Ősz és Tavasz

Ősz

Elveszettnek éreztem magam a tömegben, nem illettem oda, nem találtam a helyem. De akkor te odaléptél hozzám, átöleltél, és a helyére került minden. Neked csak egy röpke, jelentéktelen, semmitmondó pillanat volt, nekem viszont annál jóval több: valami csodálatos! Azóta úgy érzem, hogy darabokra törtem, és minden nap, minden lélegzetemmel visszavágyom abba a tünékeny pillanatba. Annyira szeretném elmondani neked, de nem tehetem, nem akarom tönkretenni a boldogságod. Számíthatsz rám! Sosem tudod meg, így az életed nyugodt és tökéletes marad – miattam ne aggódj, mert számomra az is ajándék, ha látom a mosolyod, ha barátként nézel rám, de ott vagy a közelemben.

Tavasz

Az ősz az elmúlás és a beletörődés időszaka. Melankolikus évszak, amelyben lemondunk az álmainkról. Én lemondtam rólad. Részben magadért, részben magamért. Nem akartam bonyodalmat vinni az életedbe, azt akartam, hogy boldog légy! De most tavasz van. Az élet kezd visszatérni a fákba, virágokba. Állatokba és emberekbe. Belém. Tavasz van, és forr a vérem. Életre kel, pezseg, ha rád gondolok. Tavasz van, és a szívem utánad kívánkozik. Veled akarok lenni, érezni a bőröd, az illatod. Hallani a nevetésed, nézni gyönyörű szép szemed. Kócos fürtjeid után bizsereg a kezem, tenyerem. Tavasz van, újra élek, és többé eszem ágába sincs lemondani rólad!