Életem során számtalan tükörrel találkoztam és gondolom, hogy ezzel így van más is, vagyis semmi rendkívülit nem közöltem ezzel. Az első – és talán az egész további életem meghatározó – tükör, édesanyám szeme volt, amelyben szép voltam, kedves, okos, csinos, életvidám, ügyes, gyors, rátermett és még sorolhatnám azt a sok-sok kedves és szép jelzőt amilyennek ő a szerető szívén keresztül látott engem. A szobánkban levő tükrös szekrényben én is szépnek láttam magam azokban a ruhákban, amelyeket dolgos kezű édesanyám varrt nekem. Volt rajta fodor, máskor szép nagy gallér, esetenként farkasfog vagy csipke. Bekerültem az iskolába, ott már más látással is találkoztam. Volt, aki csodált, aki irigyelt, aki elismert, aki utált és mindegyik más tükröt tartott elém. Voltam hős és áldozat, piedesztálra emeltek, míg mások a ledöntésemben mesterkedtek. Eljött a szerelem ideje, amikor kedvesem szemében én voltam a legszebb, a csillag az égen, az élete álma és álmainak netovábbja. Szeme tükrében úsztam a boldogságban és hittem a csodában. Aztán elmúlt, megváltozott minden, szürke lettem korábbi vágytól égő szemében.Gyermekeim tündérnek láttak, felnéztek rám és csodáltak. Szép szemük tükrébe érdemes volt belenéznem. Ez is elmúlt és közben az évek csak egyre teltek, már a munkahelyi évek is leperegtek, de édesanyám szemében mindig ugyanolyan voltam. Az ő szemében mindhalálig szép maradtam. A szobai tükröm hol így, hol úgy mutatott. Megszoktam a saját arcomat, de még így is tudott meglepetést okozni. Arcom olykor nyúzott, fáradt, szemem táskás, duzzadt, máskor kicsit elfogadhatóbb volt a látvány, bár a kor nem tagadható, az még gyenge szemmel is látható. Már nem érdekel, hogy ki milyennek lát, elfogadom a magam korlátját. Igyekszem mosolyogni, másokat a saját gondommal, bánatommal nem terhelni, utamon egyenesen menni. És ha rossz hatások érnek, édesanyámra gondolok, az ő tükrében már örökre szép maradok.
12 hozzászólás
Anya csak egy van…
Kedves Yoco!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást, a tömör, lényegre törő hozzászólást.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Gyönyörűen összefoglaltad életünk tükreit. Az egyik legfontosabb – édesanya – szeme mellé én még odatenném a másik legfontosabbat, édesapám szeme tükrét is, akiében sokkal szebb, okosabb, szerethetőbb és tökéletesebb voltam, mint az anyáméban. Az összes többit olyan szépen összefoglaltad, hogy nincs mit tenni hozzá. Igaz minden szava, akár a kedveséről, akár a saját tükörképünkről van szó.
Írásodhoz gratulálok szeretettel:
Dona
Kedves Dona!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást. Igazad van, az édesapám nagyon örült a lányának, vagyis nekem, aki hét évi házasság után születtem meg. Talán azért édesanyámról írtam, mert ő sokkal hosszabb ideig volt közöttünk. Akkoriban a férfiak nagyon büszkék voltak, ha fiúgyerek született a családba. Nálunk én voltam az első, majd később követett az öcsém. Persze, apu is mint afféle régimódi családfő, odáig volt, de szeretni mindig engem szeretett jobban. Anyuka mindkettőnket egyformán. Apu számra én jelentettem a női szépséget, az ártatlan kislányt, akire vigyázni kellett. Az eskövőmön sírt és akkor is, amikor két gyerekekkel a saját lakásunkba költöztünk. Nem kellett hozzá túl sok év, hogy rájöjjek arra, hogy igaza volt, amikor megsiratott. Aztán, mikor elment, hosszú szenvedés után rákban, akkor én voltam vígasztalhatatlan, de édesanyám mellettem állt és özvegyasszony részére még ő volt a támaszom is.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Nagyon szép, ötletes írás!
Tetszik ahogy kimutatod,
mi mindent mutatott életed folytán a tükröd!
Különösen ez a rész tetszik:
“Ez is elmúlt és közben az évek csak egyre teltek, már a munkahelyi évek is leperegtek, de édesanyám szemében mindig ugyanolyan voltam.”
Gratulálok nagyon szép írásodra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Nagyon szépen köszönöm kedves soraid és önmagában az olvasást is. Az az igazság, hogyha fiatalok vagyunk, és jó esetben egészségesek, valamint szépek is, akkor vannak, akiknek tetszünk, mások irigykednek, de az élet lassanként elveszi mindazt, ami egyeseknek tetszett, míg másokat bosszantott, de az édesanya szeme olyan tükör marad, amin az évek/évtizedek nem változtatnak.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Gyönyörű írás! Bizony a szüleink nélkülözhetetlenek a számunkra, de legfőképp az édesanya. Ő a minta.
Gratulálok kiváló írásodra:
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm, mind azt, hogy hűséges olvasóm vagy, mind pedig, hogy egyet tudtunk érteni.
Szeretettel: Rita
Drága Rita,
kimagasló alkotás, többszöri olvasást igényel. A tükör mindig megmutatja mi van bennünk.
Nagyon tetszik, ahogy megfogalmaztad az első ezzel kapcsolatos élményedet.”
“Az első ? és talán az egész további életem meghatározó ? tükör, édesanyám szeme volt, amelyben szép voltam, kedves, okos, csinos, életvidám, ügyes, gyors, rátermett és még sorolhatnám azt a sok-sok kedves és szép jelzőt amilyennek ő a szerető szívén keresztül látott engem. ”
“Már nem érdekel, hogy ki milyennek lát, elfogadom a magam korlátját. Igyekszem mosolyogni, másokat a saját gondommal, bánatommal nem terhelni, utamon egyenesen menni. És ha rossz hatások érnek, édesanyámra gondolok, az ő tükrében már örökre szép maradok.”
Tudnod kell,hogy nemcsak édesanyád tükrében maradsz örökre szép:) hanem a mi szemünkbe is verseid, prózáid, hozzászólásaid tükrében.
Köszönöm,hogy olvashattalak.Mély elismeréssel és körülölelő szeretettel gratulálok.
napfény
Drága Napfény!
Nem is Te lennél, ha nem tudnál mindig mosolyt csalni az arcomra. Ha csak meglátom a neved, máris szélesre húzódik a szám, mert tudom, hogy olyanokat fogsz írni, amivel elvarázsolsz. Ha egyszer valakinek egyetlen egy hozzászólásod továbbítanám, mindjárt “megnyugtatna”, hogy biztos kedveskedne akar, mert látja, hogy öreg vagy, úgy látszik, ott ez a szokás, hogy agyon dícséritik egymást – miközben vannak olyanok, akik soha nem hagynak egy sort sem az írásaim alatt – kedveskedni akar neked, hogy örüljél, ugye nem hiszed el, hogy komolyan gondolja és így tovább. Viszont Te komolyan gondolod, mert mindenkiben a szépet látod, mert ilyen vagy. Az ember csak azt tudja adni, amije van. Neked gazdag a lelki világod, mondhatnám azt is, hogy szép a lelked. Édesanyámé is az volt. Viszont az más, mert hét év után születettem meg, mikor már senki nem hitt abban, hogy lehet gyermeke, ráadásul rá három évre egy fiúnak is életet adott, ő az én végtelenül rendes, korrekt öcsém. Meg hát tagadni is kár lenne, formás baba voltam, kislánynak szép és eleven, amolyan jól sikerült gyerek. Ehhez képest az életem úgy elrontottam, aminél jobban nem is lehetett volna, de az már az én hülyeségem, aminek a levét iszom és a következményeit viselem.
Nagyon szépen köszönöm az olvasást és a kedves szavaid.
Szeretettel ölel: Rita
Szia Rita!
Nagyon megszerettem ezt az írásod! (Sok felkiáltójellel.)
szeretettel: Frigyes
Kedves Túlparti Frigyes!
Részemről a megtisztelő, hogy olvastad.
Köszönettel és szeretettel: Rita