Nina és Daniel története (4)

A munka

Kate késő délután ért haza a Jonathan családtól. Első dolga volt, hogy megnézze a postaládából kilógó leveleit. Táskája aljáról előkotorta kulcscsomóját.
– Komolyan kellene rá valami madzagot kötnöd. – jelentette ki a szomszéd lakásban lakó Rex.
– Lehetséges, de így is előkerül. – mosolygott Kate, a válla felett.
– Csak órák kérdése. – mondta Rex, és farzsebéből kivette kulcsait.
Kulcscsomónak egyáltalán nem lehetne mondani, 3 kulcsot egy karikán lógva, és minimum 20 különböző színű és hosszúságú nyakba akaszthatón lógva.
– Miért van az, hogy a pasiknak mindig kevesebb kulcsuk van, mint a nőknek? – morfondírozott hangosan Kate.
– Miért, neked mennyi kulcs kell egy lakácshoz? – kérdezett vissza a srác.
– Hát, van egy lakás, postaláda, bejárati kapu, kocsi kulcs, ott vannak a tároló kulcsok, amiből 3 kell, hogy eljussak a sajátomig… – kezdett bele a felsorolásba.
– Na, látod, nekem meg egy lakás, bejárati kapu, és a postaládakulcs bőven megteszi. – vágott közbe Rex, aki már nem bírta követni Kate felsorolását.
– Igen, a férfiaknak nem okoz gondot megválni a cuccaiktól, de nekem annál inkább. Ha tudnád, mi minden van a pincében, megdöbbennél.
– Az biztos. – mondta Rex, és dudaszót lehetett hallani. – Most mennem kell, a többiek már várnak.
– Szia, Rex.
– Szia, Kate.
Kate elindult a lakásajtóhoz, miközben a leveleket nézte. Halkan motyogott az óra alatt közben.
– Számla, számla, számla, hírlap, számla, szórólap, számla, levél Ninánk, számla, számla… – Kate agyába bevillant. – … levél Ninának? – már pont az ajtónál járt, gyorsan elfordította benne a kulcsot, lenyomta a kilincset, és elkiáltotta magát. – Nina levelet kaptál!
Nina felpattant a kanapéról, és azonnal Kate felé fordult.
– Mit mondtál? – kérdezett vissza, mint aki nem értette teljesen.
– Levelet kaptál. Tessék. – átnyújtotta neki, és várt, míg Nina hangosan felolvassa.

– Nina, ez remek! – kiáltott Kate.
– Igen, tudom. – mondta Nina, elképedve, azon a tényen, hogy már két hónapja, hogy Kate – hez költözött, és ez az első levél, amit visszajelzésként kap, méghozzá egy neves újságírói irodától.
– Mikorra kell menned?
– Őőő… – nyögte Nina, miközben a szemével a dátumot kereste. – Meg is van. Most péntek délután, kettőre…
– Ok, akkor kell egy remek ruha, amiben azt gondolják, hogy nincs nálad jobb riporter, s újságíró… – kezdett bele Kate a feladat ismertetésbe, mikor feltűnt neki, hogy Nina fehér, mint a fal. – Na, jó. Először is hozok, egy üveg pezsgőt, hogy koccintsunk, és legyen valami színed is, mert ezzel az arcszínnel elmehetnél kísértetnek.
Nina csak bólintott, mert közben a torkát is száraznak érezte, mint a Szahara, a száraz évszakban.
Kate gyorsan kinyitott egy üveget, és hozott két poharat.
– Az új munkádra! – mondta, és kicsit megütötte poharával Nináét.
– Munkámra. – mondta Nina, alig halhatóan.
Bele ittak a poharukba, és Kate megfogva Nina kezét a szobájába húzta. A szobában Nina megpillantotta az éjjeliszekrényén lévő képet, melyet pár napja készítettek, mikor Daniellel a Plázában voltak.
– Fel kellene hívnom Danielt, hogy elmondhassam neki is. – mondta, és továbbra is a képet nézte.
– Rendben, ide hozzam a telefont?
– Nem, kimegyek érte.
Nina a konyhapult mellett lévő telefont leemelte a falról. Mivel a zsinór elég hosszú volt, leült a falnak dőlve, és tárcsázni kezdett. Hallotta a tárcsahangot, majd várt 3 csöngést, és mivel nem vette fel Daniel, letette. Továbbra is a falnak dőlt, de közben fejét felemelve a plafont nézte, és próbálta elhinni a lehetetlent. Munkatársa lehet a legjobb újságíróknak, és riportereknek. Akik az egész világot bejárják.
Gondolt menetét a telefon csörgése szakította meg. Gyorsan utána nyúlt, és a füléhez emelte.
– Halló.
– Szia, Nina. Miért hívtál?
– Szia Daniel. Képzeld…
– Várj, – vágott közbe, és hallgatott pár másodpercet. – elképzeltem, most már mondhatod.
– Levelet kaptam, amiben egy állásinterjúra hívnak.
– Ez remek hír, mikorra kell menned?
– Pénteket kettőre.
– Ha akarod, el tudok veled menni.
– Az nagyon jó lenne.
– Rendben, akkor megbeszéltük, még este hívlak, és pénteken délre érted megyek.
– OK. Szeretlek. Szia.
– Szia. Szeretlek.
Nina visszatette a telefont, és visszament Kate – hez, hogy kiválasszák a megfelelő ruhát.

Eljött a péntek, és Nina szemei azonnal kipattantak, mikor megszólalt az ébresztőórája. Azonnal kiszállt az ágyból, és a fürdő felé vette az irányt. Akkora sebességgel haladt, hogy Kate – et majdnem felborította.
Kate utána sétált. Bekopogott a zárt ajtón, majd beszólt:
– Nina, valami baj van?
– Nincsen semmi, csak kicsit rosszul vagyok. Azt hiszem, hogy csak az izgalom miatt vagyok rosszul.
– Rendben van. Főzzek esetleg egy nyugtató teát?
– Igen, az jó lenne.
Kate otthagyta Ninát, és feltette a teavizet a tűzhelyen.
Kis idő múlva Nina is kijött a fürdőszobából.
– Mit mondott Daniel, mikorra jön? – kérdezte Kate.
– Délre. – felelte Nina.
– Akkor, ha megittad a teádat, fel is vehetnéd a ruhát, és neki állhatunk a hajadnak, és a sminknek.
– Köszönöm Kate, de úgy gondolom, hogy nem kell semmit se kezdened a hajammal, jó lesz leengedve is.
– Szerintem tűzhetnél bele néhány csatot, hogy ne lógjon nagyon az arcodba.
– Arról lehet szó, de semmi többről.
– Ha ezt megbeszéltük, készülődhetsz is.
– Már itt se vagyok. – mondta Nina, és bement a szobába.
Daniel, mint mindig, most is pontosan érkezett. Csengetett, és Kate nyitott ajtót.
– Szia, Daniel. Nina kicsit izgul, de már készen van. Gyere be addig.
– Szia Kate. Rendben van. Gondolod, hogy eljutunk az interjúra?
– Biztos vagyok benne, csak össze kell szednie magát.
– Ha te mondod.
Nina vett egy mély levegőt, belenézett a tükörbe, hogy minden rendben van e, és elindult.
Daniel az előszobában várta.
– Mehetünk. – mondta Nina, mikor meglátta Kate – et, és Danielt beszélgetni.
– Csodásan nézel ki. Nem igaz, Daniel? – mondta Kate, és oldalba bökte Danielt, hogy magához térjen.
– De, de igen.
– Köszönöm. – pirult el Nina.
– Akkor induljatok. Sziasztok. – vezette ki őket Kate, és már majdnem becsukta az ajtót, mikor utánuk szólt. – Hívjatok, ha végeztetek.
– Rendben. – Fordult vissza Daniel.

– Hát, itt volnánk. – állt be Daniel az egyik szabad parkolóhelyre a kocsival. – Felkísérjelek?
– Nem. Innentől egyedül megyek. – felelte Nina, és megcsókolta kedvesét.
– Sok sikert.
– Kösz.
Nina kiszállt az autóból, és elindult a hatalmas épület bejáratához. Belépett, és eltűnt Daniel szeme elől.

Fél óra elteltével Nina boldogan rohant ki az épületből.
– Hétfőn kezdek. – mondta Nina, és Daniel nyakába ugrott.
– Gratulálok, van munkád. Menjünk, és ünnepeljük meg, a kocsiból majd felhívod Kate – t.
– Rendben. Hova megyünk.
– Ahova szeretnél.
– Menjünk oda, ahol először találkoztunk.
– Miért, találkoztunk máskor is?
– Ne bolondozz. – mondta Nina, és beült az anyós ülésre.