Karácsony közeledtével a családtagok egyre jobban figyelnek az elhangzó célzásokra, ki mit szeretne. És egyre több célzás hangzik el arra vonatkozóan, ki mit látna szívesen a fa alatt. Márta néni ennél sokkal céltudatosabb:
– Mit szeretnél?
Kinga számított a kérdésre, tudta is, hogy mit szeretne, hát azonnal tudott válaszolni:
– Spanyol nyelvtanuló CD-t.
Nem bízta a véletlenre, azonnal sorolta a kiadót, a terjesztőt és a boltot, ahol be lehet szerezni.
– Az hülyeség! – jött a válasz abban a pillanatban. – Ki akar spanyolul tanulni?
– Én, – próbálta Kinga felhívni az anyja figyelmét arra, hogy másfél éve jár különórákra.
– Á, az nem jó! – jött a végső érv.
Kinga egy darabig reménykedett, de aztán belátta, hogy ennyi év alatt megismerhette volna az anyját annyira, hogy tudja, ebből nem lesz spanyol CD, se karácsonyra, se máskor. Nem pénzkérdés a dolog, Márta néni gyakran és szívesen vesz meg dolgokat, néha alkalom sem kell. Egyetlen kitétel van: ő találja jónak. A spanyol nyelvtanuló CD-t nem szerette volna, hát a lányának sem jó. Kinga ezután hosszan gondolkozott, mit is szeretne abból, amit az anyja szeret, latolgatta az esélyeket, gondolkozott, majd a napszemüveg mellett döntött. Olyan, amit télen is lehet hordani, tehát nem túl sötét, sőt, esetleg fényre sötétedő, elegáns, nőies. És jött is a lehetőség: egyik igen jó nevű optikus-láncnál akciót hirdettek. „Ha vállalod a korodat, annyi százalék kedvezményt kapsz, ahány éves vagy.” A terv pillanatok alatt megszületett, elmennek együtt, Kinga rábök az áhított keretre, az anyja megcsináltatja, kifizeti – ugye az ő kedvezménye jóval magasabb – és milyen jól meg lehet majd a fa alatt lepődni. Álomnak szép.
Az ötlet, alapértelmezésben tetszett Márta néninek, tehát az első szűrőn átment. Kifejezetten jó ötletnek találta. Kinga boldogan konstatálta, hogy valami azért ragadt az együtt töltött x év alatt.
Egy szép, havas délután el is mentek a fent-(nem meg-)nevezett boltba. Kinga lelkesen keresgélt a keretek között, és már majdnem ki is találta, melyiket szeretné. Ez volt az a pillanat, amikor Márta néni felnézett a bolt feliratára és felkiáltott:
– Itt vettem azt a szemüveget egy akció keretében, amit azóta sem hordok. Ez nem jó hely, – és ezzel kiviharzott.
A fa alatt blúzok, fülbevalók, könyvek és egy pulóver is akadt. Mind nagyon szép, Kinga mindegyiket nagyon szereti, hordja elkesen a blúzokat, a fülbevalókat, a könyveket elolvasta. Az egész alig került valamivel többe a duplájánál annak, amibe az az egy szemüveg került volna a CD-vel együtt.
2 hozzászólás
Szia A.J.K.!
Júj, én is egy Márta néni vagyok! 🙂 Én sem szeretek olyat venni másnak ami nekem nem tetszene…… Jó kis görbe tükröt tartottál elém.
Judit
Szia!
Én próbálom mindig azt szem előtt tartani, hogy a másik minek örülne. Persze nem baj, ha nekem is teszik. 🙂 De egy nyelvtanuló CD nem esztétikai kategória, ha azt akar, azt kap, akkor is, ha nekem nem kéne. Sőt zenében is, megveszem, amit a másik szeret, még ha én is nem is azt hallgatom éjt nappallá téve. Érdekes.
Amúgy azt nem értem, hogy miért kell hol "Márta nénizni", hol "anyjázni" a lány anyukáját. Üdv,
Poppy