Réka könnyezve ült nagypapája mellé.
• Mi történt Kislányom?
• Oh a barátom…
• Jó, jó, ne is mondd, tudom… önfejű, makacs, valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte és rajtad töltötte ki a dühét… ugye?
• Igen.
• Ő sajnos ilyen. Otthon nagyon elkényeztették, és nem akarja megérteni, hogy nem minden őérte van… hogy ő van másokért… És dühében abba vág bele, aki a legközelebb áll hozzá…
• Nagypapa meddig viseljem még ezt el? Ki lehet ezt bírni hosszú távon?
• Ha megajándékozol pár perc figyelemmel, mesélek egy történetet.
• Mesélj Nagypapa!
Egy pár történetét mondom el Neked. A férfi jóval idősebb volt a hölgynél… mégis egymásba szerettek. Becsülték, tisztelték, szerették egymást. Szemmel látható volt köztük a harmónia, amit nagyon ritkán találunk meg két ember között. Közös jövőt terveztek. Itt volt köztük az első észlelhető különbség. A férfi gyerekeket szeretett volna még… a hölgy azonban túl fiatalnak érezte magát…
• Drága, gyereket szeretnék Tőled. Mindennél boldogabbá tennél legalább egy kisbabával.
• Kicsim ne még! Várjunk kérlek ez kicsit…
• De miért? Annyiszor beszéltünk már erről… és Te is akartad…
• Akarom is… de had érjek meg lelkileg is az anyaságra!
• És én addig megöregszem annyira, hogy csak nagyapa lehet belőlem, apa már nem… – sóhajtott fel kétségbeesve a férfi
Ádámot nagyon megviselte az élet. Az első házassága rosszul sikerült, a belőle származó két gyermek – egy fiú és egy lány- az édesanyja mellé állt, apja ellen for-dult. Most már nagyon könnyen elszomorodott, és a legrosszabbra gondolt…
• Megint szomorú vagy Édesem! – próbálta Anett a szívére ölelni kedvesét
• Hagyj békén kérlek egy kicsit!
• Ellöktél magadtól… ezt még soha nem tetted… most miért?
• Komolyan csalódtam Benned… másnak hittelek, mikor beléd szerettem.
• Megbántad hogy belém szerettél?
• Igen, azt hiszem.
Anettnek akkor kihagyott néhány dobbanást a szíve, de nem hagyta ott a férfit, akit szeretett… bár nagyon mélyen megsebezte…
Simogatta, vigasztalta egész addig, amíg Ádám meg nem nyugodott. Csak akkor ment el a saját szobájába, mikor a férfi elaludt.
Mikor Ádám felébredt, meglepetten látta, hogy egyedül van. Hirtelen visszaemléke-zett rá, hogy mit mondott a kedvesének. Bement hozzá, hogy beszéljen vele.
• Kérlek bocsáss meg! Soha nem bánom meg, hogy beléd szerettem… a leg-nagyobb csoda vagy az életemben… csak annyira elkeseredtem…
• Tudom Édes, megértelek. Én mindig melletted leszek…
• Érted miért meséltem ezt Neked Kislányom? – kérdezte Nagypapa
• Értem Nagypapa… és köszönöm!
• Kislányom bármilyen nehéz, állj András mellett, mert szüksége van az igaz szeretetre, szerelemre. Láttad, ez mindennél erősebb…
12 hozzászólás
Szia Arthemis!
Nem vagyok hivatásos kritizáló, de mint minden társam, én is kötelességemnek érezem, hogy a többi írópalántával megosszam saját tudásom.
Az eddigi véleményezéseimben már megpróbáltam rámutatni pár hibádra – természetesen lehet, hogy ezeket csak én tekintem annak.
Az olvasót megakasztja figyelmében az, hogy nem kerülnek rögtön elő a nevek. Vagy az elejétől kezdve nevezd meg a két “hőst” vagy legyenek végig névtelenek. Javaslom, hogy a történeteket ellenőrizd helyesírásilag – mondjuk egy szövegszerkesztő programmal – mielőtt „napvilágot látna”. Úgy vettem észre Ádám és Anett beszélgetése – hogy is mondjam? – nagyon töredezett.
Azt hiszem ennél jobban nem mélyülök bele, mert nem mozgok otthon az ilyen “nagypapa/nagymama mesél” stílusú művekben – habár nekem is vannak a mappáim mélyén ilyenek.
Sok sikert!
Chendra
Akad a billenyűzet, innen a gépelési hibák…:(((…és a Word sem szűr ki mindent sajnos…:(((…de majd igyekszem figyelni…a neveknél zt hiszem igazad van, a legközelebbi megjelenésnél javítom…
Köszönöm hogy itt jártál!:)))
nagyon tetszett köszönöm 🙂
ui.: Még nem kritizálok mert kezdő vagyok
Örülök hogy tetszett, és annak külön, hogy le is írtad. Kritizálj nyugodtan, hisz abból tanulunk:)
noha nem nagyon értem, mégis érzem, hgy valami nagyon szép történik a történetben, bárcsak mindenki értené-, űdv MIki.
Köszönöm hogy itt jártál és leírtad a véleményedet Miki!
Igen a szeretetre, szerelemre mindenkinek szüksége van!
Ismét egy tanulságos történet!
Ölellek: Lyza
Az igaz szerelem tényleg legyőzi az akadályokat…és egy kis valós alapja is van a történetnek…de csak egy mozzanat.
Megtisztelő hogy végigolvastad Nagypapa itt levő meséit, és köszönöm hogy írtál is hozzájuk!
Kedves Arthemis!
Valóban, a szerelem a legcsodálatosabb érzés a világon. A szerelem ereje mindent legyőz, ebben olyan jó hinni. De mikor arra vágysz, hogy észrevegyenek, megértsenek és szeressenek, tudnod kell, hogy a másik is erre vágyik!
Réka barátjának sem ártana egy mese a nagypapától…
Judit
Kissé önző valóban Réka barátja. Szerencsére a szereplőket nem a valóságból veszem.:) Ezek régi írásaim, már nem tudom honnan jutott eszembe hogy megírjam.
Köszönöm hogy olvastad és írtál hozzá néhány szót.:)
Szia Arthemis!
Azt hiszem, mindenki azt bántja leginkább, akitől a legtöbb jót kapja, aki a legközelebb áll a szívéhez.
Nagyon tetszik nagypapa tanmeséje. Bölcs ember. 🙂
Szeretettel: Kankalin
Mindig azt a legkönnyebb megbántani akit a legjobban szeretünk…de ez a szeretet tesz képessé a megbocsátásra is.:) Ez kivételesen nem teljesen fikció, bár nem egészen így történt meg a valóságban.
Köszönöm hogy erre (is :D) jártál.:)