Szép komótosan felállt az asztaltól, és indult a kijárat felé, amikor a pult mögül utána szólt Bandi:
– Hova olyan sietve, Józsi bátyám? Még a sörét sem itta meg teljesen.
– Dolog van, fiam. Életbevágó dolog.
– Aztán vigyázzon ám magára, Józsi bátyám!
– Vigyázok – mondta, majd lassan, mindenféle sietség nélkül távozott.
– Azért kicsit fura az öreg, nem? – fordult az egyik vendég Bandihoz, aki nemcsak pultos volt, hanem a presszó tulajdonosa is egyben.
– Miből gondolod?
– Itt ül már mióta egy szem sör mellett, majd se szó, se beszéd, hirtelen itt hagy csapot, papot.
– Biztos, most nem volt otthon az asszony, meglógott kicsit – vágott közbe valaki. – És most siet, nehogy rájöjjön a turpisságra!
– Ebben lehet valami – kapcsolódott a beszélgetésbe még egy vendég, így már biztossá vált, hogy Józsi bácsi lesz a téma egy darabig. – Talán emiatt is jön olyan össze-vissza. Néha hetekig nem látni, néha pedig majd mindennap bejön.
– Én pár hónapja, egy nap kétszer is láttam itt – most már mindenki fűzött valamit a dologhoz. – Igaz, hogy utána sokáig nem is jött – folytatta vidáman – Lehet, hogy lebukott otthon!
– Egyáltalán van felesége az öregnek? – vetődött fel a kérdés valakiben.
Erre senki sem tudta a választ. Aztán hamar rájöttek arra is, hogy nemcsak ezt, hanem mást sem, egészen pontosan semmit sem tudnak róla. Így még érdekesebbé, izgalmasabbá vált a beszélgetés, folytatták a találgatásokat.
– Lehet, hogy hajléktalan. Mindig, akármilyen is az idő, ugyanabban a ruhában jár. Szerintem nincs is neki másik.
– Nem hajléktalan – vágott közbe Bandi, aki eléggé meg szokta figyelni a vendégeit. – Igen, mindig ugyanabban a ruhában van, de látta már valamelyikőtök, hogy piszkos, koszos lenne rajta? Mindig tiszta, egyszerűen ezt szereti, ez a bogara. Ráadásul a hajléktalanok nem járnak presszóba sörözni. Vesznek valami kannás bort, azt isszák.
– Pedig én is azt gondolom, hogy nincs lakása az öregnek – vágott közbe az egyik asztaltól egy középkorú férfi. – Emlékeztek még, amikor tavaly meséltem a tűzről, ami a szomszéd tömbház pincéjében történt? Na, ott is a hajléktalanok hordtak össze mindenféle rongyot a hideg ellen, és az gyulladt meg. Szerencséjükre semmi bajuk nem esett, de amikor már elmúlt a veszély, és odacsődült velem együtt mindenki, akkor ott láttam a közelükben az öreget. Szerintem hozzájuk tartozott.
– Lehet, hogy ő is csak kíváncsi volt, mint te – legyintettek rá.
– De akkor hol lakik? Tudja ezt valaki? Láttátok rajtam kívül valahol a városban?
– Én pár hete láttam – mondta a pultnak oldalt támaszkodva egy másik férfi.
Mindenki érdeklődve tekintett rá: – Hol, merre?
– Az új városrészben, az egyik építkezés közelében.
– Mit keresett arra? Talán lakást akart venni?
– Azt nem tudom, de hogy nagy szerencséje volt, az biztos.
– Miért, mi történt? – kérdezték tőle felcsigázva.
– Az egyik állványzat előtt bóklászott, amikor megállított valakit. Pár pillanat múlva, valami nehéz dolgot ejtettek le a fenn dolgozók. Ha nem állítja meg a fickót, akkor biztos, hogy rá esett volna. Mázlista volt.
– Valaki nagyon vigyáz az öregre – ebben mindenki egyetértett.
Eközben Józsi bácsi éppen az úttest mellett állt, a zebrát nézegetve. Egy fiatal hölgy futott volna el mellette, át a túloldalra, de ő elkapta a karját:
– Elnézést kisasszony! Nem kísérne át?
– Hagyjon békén! Maga… – rántotta el a karját felháborodva a nő, de nem tudta folytatni, mert szinte a semmiből felbukkanva, elszáguldott mellettük egy autó. Elhűlve nézett utána. Ha nem kellett volna megtorpannia, akkor elütötte volna. A tekintete tovább siklott Józsi bácsira, aki folytatta:
– Tudja mit? Menjen nyugodtan!
Az asszony furcsán, csodálkozva nézte.
9 hozzászólás
Kedves István!
Ez az! Így működik. Jó történet.
Mennyi hasonló mellett megyünk el úgy, hogy nem is tudatosul bennünk.
örömmel olvastam:
Ylen
Kedves István!
Szépen, tiszta magyarsággal megfogalmazott történetet írtál. S az igaz benne, hogy néha bizony az Őrangyal vigyáz ránk.
Csak egy megjegyzés (jóindulattal): Amikor írás közben társalgást írsz, nem kell köztük szóközt hagyni. Az viszont igaz, hogy így jobb olvasni,
Szeretettel olvastam: Kata
Szia István! 🙂
Tudom, kedveled a kritikákat, melyek építhetnek, ezért is bátorkodom itt szólni.
Kicsit ritkásra szedted a szöveget, ez engem zavart. Szerintem túl sok az enter. Fontos, hogy az alkotás ne csak a lelket, hanem a szemet is gyönyörködtesse. Tulajdonképpen az utóbbi amiatt elsődleges, mert a látvány akár el is terelheti az olvasót.
Nagyon tetszik, hogy amit az egyik írásodnál megjegyeztem, azt most alkalmaztad (majdnem mindenhol). Azért a párbeszédeknél még akadnak formai hibák, ezeken javítani kellene.
Nyelvtanilag is figyeltem. Íme:
"rájöttek arra is, hogy nemcsak ezt" (nem csak);
"ráesett volna" itt a "rá" igekötő, egybe kell írni az igével.
Volt már jobb írásod, szóltam is műveid alatt néhanapján, viszont most kialakult bennem valami új.
Szívesen formáztam volna át a látványt. Nem teszem, mert nincs rá felhatalmazásom, viszont a mondanivaló súlyát elviszi a "kép". Erre nagyon kellene figyelned. Írj csak! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Sziasztok!
Köszönöm mindenkinek a hozzászólást, észrevételt!
Igen, a nagy közöket előszeretettel használom, a kezdeteknél rögzült belém. Akkor még viszonylag kevés párbeszédet használtam, a nagy közök nélkül egyetlen tömbnek látszott az egész írás. Azonban mostanában a párbeszédek is sűrűn megjelennek, és ott már más a helyzet. Ezt az írásomat láttam az általatok említett formában is, és úgy tényleg tetszetősebb.
Legközelebb jobban figyelek rá!
Üdv: Németh István
Sziasztok!
Kicsit kíváncsi vagyok.
Ha mondjuk, a főszereplőnek nem a Józsi bácsi nevet adom, hanem példának okáért Gábrielt, akkor is ugyanazt gondolnátok, mint így?
Üdv: Németh István
Kedves István!
Nekem Józsi bácsiként is ugyanazt jelentette, mintha Gábrielt írtál volna. De így érdekesebb. Aki érti, az érti. Nem egyszer láttam valamit, valakit, aki akár az angyalom is lehet, egyszer a hangot hallottam, ami megmentette az életem. Ezek után én már semmit nem tartok hihetetlennek, lehetetlennek.
Szeretettel:
Ylen
Szia Ylen!
Az írásom eleső felében megpróbáltam kétértelműen fogalmazni. A végén akartam egyértelműsíteni az ilyen többféle módon is érthető dolgokat. Azonban már látom, hogyha nem esik le, akkor sem rossz az írás.
Egyszerűen kíváncsi voltam, hogy kinek mi jött át a kétértelműségből.
Üdv: István
Én az emberi egymásra figyelést olvastam ki az írásodból. Ezért is jó a Józsi bácsi, mert hétköznapivá, egyszerűvé teszi a történetet.hisz az angyalok köztünk járnak.Járnak?
Ágnes
Szia Ágnes!
Köszi a hozzászólásodat! Igaz amit a hétköznapiságról írsz, csak bennem kicsit másképpen fogalmazódott meg. Gábriel, lepel, fiatalosság helyett Józsi bácsi, tiszta gúnya, öregség. Az életmentés előtt nem áhítat, hanem sör. De egy biztos: nem tudjuk, hogy az angyalok hol laknak.
És hogy járnak-e közöttünk!
Üdv: István