Nagyi mesél 3/1. Tekla királykisasszony

– Gyertek gyerekek, jön az esti mese! – hívta nagymama az unokáit.
– Mami! Most királylányos mese jön, mert tegnap katonás volt Zozo kedvéért. Megígérted, hogy ma, én kérhetek mesét, és én, szép kisasszonyosat szeretnék.
– Jaj, nekem! Jön a sárkány, elrabolja a kényeskedő királylányt! Bla-bla-bla…- fintorgott Zozo.
– Jól van, jól van. Ma Petra kívánságát teljesítem. Bújjatok az ágyba. Kezdődjék a mese:

Hol volt, hol nem, élt egy királykisasszony Barangoldiában. Nap mint nap, tette a királylányok dolgát. Tanult, olvasott, zenélt…

– Szóval, irtó uncsi volt az élete –vágott közbe Zozo. Sétálgatott, várta a királyfit, vagy a sárkányt? Inkább a sárkányt, hogy történjen végre vele is valami izgi dolog. Jó nagyi?
– Na, Zozo! Ez nem ér! Én sem szóltam bele a te mesédbe! – intette le testvérét Petra.

– Szóval, tette a dolgát – folytatta a nagyi a történetet. Sok mindent kellett tanulnia. Volt hímzés, ének-zene, etikett órája. Amikor az udvari tanítója elment, kisétált a közeli rétre, vagy erdőbe az egyik kísérőjével, és a Növényhatározóból virágokat próbált beazonosítani. Időnként belekukkantott a Királylányok-híradójába is.

– Volt tévéjük? – hökkent meg Zozo.
– Miért ne lett volna? Ő már egy modernebb palotában lakott, ahol bizony már volt tévé, amin mesebeli híreket nézhettek, tudósításokat más királyságokból – mondta mosolyogva nagyi.
– És mobiltelefon az nem volt? – kotnyeleskedett tovább Zozo.
– Nem, az még nem volt – nevetett nagyi.
– Tényleg, mi is a neve a királykisasszonynak?- érdeklődött Petra.
– Jaj, az majd elfelejtettem. Teklának hívták. Az anyja után kapta a nevét, aki sajnos már nem élt, így az apjával laktak együtt a palotában.
– És mit látott a tévében? – sürgette nagyit Zozo.
– Látott egy tudósítást, hogy vannak olyan országok, ahol decemberben a Mikulás megajándékozza a gyerekeket.
– Ez a nagy hír? Nem hallott még a Mikulásról? – kérdezte csodálkozva Zozo. Ez hihetetlen!
– Maradj már csendben! – szólt rá testvérére Petra, Meséld tovább nagyi!

Tekla kisasszony szaladt fenséges atyjához:
– Édesapám! Hozzánk miért nem jön a Mikulás?
– Mikulás? – rökönyödött meg az apja. Ki az a Mikulás? Hírét sem hallottam még!
– Hát ő az, aki jó gyerekeknek decemberben ajándékot visz. Piros a sapkája, köpönyege, nagy hófehér szakálla, bajsza van. Általában szánon közlekedik, amit szarvasok húznak.
A király csak ingatta a fejét, hogy ő még ilyet sosem látott, hallott. Összehívta a tudósokat, de ők is csak a fejüket csóválták. Végre becsoszogott a legidősebb bölcs.
– Emlékeszem, valahol már olvastam a Mikulásról. De az már oly rég volt…
Így ezzel nem mentek sokra. Tekla kisasszony nagyon szomorú lett.
– Hát én akkor sosem találkozhatok a Mikulással?

Kiballagott a kertbe és ott búslakodott tovább, amikor jött érte az egyik szolga, hogy jöjjön gyorsan, mert megérkezett Salamon király fia, Titusz királyfi, aki azért érkezett vizitbe, hogy megkérje a fenséges Tekla kisasszony kezét.
– Nos, te királyfi! – mondta Tekla, amikor a trónterembe ért, teljesítsd egy kívánságomat, ha megteszed, amit kérek, akkor a feleséged leszek.

– Ez az! Kérjen valami teljesíthetetlent és akkor nem kell hozzá mennie! – rikkantotta Zozo. Mondjuk…- de nem fejezhette be, mert Petra mérgesen rászólt.
– Maradj már csendbe! Mit kért? – kíváncsiskodott.

– Titusz királyfi! Nem láttam még sohasem a Mikulást! Az a vágyam, hogy találkozhassak vele. Olyan jó lenne, ha Barangoldiába is ellátogatna, és az itt élő gyerekeket is megörvendeztetné. Biztos elámulnának!

– Milyen rendes – jegyezte meg Petra, nem csak magának kér!

Titusz királyfi elgondolkozott, mivel nagyon tetszett neki Tekla, így szólt:
– Egy életem, egy halálom, addig vissza nem térek, amíg meg nem találom a Mikulást és elmondom neki, mit szeretnél.
Azzal felpattant a lovára, és elvágtatott.
Na, most villanyoltás és alvás! Majd holnap folytatom, mert most már késő van, aludni kell! Tente, tente, csicsijja, holnap reggel óvoda!
– Nagyi! Folytasd! – kérlelték a gyerekek.
– Nem, nem. Majd holnap! Addig is szép álmokat.