Nagyi mesél 3/3. Minden jó, ha a vége jó

Másnap este Zozo és Petra gyorsan végeztek az esti tisztálkodással és a nagyit is sürgették:
– Nagyi már ágyban vagyunk! Gyere, folytasd Titusz kalandját!
– Itt vagyok már! Milyen szófogadó gyerekek lettetek egyszeriben – mondta mosolyogva nagyanyó. Akkor kezdődjék a mese:

Szálltak hegyen, völgyön át. Az időjárás kezdett hidegebbre fordulni. Metsző, jeges szél fújt, bizony a sárkány is egyre nehezebben repült. Titusz erősen kapaszkodott, így biztatta:
– Tarts ki kedves sárkány komám, mindjárt célba érünk!
Így is lett. Megérkeztek az Északi-sarkra. A sárkány egy nagy, fából készült épület előtt állt meg.
– Ez lenne a Mikulás háza? – nézett körül kíváncsian Titusz.
– Biztos – felelte a sárkány. Nézd csak! Ott vannak a rénszarvasok!
– Tényleg! De hol van a bejárat? Sehol sem látom- tűnődött a királyfi.
Ekkor a fején landolt egy hógolyó.
– Na! Ki dobál? – kérdezte Titusz, de hiába nézett körül senkit sem látott.
– Ki,ki? hát tuti, hogy egy rakoncátlan manó volt! – vágott közbe Zozo.
– Pszt! Hagyd mesélni a nagyit! – szólt izgatottan Petra.

– Itt vagyok, ragyogok,
Sutyi manó én vagyok!
A hang irányába fordultak és megláttak egy apró manót, akinek fülig ért a szája.
– Kik vagytok? Miért jöttetek? Kit kerestek? Na, mi az? Megnémultatok? Elvitte a nyelveteket a cica? – hadarta Sutyi.
– Ha szóhoz engednél jutni, akkor mondanám, hogy Titusz királyfi vagyok, ő itt a hű sárkányom, aki megjavult, és a Mikuláshoz jöttem.
– Pajtikám! Mit gondolsz, csak úgy be lehet menni a Mikuláshoz? Mindenféle csip-csup, üggyel zavarni? Ha nem tudnád, holnap december! Nem sokára hosszú útra indul, előtte ki kell pihennie magát! Nekem, elmondhatod, mit szeretnél – súgta vigyorogva Titusznak. Aztán, én, mint a Mikulás főmanója – húzta ki magát, majd intézkedem. Ha én, azt mondom neki, hogy fogadjon, akkor tuti bemehetsz hozzá. Persze, ez a behemót sárkány, akármilyen jó is, itt kint kell, hogy várakozzon.
Ekkor egy hógolyó eltalálta Sutyi manósapkáját, ami lecsúszott a fejéről.
– Miket hordasz itt össze! – ripakodott rá egy másik manó. Még hogy a Mikulás főmanója! Haha, kacagnom kell. Sutyi, suttyanj innen! Menj és etesd meg a rénszarvasokat! Ne is törődjetek vele! Szeret nagyokat mondani. Üdvözöllek benneteket! Matykó manó vagyok. Miben segíthetek?
Titusz újra elmondta ki ő, és miért jött.
– Jól van, menjünk be. A Mikulás ilyenkor teázik. A sárkánynak kint kell maradnia, mert olyan nagy, hogy be sem fér az ajtón.

A házban jó meleg volt. Matykó manó egy pillanatra eltűnt, majd amikor visszatért, intett a királyfinak és bevezette a Mikuláshoz. Titusz illendően köszönt, és elmesélte mi járatban van.
– Kedves Mikulás! Ellátogatsz mi felénk is? A gyönyörűséges Tekla királykisasszony úgy szeretne látni téged, akárcsak egy pillanatra is. Hallotta, hogy megajándékozod a gyermekeket. Annyira szeretné, ha a mi országunkba is eljönnél!
– Matykó manó! Rajzold fel az útvonaltervünkbe Barangoldiát is. Sajnos még van egy-két hely, ahová valóban nem jutottam el, mert nem tudtam a létezéséről. De amint hírét vesszem, bejelöljük a térképünkön és ellátogatok oda is.
– Kedves Mikulás! Lenne még egy nagy kérésem!
– Mi lenne az?
– Van egy kedves sárkány barátom. Ő hozott ide. Kaphatna ő is valamit tőled? Jó útra tért, már nem bánt senkit. Sőt! Segítőkész, kedves kis behemót!
– K-i-i-s? – szólt közbe Matykó manó. Akkora, hogy be sem fér az ajtón!

– Remélem kedves lesz a Mikulás, és a Samunak is ad valamit – jegyezte meg Petra.
– Samu? Ki az a Samu? – kérdezte kíváncsian Zozo.
– Nagyi! – kérte Petra a nagymamát. Hívják a sárkányt Samunak, jó?
– Jó- felelte a nagyi.

Mikulás apó így szólt:
– Rendben. Azt adom neki ajándékba, hogy saját nevet kap ez a jószívű sárkány. Mától legyen Samu a neve.
– Menjünk, mondjuk el neki a nagy hírt! – mondta vidám a királyfi.
Amikor kiértek, meglepődve látták, hogy a rénszarvasokkal és Sutyi manóval beszélget a sárkány.
– Itt a Mikulás! – kiáltotta Sutyi manó.
– Kedves sárkány üdvözöllek. Arra gondoltam, hogy mivel megjavultál, embereket nem bántasz, kapsz tőlem egy ajándékot – közölte a Mikulás.
– Ajándékot én? – kérdezte elérzékenyülve.
– Mától téged is mindenki a neveden fog szólítani, ami pedig nem más, mint Samu. Te leszel mától Samu sárkány.
– Jaj, de jó! Samu vagyok! Halljátok, nekem is van saját nevem! Köszönöm! – és azzal ugrándozni kezdett.
– Jaj, ne! Hagyd abba! – visította Sutyi. Beszakad alattad a föld, mi meg úgy pattogunk, mint a labda!
– Bocsánat! Nem akartam rosszat! Csak annyira örülök.
– Lassan el kell indulnunk! – szólt Titusz. Még hosszú az út hazáig. Akkor hamarosan találkozunk veled kedves Mikulás!
– Jó utat! – kiáltotta a Mikulás és a manói.
Amikor hazaérkeztek, Titusz azonnal szaladt Teklához, és mindent elmesélt töviről-hegyire. A királykisasszony nagyon izgatott lett.
– Akkor ki kell tisztítanom a cipellőimet! Hátha én is kapok valamit.
– Óh, kisasszonykám! Csak egyet. Nem teheted ki mid a száz pár topánkádat! – nevetett Titusz.
– Csak egyet? – lepődött meg Tekla. Na, jó! Most pedig azonnal kidoboltatjuk, hogy ellátogat hozzánk is a Mikulás, és a gyerekek tegyék ki a cipőjüket az ablakba. Remélem, egy pillanatra láthatom én is a Mikulást!

– Mama! – szólt Petra. A Mikulás hozzánk mindig úgy surran be, hogy nem is találkozunk vele.
– Igen – helyeselt Zozo. Tekla kisasszony vajon megpillanthatja?
– Mindjárt kiderül – ha folytathatom válaszolta nagyi.
– Jó, jó, csak mondd! Mi csendben maradunk! Ugye Zozo? – nézett testvérere Petra.
Zozo bólogatott.

Még aznap bemutatta Samut Titusz a királylánynak. Tekla, először ódzkodott Samutól, de látta milyen jámbor állat, így hamar megbarátkozott vele. Samu boldog volt, mert Titusz megígérte, hogy náluk lakhat.
Másnap Samu hátára pattantak, és elmentek Titusz apjához, elújságolták a hírt, hogy egybekelnek. Volt nagy ováció a palotában! Titusz kidoboltatta, hogy hatodikán érkezik a Mikulás. Az ország apraja-nagyja boldogan készült a lakodalomra és a Mikulás érkezésére.
Elérkezett a várva várt nap. Tekla leskelődött az ablakban, de nagyon elálmosodott, majd el is bóbiskolt. Csilingelésre riadt fel.
– Hohohohó! Tekla királykisasszony, légy nagyon boldog! – kiáltotta a Mikulás. Jövőre is ellátogatok hozzátok! – majd integetve elbúcsúzott.
Tekla még látta az elsuhanó szánt, benn a Mikulást! Csodálkozva vette észre, hogy a cipellőjében egy kis csomagocska van. Nagyon örült, hogyha csak egy pillanatra is, de látta a piros ruhás apókát. Reggel a gyerekek is örvendeztek a cipőjükben lévő ajándékoknak.

Titusz nem feledkezett el Baján banyóanyóról sem. Az esküvői meghívót kedvesével vitték el neki.

– De jó, hogy őt is meghívták a menyegzőre! – jegyezte meg Petra.

Az esküvő napján a palota kitárta a kapuit, bejöhettek az alattvalók is, hogy együtt mulassanak az ifjú párral. Táncra perdült mindenki. Samu, Baján banyóanyót pörgette meg. Javában tartott a vigalom, amikor csilingelést hallottak. Megérkezett szánján a Mikulás, mellette vigyorgott Sutyi és Matykó manó. Volt ám nagy öröm! Tekla hinni sem akart a szemének.
– Kedves Tekla! Meghívtam a lagzinkra Mikulás apót is. Gondoltam, ez lesz az én ajándékom, e neves napra.
Tekla Titusz nyakába ugrott.
– Köszönöm, köszönöm! – rebegte.
A Mikulás köszöntötte a fiatalokat, majd derékon kapta Teklát és eljárt vele egy táncot. Három napig tartó dínomdánom vette a kezdetét. Így volt mese volt…

– Nagyi, ez igazán klassz mese volt! Kár, hogy vége! – sóhajtott Petra.
– Hát igen – jegyezte meg Zozo. Nekem is tetszett.
– Szép álmokat. Jó éjszakát gyerekek! – simogatta meg unokáit a nagymama, azzal lekapcsolta a villanyt.