Mosolyka

Valahol a Búbánat-völgyön túl, de még a Könnycsepp-tengeren is túl, a Mocorgó-hegytől egy ugrásra, élt egy király a feleségével. Telt múlt az idő, a királyi pár már nagyon vágyott gyermekre.
Hívtak javasasszonyt, tudósokat, neves doktorokat, de hiába. Már csaknem feladták, amikor egyszer királyné álmot látott. Egy tündér jelent meg álmában, és így szólt hozzá:
– Kedves királyné! Ne búsulj! Hamarosan gyermeked fog születni. Hét napon keresztül minden nap sétálj ki a Selyemrétre és a mellette lévő erdőbe! Szedj friss varádicsot, tavaszi kankalint, bokrétafa virágot, fenyőmagot! Ezeket szórd bele forró vízbe, tegyél hozzá néhány rózsaszirmot, bíborvirág nektárt és egy kis kalandulát! Az ebből készült keveréket idd meg, ez segítségedre lesz!
Hitte is a királyné, nem is, de megtette. Hét napon keresztül szedte a növényeket, itta a teát. S láss csudát! Megfogant a gyermek!
Azon a napon, mikor megszületett a pár kislánya, hatalmas ünnepséget rendeztek az országban. A bábák is csudálkoztak, hogy amikor felsírt a baba, utána egyből mosolyogni kezdett. Így a kislány a Mosolyka nevet kapta.

Szépen cseperedett a kis hercegnő. Kedvessége, szépsége, vidámsága beragyogta a palotát. Közeledett a tizennyolcadik születésnapja. Az öreg király és a felesége sok meglepetéssel készült erre a nevezetes napra. Külországból rendeltek báli ruhát és topánkát a leányuknak. A virágkötők éjt nappallá téve díszítették a palotát. Meghívták a környező országok uralkodóit.
Mosolyka csodálatos fuvolaszóra ébredt, majd hárfák pengtek, kürtök zengtek, tudatták az alattvalókkal is a nagy eseményt. A hercegnő vidáman öltötte magára csodás báli ruháját. A társalkodó kisasszonyok is különleges öltözékben jelentek meg és kedves dallal köszöntötték úrnőjüket:

„Néked szól a dalunk, kedves kis Mosolyka.
Hárfák pengenek és harsonák zengenek,
mily édes dallamok, jó ezt most hallanod.
Szálljon csak a dalod, legyen ma szép napod!
Boldog tizennyolcadik születésnapot!”

A pazar lakoma és fényűző bál kezdetét vette. Akit meghívtak, örömmel vett részt az eseményen. Mindenki Mosolyka kegyét kereste, ő azonban nemigen törődött velük. Vidáman táncolt, labdázott társalkodónőivel. Zorgo király, a Fekete Birodalom uralkodója nagyon mérges lett, hogy Mosolyka semmibe vette közeledését. Pedig ezen a napon akarta megkérni a lány kezét. Nagy dérrel – dúrral elviharzott. „ Megbánod te még!” – súgta oda Mosolykának, mielőtt elment.
A mulatság után nem sokkal beteg lett az öreg király, és hamarosan maghalt. Néhány hét múlva felesége is követte.

Szomorúság, bánat nehezedett az országra. Mosolyka egyedül maradt a királyi teendőkkel. A miniszterek igyekeztek segíteni neki, de bizony, így is nehezen tudott megbirkózni a rá háruló feladatokkal. Mosolyka arcáról a sok nehézség sem tudta sokáig letörölni a mosolyt, mert bizakodott, hogy minden jóra fordul. A főminiszter azt javasolta, menjen férjhez. Meghallotta ezt Zorgo király, tudta, most jött el az ő ideje. Befogatott legszebb hintójába, és elindult, hogy megkérje Mosolyka kezét.
A lány azonban kikosarazta, mondván, majd ő választ magának férjet.
Zorgo bosszút esküdött.
A királykisasszony azon törte a fejét, hogy találjon megfelelő férjet. Elhatározta, hogy álruhát ölt, és elindul magának párt keresni.
A gondolatot tett követte. Egyszerű ruhát húzott, kis batyujába némi harapnivalót és innivalót tett, majd útnak eredt. Zorgo észrevétlenül követte a lányt.
A közeli erdőhöz érve Mosolyka halk énekre lett figyelmes.

Keresem, keresem,
sehol nem találom.
Hol lehetsz, hol lehetsz,
kicsi gyöngyvirágom?

Közelebb merészkedett, meglátott egy fiút. Köszöntötte:
– Csodás napot!
Az ifjú összerezzent, de amikor meglátta a leányt, mosolyogva üdvözölte:
– Neked is, szép lányka! Mit keresel az erdőben egyedül?
– Erre vitt az utam, meghallottam a dalod, gondoltam megnézem, ki énekel.
Beszédbe elegyedtek. Misa – mert így hívták a legényt- elmondta, hogy szolgálatot keres. Megörült ennek Mosolyka.
– Menjünk együtt! Én is épp munka után nézek.
Útra keltek. Zorgo a nyomukban volt. Hamarosan egy tisztáshoz értek. Ott volt egy tó, de nem akármilyen! Aki jó szándékkal érkezett a partjára és megmártózott benne, szebb és okosabb lett, mint valaha. Azonban, akinek szívében bosszú vagy rossz szándék volt, amikor megfürdött benne, csúf békává változott. Misa és Mosolyka miután fürdőzött benne, hétszerte szebb lett, mint amilyen azelőtt volt.
Zorgo látta a csodás változást, ő is bemerészkedett. Úgy gondolta, ha szebb és nyalkább lesz, akkor elnyerheti Mosolyka kezét. Ám amikor ki akart jönni, érezte, hogy valami furcsa történt vele.
Kiáltani akart, de csak brekegés jött ki a torkán. Amikor lépni szeretett volna, csak ugrálni bírt. Megnézte magát a tó vizében. Mikor megpillantotta tükörképét, hangos vartyogásban tört ki, majd úgy felfújta magát, hogy majd szétdurrant. Hiába ugrált vissza a tóba, gondolván, hogy az majd segít, csúf és fekete béka maradt.
Mosolyka és Misa csodálkozva nézték a felfuvalkodott béka vergődését. Segíteni akartak neki, de a ronda jószág nagy ugrásokkal eltűnt a tóban.

A fiatalok folytatták az útjukat. Amikor kiértek az erdőből, egy fogadót pillantottak meg. A fogadós adott nekik munkát. Misa csapos, Mosolyka felszolgáló lett.
Időnként megjelent egy fekete béka, és hangos brekegéssel zavarta meg a csendet.
Telt múlt az idő, a két fiatal egymásba szeretett. Egy napsütéses délután, amikor lett egy kis szabadidejük, kiültek beszélgetni a padra.
– Kedves Mosolyka! Leszel- e, a feleségem?- kérdezte Misa.
– Igen!- vágta rá a lány. De tudd meg, van egy titkom! Nem vagyok én szegény lány! Király atyám s édesanyám meghalt, és elindultam férjet keresni. Pont olyanra vágytam, mint te! Tudod, féltem attól, hogy olyan kérők jelentkeznek, akiknek a vagyonomra fáj a foguk. Ne haragudj rám, kérlek!
– Drága mátkám! Én sem vagyok nincstelen legény! Apám, a szomszéd ország királya, és én is azért keltem útra, hogy dolgos feleségre leljek. Tartottam attól, hogy csak a pénzemért, királyságomért jönnének hozzám.
Megölelték egymást. Misa dalra fakadt:

Kerestem, kerestem,
végre megtaláltam.
Te leszel a párom,
kicsi gyöngyvirágom.

Ekkor megint megjelent a fekete béka, hangos kuruttyolással méltatlankodott, de hiába. A két szerelmes ügyet se vetett rá. Megfogadták, hogy mostantól kezdve mindig őszinték lesznek egymáshoz, és elűzik szívükből a gyanakvást.
Visszatértek a palotába, nagy lakodalmat csaptak. Mindenki ott volt, még azok is, akiket nem hívtak, nekik is jutott néhány finom falat. A csúf fekete béka megint ott lábatlankodott, hangoskodott. Ő is kapott néhány finom legyecskét és szúnyogocskát.
Valahol a Búbánat-völgyön túl, még a Könnycsepp-tengeren is túl, a Mocorgó-hegytől egy békaugrásnyira ma is boldogan él Mosolyka és Misa.
Talán azóta a csúf fekete béka is megtalálta a párját…