Itt a baba akit annyira akartunk mindketten…de milyen áron. Nem tudom szeretni őt…mert arra emlékeztet amit az életéért fizetnem kellett.
Mi történt? Elmondom, mert úgy érzem felemészt az emlék.
Nekem nem lehetett gyermekem, de nagyon akartunk legalább egy kisbabát. Több módszer is szóba került…és mind sikertelen volt. Így eljutottunk az utolsó tervhez…a béranyához. Már nem számított hogy kihasználjuk egy másik nő testét hogy megkapjuk amit akarunk…talán ez a büntetés érte.
Egyszerűnek tűnt minden: kiválasztottunk egy lányt, és megállapodtunk vele. Te biztos akartál lenni abban, hogy nem lesz tévedés, biztosan tőled esik teherbe, így a szerinted egyetlen lehetséges megoldást választottad: együtt töltesz vele egy – két órát kettesben egy szobában…Mindenki más addig a ház másik részében tartózkodik.
Azt hittem képes leszek végigcsinálni, azt hittem működhet…mégis mikor elvonultatok onnantól kezdve csak az járt a fejemben ami történik, és hogy nekem kellene ott lennem veled…nem másnak. Nem voltam képes bekapcsolódni a többiek beszélgetésébe…csak a lelkemben tomboló hurrikánra figyeltem…miközben te mással voltál…a gyerekünkért, de mégis, mással voltál…és szenvedtem a tudattól…úgy, ahogy ritkán szenved egy szerető és szeretett asszony…
Azt hittem együtt tudok majd élni a tudattal, hogy a kisbaba mindenért kárpótol majd…és csak későn tudtam meg mekkorát tévedtem. Köztünk már soha nem lesz minden a régi…az emlék közénk állt, mert a múltat nem lehet elfelejteni, a múlt végigkísér minket…és hogyan fogadhatnánk el az elfogadhatatlant?
Csak késő értettem meg mit áldoztunk fel azért hogy gyerekünk legyen…
Naplórészlet – Elvakult vágy
By Arthemis
19 hozzászólás
Szia Boszi!
Hűha, ez nagyon jó lett! Kicsit abszurd a megoldás ezzel a béranya-szexel, de megmagyarázod, így nem lehet belekötni. 🙂 Nagyon jól írod le, hogy mit érezhetett az elbeszélő. Felkavaró törénet, nagyon tetszett!
Szertettel: Hópihe
Szia Boszi!
A valóságban nem hiszem hogy történik ilyen…nem is ezért írtam. Valami olyasmi motoszkált bennem hogy túl lehet-e lépni a múlt hibáin illetve mi az a határ amit nem szabad átlépni, mert sérül a kapcsolat. Illetve ez csak az egyik mozgatórugó volt hogy megírjam ezt a naplórészletet is.
Örülök hogy tetszett neked.:)
Szia!
Hát ez durva! Átgondoltam az egészet, szerencsére tudom, hogy nem veled esett meg.
Ismerem az észjárásodat. 🙂
Bizony vannak olyan dolgok az életben, amikért nagy árat kell fizetni. Ráadásul később kamatostul. Ez a történet jó példázata volt ennek.
Gratulálok, ügyesen elcsípted a témát!
Szeretettel: Kankalin
Szia!:)
Tudtam hogy tudni fogod hogy nem a saját történetemet írom le, és azt is sejtettem hogy érteni fogsz majd.:)
Azt hiszem vannak dolgok, amiknek meg kell fizetni az árát…Valamibe így is érdemes belevágni, valamibe nem. Hogy a főszereplőim jól döntöttek-e nem tudom…én az örökbefogadást választottam volna ilyen helyzetben.
Mikor írtam ilyesmik is foglalkoztattak, és az, hogy a múlttal mit lehet kezdeni, mennyire befolyásolja a jelent, hol van az a határ, amikor egy tett ára még vállalható, és mi az a pont ahol már nem éri meg, mert valami sokkal fontosabb veszhet el, mint ebben az esetben is. Az életben fontos hogy legyen értékrend, mert ez támaszt ad és segít a döntésekben…na de most nem folytatom ezt, majd talán egy másik Naplórészletnél.:)
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad. Mindig örülök Neked.:)
Szia!
Nagyon jól bele tudtad élni magad a gyermektelen, ám a babáért mindent vállaló nő szerepébe. A béranyaság valóban egy megoldás lehet, de örökös féltékenységgel, megbánással jár.
Szeretettel: Rozália
Nem értek egyet a béranyasággal, ha másképp nem megy, akkor inkább örökbefogadás.
Próbáltam elkapni mit érezhet egy gyermekre vágy meddő nő.
Köszönöm hogy olvastad és véleményt írtál.:)
Ez egynagyon jó írás-gratula:ruca
Köszönöm.:)
Kedves Arthemis! Már kétszer elszállt a hozzászólásom, / mindig csakis akkor, ha elfelejtem kimásolni a küldés előtt/,de juszt is megírom újra.
Ma már a béranyák mesterséges megtermékenyítéssel esnek teherbe, de valószínűleg régebben nem így volt…
Azt mondják egy nő két dolog miatt képes mindenre: azért, hogy legyen gyereke, vagy azért, hogy ne legyen gyereke. Aztán, ha megkapja amit annyira akart, az idő múlásával rádöbbenhet, hogy mégsem kellett volna annyira akarnia.
A béranyákról is lehetne írni. Emberséges, vagy erkölcstelen a béranyák használata? Michael Jackson, vagy Ricky Martin édesanya nélkül felnövő gyerekei érdekes családmodellt tesznek a magukévá! Elég borzalmas belegondolni ebbe a béranya témába
Szia Judit!:)
Ahogy a béranya teherbe esett azt nem a valóságból szedtem…és a képzelet világában bármi megtörténhet.:)
Sokszor nehéz helyesen dönteni. Ilyenkor nekem segít ha átgondolom hogy valószínű mit érzek majd értelmesnek és mit értelmetlennek az utolsó pillanatban amikor majd lepereg előttem az életem…szeretném elérni hogy akkor azt mondhassam hogy megérte. Épp ezért nem ragaszkodom görcsösen ahhoz hogy legyen gyerek és ahhoz sem hogy ne legyen…mindennek eljön az ideje, csak ki kell várni.
A béranyaságba nem akartam mélyebben belemenni…erről mindenki maga kell hogy döntsön a saját értékrendje szerint.
Köszönöm hogy ismét megírtad ezeket a sorokat annak ellenére hogy elszállt…és persze azt is hogy olvastad.:)
Ez… ez a történet olyan, hogy már a gondolat is halva született. A fordítottja is abszurd lenne, ha a férfinél lenne gond, s a nő hordaná ki – ilyen igen furcsán szerzett magzatát – és mégis, el lehet képzelni, hogy szívesen tenné, és szívesen nevelné fel, hiszen saját gyermekéről van szó. De hogy saját férjem és egy idegen nő gyermekét neveljem… Nekem is ez okozott volna gondot. Ennél sokkal jobb a megoldás, az örökbefogadás.
Ezért én sem tudtam volna azt a kapcsolatot tovább folytatni.
Szeretettel: Kata
Kedves Kata, szerencsére a páromnak nem lenne olyan fontos a saját gyerek hogy ilyenb belemenjen. Nekem leginkább az okozna gondot ilyen helyzetben ahogy megfogant az a baba…szerencse hogy a történetet nem az élet írta.:)Az, hogy más gyerekét neveljem azt hiszem, bár biztosan nem tudhatom, nem okozna gondot hisz sz örökbefogadás is ilyesmiről szól. Persze nem ugyanaz a kér szituáció. Ha nálunk bármi gond lenne, ha majd gyereket akarunk, de miért lenne, akkor az örökbefogadás következik.
Ha azzal hogy már a gondolat is halva született arra gondolsz hogy az már régen rossz ha valamelyik fejében megfogalmazódik ilyen ötlet…akkor egyetértek veled.
Köszönöm hogy itt jártál és olvastad.:)
A történeted erős, a fantáziádhoz gratulálok.Kényes téma, a gyermektelenségtől szenvedő párok oly sok mindenre képesek lehetnek.Béranyságról hallani mégha ritkán is.
Szeretettel:Sel
Felmerülnek ezzel kapcsolatban is kérdések…meddig érdemes illetve meddig szabad elmenni a gyermek megszületése érdekében, mit lehet kezdeni a múltbeli hibákkal…Próbáltam elkapni egy ilyen helyzetben levő nő lelkiállapotát. Persze ezekről a dolgokról még rengeteget lehetne írni, hisz a téma szinte kimeríthetetlen, mert a megoldás egyaránt függ a helyzettől és az embertől is.
Köszönöm hogy olvastad és értékelted.:)
Szia Arthemis!
Már olvastam többször ezt az írásod, de annyira mélyen érintett, hogy nem tudtam írni hozzá…
Elképzeltem a szitut, s nekem nem kellett volna ilyen áron azt hiszem…Bár nem tudom az adott helyzettől indíttatva hogyan döntöttem volna.
Mindenképpen remek jellemzés erről a lelkiállapotról..
Puszillak!
Lyza
Szia Lyza!:)
Én sem fizettem volna a babáért ekkora árat…nekem nem érné meg. Ebben a helyzetben nekem sokkal többet kellene feláldoznom mint amit nyernék, de lehet hogy más ezt másképp gondolja…azt hiszem ez értékrendfüggő.
Köszönöm hogy nálam jártál.:)
Érdekes történet, remek jellemábrázolás, és beleélőképesség.
Nagyon tanulságos írás, gratulálok.
Zagyvapart.
Köszönöm hogy olvastad és leírtad a véleményedet.:) Örülök hogy tetszett!
Kedves Arthemis!
Érdekes témát hoztál. Úgy tudom, nem kell testi kapcsolat ahhoz, hogy a férfi legyen az apa, de ezt ők vagy nem tudták, vagy akkoriban még így volt. Több olyan közeli ismerősöm is van, aki öregbe fogadott gyermeket nevelt. Őszintén – a gyermek korának megfelelő módon – tudatták vele, hogy a nagyon vágytak rá és örülnek, hogy megtalálták őt. Az egyik kolléganőm azt mondta, hogy nem a pocakomban voltál, hanem a szívemben. Nagyon szép, tartalmas szülő, gyermek kapcsolat jött létre közöttük. Természetesen az általam leírtak nem változtatnak a műved drámaiságán, ítélkezés se akart lenni, csupán felszínre hozta bennem ezeket a gondolatokat.
Szeretettel: Rita 🙂