Olyan észrevétlen volt az a pillanat, hogy csak órákkal később érzékelte. Sebezhetővé vált, széttárta karjait és átölelte az illúziót. Hirtelen szétpattant a törékeny, gyenge világ. Üres postafiókok és néma telefon formáit öltötték magukra a kezei közül kihulló darabok, majd hangosan koppantak a padlón. Szilánkok. Az egyik felsértette lábát. Sírni kezdett. Nézte a keskeny csíkban szivárgó vért. Néhány perccel később már kifejezéstelen arccal szemlélte testéről lehulló kezeit.
Mozdulatlanul áll a szobában. Várakozik. Kezei elsorvadtak. Így tökéletesen átölelhető. Fuldokolni vágyik. Kopogtatást hall. Az ajtó belülről zárva van, és ő nem tudja kinyitni.
6 hozzászólás
Igazán érdekes, tetszett nekem.
Üdvözlettel: Daniel
Kedves Dániel!
Örülök, hogy tetszett és érdekesnek találod. Köszönöm, hogy olvastad.
üdv:
Zsuzsa
"Avantgárd", félelmetes, költői!
L.
Kedves Laczkó!
Köszönöm, hogy olvastad, és írtál.
üdv:
Zsuzsa
Nagyon tetszett.Szivbol gratulalok&kivanok egy kellemes,vidam nyarat.Jo eleterot&egeszseget,vegtelen szeretetet,hogy meg sok kellemes alkotasod szulethessen.Tisztelettel&emberi szeretettel,SANKASZKA,a messzi tavolbol…
Kedves Sankaszka!
Nagyon köszönöm az írásra szánt időt, a véleményt, és a jókívánságokat, igazán jól esik, én is hasonló jókat kívánok szeretettel!
🙂
üdv:
Zsuzsa