Egyik nap a golyóstoll így szólt a papírhoz:
-Te, bennem rengeteg mese, vers, meg történet van ám!
A papír hitetlenkedett:
-Nem hiszem ám azt Neked – dörmögte – Még hogy ennyi minden van benned! Én azt hittem, hogy csak ruhafogó, festék van benned és rajtad meg egy szép nyomógomb! De hogy mese, vers, meg történet is lenne benned, azt nem hiszem el! – csóválta a szamárfüles lapszélét a papír.
-Nem hiszed?! – kérdezte tőle a toll kérkedve, majd a gazdája kezébe ugorva róni kezdte a sorokat a papíron. Írták a legújabb történetet, amelyből verses mese lett.
-No, látod! – szólt a toll gőgösen a papírnak – Íme rajtad a bizonyíték!
A papír nem felelt. Telt-múlt az idő. Egyszer csak, amikor ketten voltak, a papír így szólt a golyóstollhoz.
-Írj rám megint egy szép történetet!
-Írok is! – pattant fel a toll, de minduntalan eldőlt. Szégyenkezve kellett rájönnie, hogy Ő, mint a többi tárgy, az ember kezében csak egy nagyon fontos, hasznos és célszerű eszköz, semmi több. Ember nélkül mozgásképtelen. A papír néma maradt. Szelíden, sokat sejtetően hallgatott.
1 hozzászólás
Lehet, hogy egyedül esetlen a toll, de gazdájával termékeny párost alkotnak. Tetszik a mese.