Nem értem!

Nem értem!

Késő este van és én még mindig csak rovom az utcákat a városban, nincs megnyugvásom. Sehol sincs. Sehogy sincs. Csak rágondolok, de miért?
Fázósan összehúzom magamon a kabátot, de ez sem segít, hidegség költözött belém pedig nem akartam. Sosem voltam még ilyen egyedül. Kínzó érzés már magában is és ha még ehhez az érzéshez a tehetetlenség párosul…
Ordítani tudnék, órákig, hogy nem értem!!!
Felnézek az égre, odafent a hold és a csillagok vígan tündökölnek, gondtalanul.
Hirtelenül tűnt fel az életem égboltján, a legragyogóbb csillag, ami ez idáig beragyogta életem és mégis azt kívánom bárcsak ne gyulladt volna ki soha, vagy tűnne el örökre.
Nem értem!
A friss levegő, ami mindig megnyugtatott, ami mindig kitisztította a fejemet, most ez sem segít. Nem érzem a természet illatát. Az elején, amikor megpillantottam a nap ragyogni kezdett, rózsaszín lett minden. De az már rég volt, most komor az a kevés is, amit a világból látok, érzek. Minden érzés elhalványult a színekből már csak a fekete és fehér látszik, az illatokat messze sodorta a tavaszi szellő, az íz legyen bármilyen édes, sós számomra már csak keserű.
Nem értem!
Tehetetlen vagyok, mert ő számára ezek az érzések ismeretlenek, ő egy rózsaszín ködön látja a világot, amit úgy neveznek szerelem. Gyűlölöm őt, amiért szeret, amiért boldog.
Sokan mondták nekem, hogy a szerelem akkor is gyönyörű, ha viszonzatlan. Badarság! Nem tudom, hogy ők átélték e már a viszonzatlan szerelmet, ha nem szívből kívánom, maradjon is így, ha igen nem tudom ők milyen gyönyörűséget éreztek benne. Én semmilyet. Gyötrő kin az egész, ami belűről, lassan emészti fel az ember lelkét. Nem múlik az idővel sem, csak talán kissé lelassul. Aztán egyszerre már csak azt veszi az ember, hogy nincsenek érzései, már csak egy érdektelen test, amiből kiröppent minden jó, minden szép, minden érzés.
Én ezt nem szeretném, de nem tudom, mit tegyek. Minden segítséget szívesen fogadnák, de nincs kitől. Menekülnék, de nincs hová. Lehetek én távol tőle, akár a Föld másik végén is, de az érzéseim határtalanok, nyughatatlanok.
Nem értem, hát nincs semmi esély??