Nagyi mesél 3/2. Baján banyóanyó vajon tud segíteni Titusznak?

Este Zozo is izgatottan várta Tekla királykisasszony meséjét. Napközben arról tanakodtak Petrával, hogy mit tesz Titusz királyfi? Megtalálja a Mikulást? Vagy ha nem, akkor tényleg nem tér vissza Tekla királykisasszonyhoz?

Az esti fogmosás után nagyinak nem kellett könyörögnie, hogy bújjanak az ágyba. Egy-kettőre beugrottak, és türelmetlenül kérték a nagyit, hogy folytassa a mesét.
– Örülök, hogy érdekel benneteket ez a mese! – mosolygott nagyi.
– Szóval miután lóra pattant Titusz királyfi, hazament a városába. Összehívta az udvari bölcseket. Elmondta, a királykisasszony óhaját, s kérte, hogy segítsenek neki megtalálni a Mikulást. De képzeljétek, bizony ők sem hallottak a Mikulásról!

– Nahát! Még ilyet! – csodálkozott Zozo.

– A legvénebb tudós így szólt:
Van a faluvégén egy vénséges vén anyóka, Baján banyóanyó, olyan boszorkányféle. Tőle kérj segítséget! Talán tud valami hasznos tanácsot adni, hogy merre menj, merre keresd.
Nyomban útnak indult Titusz. Egy rozoga kis kunyhóban lakott Baján banyóanyó.

– Milyen fura neve van? Baján banyóanyó! – álmélkodott Petra.
– Na, most te akasztod meg a mese folytatását. Pedig egyre izgalmasabb – jegyezte meg Zozo.
– Jó, igazad van! – felelt Petra. Folytasd nagyi!

Szóval, amikor meglátta az omladozó viskót, azt gondolta, hogy aki ilyen helyen él, honnan is tudhatna bármit a Mikulásról! Mivel azonban kíváncsi volt, illendően bekopogott, s elmondta mi járatban érkezett. Baján banyóanyó elővette a varázsgömbjét. Mormogott, duruzsolt valamit, majd megdörzsölte, amire a gömb villogni, forogni kezdett.
– Nos, fiam. Valóban létezik a Mikulás. De nagyon távol él. Nem juthatsz el hozzá egy könnyen.

– Na, most jön a táltos paripa. Ugye nagyi? – kérdezte Zozo.
– Csend! Ne zavard a mesét! – intette le Petra testvérét.

– Innen nem messze van egy barlang. Ott él egy kivénhedt sárkány. Olyan öreg, hogy nem kell attól félned, hogy bánt. Annyit harcolt már életében, hogy a háta közepére sem kívánja a csatározást. Vigyél neki egy vödör parazsat, egy vödör vadalmát és egy vödör varázsfű-mixet, amit én készítettem. Ezeket, ha befalja, erőre kap és el tud téged repíteni messzi északra, ahol a Mikulás él. Nézz csak ide a gömbbe! Itt láthatod, merre kell repülnötök. Jól vésd az agyadba!
A királyfi a biztonság kedvéért, gyorsan lerajzolta az útvonalat.
– A kamrában találod a parazsat és a vadalmát. A varázsfű-keverék meg itt van, a sarokban – mondta az anyó.

A királyfi miután mindent magához vett, megköszönte a segítséget, és Baján útbaigazítását követve, elindult a sárkányhoz. Mikor a barlanghoz ért, félve hívta a sárkányt:
– Kedves sárkány! Gyere ki! Titusz királyfi vagyok. Baján banyóanyó küldött hozzád, mert azt mondta, csak te tudsz nekem segíteni. Hoztam a kedvenceidet: parazsat, vadalmát. A
– varázsfőzetet az anyó küldi, ettől visszatér beléd az erő, és tudsz majd repülni.
Ekkor mocorgás és furcsa hangok szűrődtek a barlangból, majd megjelent a sárkány. Nem volt valami jó színben.
– Nem félsz királyfi, ha ezeket mind behabzsolom, akkor te leszel a desszertem? Ha újra erős leszek, akkor, akár jaj is lehet neked!
– Egy életem, egy halálom én akkor is neked adom. Tudod, szerelmes lettem egy szép királylányba. Akkor lesz csak a feleségem, ha teljesítem a kívánságát. Hogy eljussak a Mikuláshoz, abban pedig csak te lehetsz a segítségemre! Te vagy az utolsó reménységem! Ha megeszel, akkor lelked rajta. Mikulás nélkül nem megyek vissza, mert a gyönyörű Tekla királykisasszony kikosarazna. Akkor meg úgyis mindegy, akár fel is falhatsz – fejezte be mondanivalóját Titusz.
A sárkány elérzékenyült. Hát igen. Régóta letett már a viaskodásról, a királyfiak felfalásáról. Nyugalomra, békére vágyott. Milyen szép dolog, ha valaki így szeret, és akár képes meghalni is érte. Öregségére egészen megértő, jószívű sárkány lett.

– Ez egy jó fej sárkány! – suttogta halkan Petra.

– Nem tudom kicsoda, micsoda lehet az a Mikulás. Idős vagyok már, tényleg nem szeretnék hadakozni, és ártani senkinek sem. Tetszik, hogy a mátkádért, akár az életedet is adnád. Legyen hát, segítek.

– Ez az! – kiáltott fel izgatottan Zozo. Gondoltam, hogy nem falja fel, hanem segít!
– Ha gondoltad, akkor maradj csendben! – figyelmeztette Petra.

Titusz elmesélt mindent, amit tudott a Mikulásról, és arról, hogy merre is kell majd menniük. A sárkány érdeklődve hallgatta.
– Mit gondolsz? Engem megajándékozna a Mikulás, mert jót teszek veled? Én még soha sem kaptam senkitől ajándékot! Csak kardcsapásokat, csak csúnya szavakat…
– Szerintem igen – felelte a királyfi. Aki jót cselekszik, azt biztos megjutalmazza. Sőt! Látja, hogy megjavultál, nem falsz már fel senkit, nem kell tőled tartani.
– Akkor legyen! – rikkantotta a sárkány, és behabzsolta a vödrök tartalmát. Megrázta magát, és egy robosztus sárkány állt Titusz előtt.
– Húha! Akkor elviszel? – kérdezte kissé félve Titusz a változás láttán.
– Pattanj a hátamra, add azt, térképet, és egy szempillantás alatt ott leszünk! – kiáltotta a sárkány.
Azzal illa berek, nádak erek elrepült Titusszal a hátán észak felé.
Most pedig villanyoltás és alvás! Majd holnap folytatom, mert most már késő van, aludni kell! Tente, tente, csicsijja, holnap reggel óvoda!
– Nagyi! Folytasd! – kérlelték a gyerekek, de nagyi lekapcsolta a villanyt. Majd holnap! Addig is szép álmokat.