Fontos része a várfalnak, a benne rejlő aprócska kődarab…
Tudatosítsd szívedben, hogy te nem egy jelentéktelen része vagy a világnak, hanem belőled is, általad is létezik minden. A végtelen lehetőség lakozik benned, hát vedd birtokba ezen építő felismerést.
Az önmagadban való hitet…
Nézz csak körül, kik érnek el sikereket a világban? Azok akik gyengének látják magukat, vagy azok akik hisznek erejükben? (Hát ilyen egyszerű lenne? – Igen…) Hiszen az az oroszlán, aki lassabbnak látja magát minden antilopnál, örökre éhen marad. Eleve meg sem próbál harcba szállni a friss húsért, mert úgy érzi, ő nem érne utol senkit sem. Nem életre való…
Mint ahogy te sem, amikor úgy hiszed, melletted mindenki csak több lehet. Tehát, ha magasabbnak látod azt az embert aki felállt a székről miközben te ülve maradtál, nem a körülmények játéka, hanem kishitűséged hozadéka. Nos, ezért kit lehet hibáztatni?
Indulj csatába valamiért, önmagad érdekében…
Kezdj bele egy munkába, jelölj célokat, dolgozz, alapozd a jövőt…
Utadon, ama ösvényen mely elérni kívánt vágyad felé vezet, gyönyörű virágok születnek majd.
A kezdeti sikerek…
Azonban ne lépdelj el az illatos nektárházak, az első örömteli élmények mellett közönyösen, hanem használd őket szíved olajául. Erősítsd önbizalmad lényükkel, tartsd őket saját gyermekeidnek, hiszen általad valósultak meg ők.
Az eredmények…
Azért mert bátor voltál, felülemelkedtél a kishitűségen. Dicsérd meg magad! Másfelől pedig mindig csak arra gondolj, hogy mi a jobb.
Nem cselekedni, és lassan elsorvadni, vagy haladni, tenni. Bízva magadban, s hinni erődben…
Még mindig jobb előrelépni, vállalva a megbotlást, mint egyhelyben maradni. Mert aki mozdulatlan, az még az esélyt is elvette magától, nemhogy a győzelmet…
10 hozzászólás
Már az első mondatod is jó megállapítás. Szeretem az optimista kisugárzású irásokat.
Tetszett ez a munkád. Csak így tovább.
Üdvözlettel: Túri Imre
Kedves Imre!
Köszönöm a bíztatást, és örülök, hogy az optimizmust mint fő értéket Te is fontosnak tartod…
Még mindig örülök, hogy tetszett…
Nem optimistának kell lenni… csak racionalistának. A racionalizmus egy átlagos embernél úgy nézhet ki, hogy a jelent rendkívül pesszimistán látja, de bizakodik, optimista a jövőre nézve.
Kedves Crystalheart!
Szerintem aki a jelent pesszimistán kezeli, az a jövőben sem tesz majd másként, csak az akkori jelen lesz az, ami most a jövő…
Bizakodni kell, de ez még igen kevés! Cselekedni, cselekedni a legfontosabb…
Hisz pár hete beszéltem egy emberrel, akihez néha átjárok, mert súlyos beteg. Megkérdeztem: -Andris! Teszel te valamit azért, hogy a holnapod könnyebb legyen?
Azt felelte: -Imádkozom. Isten segíteni fog.
Mérges lettem: -Igen?! Hát a te Istened le sem fog szarni, addig amíg csak reménykedsz, de nem cselekszel! Francokat sem ér az imádság, tettek nélkül…
Szóval szerintem optimistán kell szemlélni a világunkat. Az éjszakában nem csak azt kell hangoztatni, hogy: -Ó! Ez a kurva sötét!
Az alapvető optimizmus szépen beépül az emberbe, és bearanyozza a napjait.
Én sokáig komoly fájdalmakkal keltem reggelente, de nem sírtam, hanem azt mondtam magamban: -Gyerünk! Cselekedni, mert kevés az idő! A holnap már szebb lesz…
És szebb is lettt…
Köszönöm az olvasást, szép napot
“Az éjszakában nem csak azt kell hangoztatni, hogy: -Ó! Ez a kurva sötét!”
Folytatnám a gondolatot: kell keresni egy lámpát vagy gyertyát vagy valamit, ami segít. Máris jobb. És éppen az, amiről én beszéltem. Persze ekkor az ember talál rögtön valami más problémát, egy más megoldanivalót, de ez így van rendjén, hát mire való az élet, ha – többek közt – nem erre, hogy minél több problémát oldjunk meg? 😀
(Lehet h csak a programozó beszél belőlem, ehh… :P)
Nem lehet mindent optimistán felfogni. Ha valaki súlyos beteg, akkor kétlem, hogy aktuális állapotát túl optimistán tudná felfogni, esetleg a helyzethez képest, de akkor sem egészen. De reménykedhet a jövőért, és persze rajta áll, hogy tesz-e érte.
Valóban… Kell keresni egy lámpát…
Azonban az még nem old meg semmit, hogy felkapcsolom a lámpát, de közben mégis azt mondom: -Rohadt sötét!
Ez olyan önámítás, félrevezetés, mint az amikor pl.: Törött lábbal fekszel a kórházban. Bekapcsolod a tévét, és arra gondolsz: Mindenben van valami jó… Azonban folyamatosan átkozod magad, mert rosszul léptél a lépcsőn és eltőrt a lábad…
És pedig hidd el, hogy mindent meg lehet érteni és oldani az optimizmussal. Tudom, mert folyamatosan tapasztalom…
És ez nem magamba táplált szemlélet, egyszerűen csak az élniakarás mozgatórugója…
Jaj! Ez így nagyon nehezen tálalható…
Arra azért vigyázni kell, hogy az önbizalmat, amiről eme anyagom szól, ne keverjük az optimizmussal…
Szép napot
Persze, önbizalom kell, mitagadás. 🙂
(Bár az is más kérdés, hogy miben és mennyire. Az sem jó, ha valakiben túlteng :D)
Minden tiszteletem a tied!
nagyon hiányzik az emberekből az önnevelő akarat te segíthetsz az írásaiddal. türelem!
És most ismét egy idézet magamtol hogy igazoljam nem vagy egyedül.
Hogy elérd, ha nem is a tetőt,
Csak az emelkedőt!
Most egyre feljebb!
Soha ne mond, hogy tovább nem megy!
Ússz ki a mélyvízből! Ússz a túlsópart fele!
Ne add fel középen, már nincs, több mint fele!
Minden karcsapás közelebb visz a túlsó parthoz.
Bármilyen nehéz is, ehhez mindenképp ragaszkodj!
Most büszke vagyok rád, hogy ilyen jól haladsz!
Biztosan tudom, a mélyvízben nem maradsz.
Lassan eléred a túlsópartot, a célt!
Fáradtan, de érzed majd a nap melegét.
Jönnek még nehéz napok, de könnyebben legyőzöd.
Többre telik majd, a gyűjtött erődből!
Csak figyelj a fényre! A nap melegére!
Ne gondolj másra, csak menj, menj előre!
Ésmég valamit!
Aki önbizalom hiányában szenved abba soha nem lesz túl tengés! Jó ha annyit sikerül elérnie, hogy ne vesszen el a feleslegessé vállás tudatában.
üdvözletm: marica
Kedves Marica!
Olvasva verseidet arra gondoltam, hogy na végre: olvasom a gondolataim versben (én még nem próbáltam)
És na végre: olvasok valakitől valamit…
Ugyanis alig-alig jövök csak, tehát az alkotótársak munkáit is ali-alig ismerem. Tanulok…
Sokat, és mostanában pedig nagyon sokat….
Talán sikerül maj többet jönnöm, és megnézhetem végre valamely itt publikált versed…
Köszönöm és szép napot!
(a türelem szót köszönöm…)
Nagyon tanulságos írás. Erőt merítettem belőle. Gratulálok!