Nem fogadott hívás

Már megint foglalt az a kurva telefon. Ezerszer megmondtam, hogy legyen mindig elérhető… Azt mondta, siet…
Már jön is. A fülén van a telefon… Kivel beszél már megint? Megmondtam neki, hogy ne beszéljen azzal a nővel. Csak telebeszéli a fejét ostobaságokkal. Hogy gyerek koruk óta barátnők? Kit érdekel? Most már hozzám tartozik.
Felszabadultan kacag… Nem is Anitával beszél. Megcsal? Engem, akinek annyi mindent köszönhet?
A telefon darabkáit szedi össze. Most min csodálkozik? Megmondtam, hogy legyen mindig elérhető. Már megint bőg, nem néz a szemembe. Magamhoz rántom, megcsap az édes parfümillat. Beszívom az illatát, kívánom őt. Szokatlanul csinos ma. Leveszem a napszemüvegét, hogy a szemébe nézzek. A szeme alatt már csak egy halvány folt jelzi múltkori engedetlenségét.
Megadóan tárja szét combjait. Felnyög, ahogy belé hatolok. Talán a másikkal is igy tett…Talán vele beszélt az előbb… Két kezemet a nyakára kulcsolom. Érzem, ahogy az ér lüktet ujjaim alatt. Látom, hogy azzal a másikkal szeretkezik…
Egyre erősebben szorítom a nyakát. Vergődik… Nem szeretem ezt a riadt tekintetet. Rányomom a párnát az arcára. Egyre erősebben, míg elönt a gyönyör.
A semmibe bámul. Milyen üveges a tekintete… Már nem érzem az ér lüktetését. Ezt is megérdemelte…