A fiatalok több évi ismeretség és néhány évi együttélés után házasságot kötnek egymással. No, nem csak úgy akárhogy, hanem megadják a módját. Mindkét fél részéről, család, rokonság, barátok, össze is jönnek közel nyolcvanan.
Az ifjú asszony Márta, szülei: Eszter és Józsi, az újdonsült férj Zsolt, szülei: Kinga és Sándor.
Nincs hiány semmiből, eszem-iszom, dínomdánom. Zsolt szülei nem győzik dicsérni, hogy milyen szép a menyasszony, hiába a fiúknak mindig is jó ízlése volt. Márta szülei sem akarnak alul maradni, mondják is, hogy na ti se panaszkodhattok, igazán szép szál legény ez a Zsolt, nagyon összeillő pár.
Eltelik két év, Márta sírva panaszolja a szüleinek, hogy válni akar, Zsolttal egy napot se bír ki egy fedél alatt.
A válóperi tárgyaláson találkoznak a felek.
– Márta: Zsolt azt hiszi, hogy én egy háztartási robotgép vagyok, teljesen kihasznál és lestrapál.
– Zsolt: Hogy mondhatsz ilyent? Tudod jól, hogy két helyen is dolgozok, hogy minél előbb fel tudjuk építeni a házunk. Annyit se várhatok el, hogy egy vacsorát összedobj? Olyan nagy dolog kivenni a mosógépből a ruhákat és kiteregetni? Ezt is nekem kellene csinálnom? Nem mondod meg, hogy mikor? Éjjel?
– Kinga: az én fiam a robot, mert ennek a lusta nőnek még a műkörmei is leesnének, ha valamit odébb tenne.
– Eszter: hogy jössz ahhoz, hogy a lányom szapuljad? Sokkal különb férjet kaphatott volna, ha nem a te szerencsétlen fiadhoz megy feleségül. Más egy munkahelyen is a dupláját keresi, mint ő a kettőn.
– Józsi: én nem akarom bántani a vejem, de tény, hogy egy mamlasz. Anyámasszony katonája, mama kedvence. Férfi létére képes felhozni, hogy dolgozik. Aztán miért, kiért teszi? Nem miattunk az biztos.
– Sándor: na te komám aztán tudsz dicsérni. Nem akarod bántani a fiam, aztán mégis azt teszed. Nézz a tükörbe, tönkre is mentél a sok melótól, mert a drága nejed jól palira vett. Ezt látta Márta is, azért hiszi, hogy úrinő és csak a fiamnak kell beledögleni a munkába, ő meg majd szépen beül a készbe.
Kitűzik a következő tárgyalás időpontját.
Márta és Zsolt titokban találkoznak. Sokkal édesebb a szerelem, mint eddig bármikor. Elutaznak egy hétre, majd mikor visszajönnek, közlik a szülőkkel, hogy nem válnak el, mert szeretik egymást.
A munkában is megegyeztek. Zsolt nem dolgozhat két helyen, nem olyan sürgős, hogy saját házuk legyen. Márta szívesen végzi a házimunkát, ha Zsolt mellette van és besegít neki. Több a szabad idejük, nem türelmetlenek, nem fáradnak el, jut idő egymásra és kikapcsolódásra is. Időnként az éttermet is megengedik maguknak, ahol hangulatos zene mellett fogyaszthatják el az ebédet, vagy a vacsorát.
Szeretnék, ha a szüleik ezt elfogadnák és közöttük is helyreállna a békesség.
– Kinga: rajtam nem múlik, különösen, hogy Mártika belátta, hogy nem kell annyira hajtani a pénzt. A nagymamától örökölt kis lakásban elférnek ketten.
– Eszter: alapvetően rendes fiú a vejem és mióta nem hajtja agyon magát, barátságos és megértő is.
– Józsi: én már a múltkor se akartam őt bántani, sajnálom, hogy mégis úgy jött le. Nem baj az, ha egy anya szereti és kényezteti a fiát.
– Sándor: nem gondoltam komolyan, hogy tönkrementél. Persze a mi korunkban többet kellett dolgoznia mindenkinek. Most, hogy van egy csomó háztartási gép, meg a munkahelyi körülmények is kedvezőbbek, nem fontos belegebedni a munkába. Örüljünk annak, hogy a fiatalok élete könnyebb!
2 hozzászólás
Kedves Rita!
Valós történet (is) lehet. Nem árt néha lassítani, egymásra figyelni…
A szeretet csodákra képes. Főként hogy felülkerekedtek a mérgező családtagokon, akik ily módon szóltak bele az életükbe,
Kitűnő írás!
Zsuzsa
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm az olvasást. Azt szerettem volna érzékeltetni, hogy amíg a párok rendben vannak, addig a szülő is képes dicsérni a másik felet, ahogy azonban megromlik a viszony, mindjárt ellenségek lesznek. Ez esetben még egy fordulat következett be, amikor is helyreállt a béke, ami mint tudjuk, nagyon törékeny.
Szeretettel: Rita 🙂