Nina és Daniel története (2)

A csók

Másnap reggel Kate korán felkelt és rendbe tette a lakást. Nina nem bírta sokáig hallgatni, ahogy Kate pakolászik, és átrendezi az egész lakást.
Nina kitakarózott, felvette köntösét és papucsát, majd elindult a szobaajtóval szemben lévő egész alakos tükörhöz.
– Egész jól nézek ki ahhoz képest, hogy alig aludtam 6 órát. – állapította meg Nina az elé táruló látványból.
Nina az ajtó felé indult.
Már majdnem lenyomta a kilincset, mikor hangos morgásra lett figyelmes. Egy kis hallgatózás után rájött, hogy ezt a hangot ő már hallotta valahol. Megdörzsölte ég fáradt szemeit, és az emlék hírtelen világos lett előtte. Nagyot sóhajtott, és neki dőlt az ajtónak a hátával.
– Naná, hogy már hajnalban porszívózik. Mit szólhatnak a szomszédok…
Nina nem tudta befejezni a mondatát, mert valami nekiütődött az ajtajának, és ettől rettenetes meg ijedt. Ijedtében átugrotta a fél szobát, hogy minél távolabb legyen az ajtótól.
Majd egy hírtelen adrenalin lökettől vezérelve feltépte az ajtaját.
– De Te, ugye nem vagy tisztaságmániás?! – kiabálta Nina, ahogy a torkán kifért.
– Mond még egyszer! – kiabálta vissza Kate.
– Miért takarítasz?! – üvöltött Nina.
– Még mindig nem értem, hogy mit szeretnél tőlem! – ordította vissza Kate, miközben egy másodpercre sem hagyta abba a porszívózást.
Nina meg elégelte, hogy ordítoznak egymással eredménytelenül, így megindult a konnektor felé, és kihúzta a porszívó zsinórját.
Kate visszafordult és ránézett Ninára.
– Azért a szemeiddel nem kéne megölni. – mondta Nina, amint meglátta Kate tekintetét.
– Nem megölni akarlak a tekintetemmel, hanem azt szeretném megtudni, hogy miért kellett kihúzni a porszívómat? – nézett Kate egyre mérgesebben Ninára.
– Mert, Te nem vagy tisztaságmániás, és nem kell már reggel 8 – kor takarítanod, és akármilyen jó indokod is volt rá, akkor sem tudsz meggyőzni. – mondta Nina; úgy, akár egy verset olvasna fel; és közben átszelte a szobát a konyha irányába.
Kate köpni – nyelni nem tudott, csak levegő után kapkodott.
Nina a teás kanna után kutatott, amit hol máshol talált volna meg, mint a legutolsó szekrényben. Hidegvizet engedett a kancsóba, és közben tudomást sem vett róla, hogy Kate még mindig nem tudja, hogy mit is reagáljon a mondatára. Nina dudorászni kezdett egy szerelmes számot, ami nagyjából 5 éve lejárt lehetett. Kate arca hirtelen megváltozott, mosolyra húzódott, amint meghallotta Nina dudorászásának dallamát, és látta, csípőjének apró ringását.
– Történt valami a múlt éjjel Nina, amitől ilyen jó kedved van? – kérdezte Kate közömbösséget vinni a hangjába.
– Hmm… – gondolkodott el Nina. – A múlt éjjel? Lássuk csak. Elmentem vacsorázni, és haza jöttem. Semmi extra dolog nem történt, amitől kevésbé lenne jó a reggelem. – mondta Nina, miközben begyújtotta a tűzhelyet, és rátette a teás kancsót.
– Aha, értem. – mondta Kate, egy adag iróniával hangjában.
Kate amint tehette visszadugta a konnektorba a porszívót, és folytatta tovább a takarítást, ott, ahol Nina félbeszakította. Nina nem volt tőle elragadtatva, de ez mégis csak Kate lakása volt.
Nina megitta a bögre teáját, megfürdött, felöltözött, és frissen – üdén indult neki az utcáknak.
Nina már egy órája sétálgathatott, mikor arra lett figyelmes, hogy a háta mögül valaki a nevét kiabálja. Megfordult, és csak ekkor látta meg, hogy Daniel az, az étteremből.
– Szia. – köszönt Nina és közben integetett.
– Hello. – köszönt Daniel is, mikor odaért hozzá.
– Hogy vagy? – kérdezte Nina mosolyogva.
– Jól, és te? – mosolygott vissza Daniel.
– Én is, köszönöm kérdésedet. Mit csináltál errefelé?
– A munkám miatt erre jártam, és mikor kiléptem az üzlet ajtaján megláttalak téged. Gondolkodás nélkül utánad jöttem. – mondta Daniel, és közben cékla vörösek lettek a fülei.
– Tényleg? És mit dolgoztál? – kérdezte Nina érdeklődéssel a tekintetében.
– Jelenleg egy vállalatnál dolgozom, mint üzletkötő, de szeretnék egyszer saját céget alapítani. – felelte Daniel a kérdésre.
– Nahát, ez nagyon érdekes munka lehet. – mondta Nina.
– Á, dehogy is. Nagyon unalmas, és rengeteg vele a papírmunka. Jobban szeretnék egy olyan állást, ahol több emberrel találkozhatnék. – mondta Daniel keseredettséggel a hangában. Felnézett az égre, majd megkérdezte Ninától. – És te mivel foglalkozol?
– Jelenleg szabadúszó étteremkritikusként tengetem a mindennapjaimat. – felelte Nina mosollyal az arcán.
Nina és Daniel a park felé indultak, ahol egy padon még órákig beszélgettek.
Már sötétedni kezdett, mikor Daniel megkérdezte Ninától:
– Nincs kedved eljönni velem, megint vacsorázni?
– De. Mikor? – pirult el Nina.
– Mondjuk, most azonnal. – felelte Daniel, és azonnal felpattant a padról.
– De, hát én nem vagyok úgy öltözve. – felelte Nina, ruhájára pillantva.
– Te mindenben gyönyörűen nézel ki. – bókolt Daniel.
– A bókot köszönöm, de tényleg nem vagyok úgy öltözve. – felelte Nina. – Ebben a fehér ruhában és szandálban maximum valami gyorsétterembe mehetnék be. – kötözködött tovább. – És ami még ennél is fontosabb, hogy Kate a barátnőm azt sem tudja, hogy merre lehet.
– Tessék. – mondta Daniel, a buta kifogásokra, és átnyújtotta mobiltelefonját. – Hívd fel, hogy megnyugodjon, és hogy mi elmehessünk vacsorázni.
Nina nem szándékozott átvenni Danieltől a telefont, de Daniel kitartása meghozta az eredmény, és Nina végül felhívta Kate – et. Nina a telefonbeszélgetés után nyugodtan ment el Daniellel az étterembe.
Daniel próbálta titkolni örömét, de gyakorlat hiányában mindenki rögtön kiszúrhatta.