Itt, ezen a ponton zsugorodik a világegyetem tömegtelen, geometriai ponttá. Gigászi méretek válnak semmivé, tejutak, csillagrendszerek a fekete lyuk malacperselyébe hullva. A tömegek megsemmisülnek, jelentőségét veszíti a felhajtóerő, és a gravitáció másodrendű térgörbületében feláldozza magát az anyag. Semmivé válik, energiává. Ott, ahol a megjelenés nélküli elegancia a meghatározó, a térgörbületek ideje lejárt. A metamorfózis pillanata visszafordíthatatlan, egy irányba hull az időtengely is a semmibe. Apogenesis.
Rám találtál. Keresés közben vesztett energiáid átszelik a teret, és a napkitörések változó ritmusában követed szíved parancsait. Megcsillan elméd ékessége, ragyogó tehetségű költészetedet alárendeled az éjszakai vándorok menetelésének. Mégsem győzhet rajtad egyetlen bikaölő áldozat, Mithras kéje, hiába világít fényesen a katakombák üregeiben, nincsenek gödrök az áldozati bikának. Meghátrálásra kényszerít az idő, de te nem engedsz a szorításának, becsapod a homokszemeket, pergésüket lassítva.
Márai kalocsnija és esernyője, amit mindig magával cipelt a jól megtervezett randevúkra, lenyűgöztek. Szimbólumai lettek a biztonságnak, a mindenre felkészülés gőgös egyhangúságának. Szobámba ereszkedett a sötétség, és halandók között keresett örömöt magának, amikor nekem feltűnt az elegáns úr, amint a sarokban gubbasztva az ellen Nyugatot szerkeszti párizsi száműzetésben. Krúdy hajdanvolt szerelmeit gyűjti maga köré az óbudai vendéglők hangulatát idézve, és Szindbád utazásait, visszatérésének történetét. Egyetlen ponton csatlakozik a világegyetem fizikai valóságába, szerelmének fénykörét maga alá gyűrve, egy színésznő lábai előtt. Láthatatlan, megfoghatatlan, erőtől duzzadó, leheletfinom szerelme megrengeti a csillagok közötti kölcsönhatást, átformálja az égbolt megtervezett rendjét.
Itt, ezen a ponton zsugorodik a világ. Kozmikus magányom megengedőn kitárom neked, hogy minden anyagokkal együtt elnyeljelek, magamba olvasszalak, hogy a fúzió szellemi energiáimat felszabadítva, létrehozza a holnapot, és benne minket, eggyé azonosult akaratunk képződményeit. Itt, ezen a ponton jön létre a csoda, bennem és benned, általam és általad.
15 hozzászólás
Kedves Jenő! Ez nekem sok. Ez nekem magas. Nem mintha nem érteném, de nem értem teljesen. Mint ahogy Márait, vagy Hamvast se. És azokat, akik képesek eljutni az elvont gondolkodás csúcsaira. Ne sértődj meg és ne haragudj. Ez nem kritika, vagy, ha az, akkor az én korlátolt gondolkodásom kritikája. Egyébként a pontba zsugorodó anyag úgy tudom nem "tömegtelen", sőt! -de ez se kritika, hiszen oly mindegy van-e tömege, vagy nincs, nem erről szól! Üdvözlettel: én
Kedves Laci!
Szeretném megköszönni, hogy van bátorságod elmondani, hogy nem teljesen érted, mert ez fontos, nem csak most, és itt, de amikor belső világunk kitárulkozik, nem mindig látjuk világosan az összefüggéseket. Ha elkezdeném megmagyarázni, az ostobaság lenne részemről. Mithras egy mitológiai alak, aki bika áldozatokat mutatott be egyetlen istenének, akit akkoriban üldöztek ezért, mert a politeizmus volt divatban. De bizonyítékokat nem találtak a bika áldozatra a katakombák mélyén, ahová szektája szorult, és titkos istentiszteleteiket tartották. Márai szintén üldözött, Párizsban találja meg a helyét, ott írja esszéit. Titkos szerelme, csak jóval halála után tárja fel kapcsolatukat, megmutatva a neki írott leveleket. Ő Tolnay Klári színésznő volt. Mindenütt titok lappang a világban. Nem tudjuk csak sejtjük, hogyan keletkezett az univerzum, azóta sejtjük, több is van belőle. A fekete lyuk pedig végtelen sűrűségű anyag, amely magába vonz mindent, valójában nem tömeg már, energia.
A dolgok, akár az írásaink több rétegűek, és többről szólnak, mint amit leírunk. Azért, mert a mű csak az olvasó, a néző, a műélvező által válik azzá, ami. Ez az egyetlen értelme az alkotásnak, hogy bízol benne, lesz, aki befogadja, és a saját világába átemeli.
Szeretettel,
Janó
Talán az az ember igazi tragédiája, hogy tudása, vágya túlnyúlik a fizikai létezés behatárolta kereteken, ezért nem tud maradéktalanul boldog lenni. Ezért kívánja önmagába zsugorítani a világot, ha már ő nem tud a téridő korlátlan ura lenni. És ha azt hiszi, sikerült /Pl. szerelem/, előbb-utóbb rájön majd, hogy talmi.
Üdv: Kati
Kedves Kati!
Igen, ez egy lehetséges megközelítés, értelmezés. Valóban, az ember mindig többet akar tudni a világról, és igazából ez adhat értelmet az életének, a megismerés vágya, a kíváncsiság.
Abban nem tudok egyetérteni, hogy a szerelem talmi, nagyon is valóságos, és ráadásul racionális dolog. De van annál több is. Amikor két ember úgy talál egymásra, hogy a csillagok is beleremegnek.
Szeretettel,
Janó
Kedves Janó!
Nem a szerelem a talmi, hanem az az érzés, amit a szerelem válthat ki bennünk, hogy a világ urai vagyunk. Hogy megremegtetjük a csillagokat. Pedig a csillagok meg a világegyetem minden összetevője nagyon is a saját törvényszerűségei alapján "működik", nem sokat törődik a mi érzelmeinkkel.
Üdv: Kati
Igen Kata, azt hiszem, félreértettem. Tökéletesen igazad van. 🙂
Üdvözlettel,
Janó
Kedves Janó!
Részben én is egyetértek Lacival, mert sok mindent nem értek az írásodból, ez
nekem sok. talán azért is van, mivel a középiskolát nem gimnáziumban végeztem,
ahol német nyelv mellett leginkább csak franciát tanítottak, nem latint. Ezért a korabeli
események kimaradtak, mert nem arra tették a hangsúlyt. Mivel én a középiskolában,
és később is a hol éltem, a templomi énekkarban részt vettem, onnan a dallamokból
több olyan szót ismertem, ami a hiányt némileg pótolta. Azonban amikor az egyház
áttért a templomi istentiszteleteknél a magyar nyelvre, nekem nagyon hiányzott
onnan a latin nyelvű dallamok.
Talán ezért van, hogy ebben az írásodban is vannak olyan kifejezések, amelyeket
nem ismerek. Ezért jó, hogy itt a munkánkban is, kerüljük az idegen szavakat, mert
akkor majd többen leszünk, akik az idegen szavakat nem értjük.
Ez az én javaslatom, mondom szeretetteljes tisztelettel: Kata
Kedves Kata!
Hidd el nekem, nem szándékozom megnehezíteni senki dolgát az idegen szavakkal. Igazad van, hogy az irodalomban, a magyar nyelv használata szinte kötelességünk, de itt a szövegkörnyezet igényli a nem indokolatlan szavakat. Nem tudom másképpen kifejezni magam, itt ez adódik, a gondolatvilágomból fakad.
Szeretettel,
Janó
Szia!
Élvezettel olvastalak! És a hsz-ekhez hozzáfűzött magyarázataid is. nem mintha, nem tudnám, miről szól írásod. Végtelenségről! Meg valami másról. Nincs ebbe a dologba már semmit belemagyarázni. Hiábavaló is lenne. Amúgy, Márait nem kedvelem különösképp, én hibám. DE KRÚDY-ért rajongok. Különbe, szerintem, nem kell ide semmilyen mitológiai képzettség, hogy valaki megértsen. Tán még Hawkingot se kell elolvasnia.
köszönettel: túlparti
Kedves túlparti!
Örömmel olvasom hozzászólásodat, és mi tagadás, kicsit meg is hatódtam, amit talán, nem kell szégyellnem. Annyi jóság, és azt hiszem, az írás iránti elkötelezettség van a szavaitokban, hogy azon kívül, hogy jólesik olvasni, kötelezettséget is jelent számomra. Igyekszem egy olyan színvonalat hozni, amely méltó ehhez a fórumhoz, ahol sok kitűnő író, és költő munkálkodik, közöttük Ti is, akik már feltűntek nekem, amikor "lapozgattam" kicsit az oldalon.
Igen, Márai nekem sem a kedvencem, de úriember volt a szó nemes értelmében, és különc is a maga nemében. Krúdy pedig felülmúlhatatlan. Középiskolás koromban kedveltem meg, és azóta is kísért a gondolat, hogy hozzá kellene felnőni. Természetesen, nem gondolom, hogy ez lehetséges, de nekem ő a mérce, és Örkény.
Üdvözlettel,
Janó
Máraira vonatkozóan, tök teljesen igazad van. Ma olvastam épp idézetet tőle. Hosszú lenne megírnom, de tisztességes ember volt, úriemberként, értette ország dolgait, féltette az országot, minket, hazánkat, írt tisztességesen. Krúdy? Szindbád novelláit nem rég adtam oda a fiamnak. Apámtól kaptam anno, mikor még egyetemre jártam. Tudom, jó helyen lesz nála, fiamnál. Örkény? Egypercesei százezer évig élnek, lesznek aktuálisak mindig!, nélkülünk is. na jó, üdv neked: túlparti
Kedves túlpart!
Nagyon örülök, hogy Krúdy Szindbád novelláinak átadása a következő korosztálynak, már családi tradícióvá vált nálatok. Én nem tudtam gyerekeimmel megszerettetni az irodalmat, nekik más érdeklődési körük van. Kevés az élet ahhoz, hogy végigolvassuk a világirodalom nagyjait, de a magyar irodalom ismerete, szeretete elengedhetetlen annak a számára, aki írni akar. E téren van mit behoznom, bár, a végére soha nem érhetek. Mert a klasszikusokon kívül a kortárs írók művei is nagy élményt jelentenek. Ezért örülök annak, hogy sikerült ezen a fórumon "otthonra" lelni, mert sok kitűnő szerző műveivel találkozhatok.
Üdvözlettel,
Janó
Érdekes a főistent és Márait egy sorba hozni. Tetszett :)))
Imre
Köszönöm, kedves Imre!
Janó