Nephew (Unokaöccs)

A megsoványodott gyerektest szinte elveszett az ölelésében.
A vékonyka karok átölelték, szorosan kulcsolták a nyakát.
Szorosan?
Gyengén inkább, mert a hosszú ideje tartó láztól még gyenge volt a kicsi ember.
De a szándék! A szándék a szoros kapocs volt.
Hiányoztál – súgta a fiúcska, és ettől a halk vallomástól gyomrát száz pillangó simogatta, mint rég felejtett szerelmek idején.
Szívverése felgyorsult, miközben visszasúgta a vallomást: szeretlek.
A kisember pajkos szemmel nézte, elvigyorodott, majd komoly képpel kérdezte: képes lennél elküldeni a nővért, ha újra melléböki a szurit?
Még a sárkánnyal is szembeszállnék – mondta elhaló hangon, és tudta, bizonyossággal tudta, hogy ez több, mint szerelem.
És azt is tudta, hogy így fogja szeretni az unokáját is.
Majd.
Ha lesz.