem szeretem a nyilvános pornót…
– Nekem azt hangoztatta, hogy miatta jöttél, és nem pedig szerény személyem miatt.
– Nem mondott igazat. Ő csak statisztikai jelenség volt számomra tegnap. Nagyobb százalékban te érdekeltél.

A lány nagy szemekkel nézte a monitort, nem akarta elhinni, hogy valóban ezt mondta, illetve írta a fiú. Csodálkozott is, hogy akkor miért tűnt el a srác a Margitszigetről hirtelen. A válasz logikus, még egy szőke nő számára is. Ekkor vált bizonyossá számára, nincs menekvés. Ki kell eszelnie valamit, mert különben a s rác egyre jobban közelebb kerül hozzá. Mivel visszataszítónak találta, ezért is döntött úgy, kiábrándítja magából. De ne rohanjunk ennyire előre, a ló megvár a szekérrel.

– Komolyan? Ne hittem volna. Még valami, törölte a számodat a telefonjából.
– Hm… Tényleg? Felhívtam tegnap este, válaszul azt kaptam, soha többé ne keressem, mert nem kíváncsi rám.
– Nos, nekem hamarosan indulnom kell, megyek vidékre a nagybátyámhoz.
– Oké. Mi a véleményed a mostani párjáról? Nem is olyan, amilyennek először leírtad.
– Most már barátságosabb, mint legelőször volt. Még valami?
– Hm… Érdekes, még nem törölt le Messengerről. Ha itt nem tette, akkor a telefonjába is benne vagyok.
– Én a helyedben ráírnék, megkérdezném tőle a dolgokat, beszólnék neki egy velőset.
– Hallgatok rád, meginterjúvolom, mire véljem tőle ezt a viselkedést. De azt nem mondtam, azonosulok is veled!
– Rendben van.
– Hehe… Azt írja, nem fogja fel a Messenger, hogy le vagyok tiltva nála. Milyen érdekes… Telnek a percek az indulásodig.
– Hehe… Igen. El is köszönök. Szia!
– Szép napot!

Azzal a lány kijelentkezett a programból, kikapcsolta a gépet, és rohant a vonatállomásra. Közben ismét azon töprengett, mit akar tőle a srác. Miért éppen ő? Vajon igazat írt a fiú? Ki az áruló? A srác, vagy a volt barátnője?
Az esemény, egyre csak bonyolódik, még nagyobb lesz a csomó, amit végül kibogoz. Vagy mégsem? Majd kiderül…