Őszintén?!

Elkezdenék valamit, ami talán egy történet? Ami esetleg vicces, egyben mégis szomorú…
Volt egy lány, aki édesanyja halála után nem nagyon találta önmagát. Várta mindig a sült galambot, de az mindig elrepült előle. Nem értette vajon mi lehet a gond vele. Nézte is magát sokszor a tükörben, de ettől sem lett nagyobb önbizalma. Sokszor csalódott az emberekben, mind a pasikban, mind a nőkben… Hányatott sorsa ellenére, mindig pozitívan szemlélte a világot. Majd csak lesz valahogy. Ott voltak a barátok, akikre számíthatott, és a család, amely néha széthullott… A lány egyszer csak lezüllött. Mély gödörben szunyókált egy ideig, majd rájött változatni kéne.
Megunta a sok tüskét, és fellázadt, majd szép lassan önmagára talált. Kellett egy év, és a feje lágya is benőtt, nem volt olyan többé, mint a befőtt. Sokszor gondolta régen rút kiskacsa volt, most meg… Pedig, ha belenéz újból a tükörbe ugyanaz a lány maradt, mint volt egy éve a lelke mélyén. Nagyon is vannak érzései, szeret másoknak segíteni. Szeret kapni, de még jobban szeret adni. Néha sokan félre értik, de ha jobban megismerik, rájönnek, hogy teljesen más, mint amilyennek mutatja magát. Kívülről sündisznó, belülről egy porcelánbaba. Hiába a kemény külső, belülről nem rejtheti el a fájdalmát, csak egy ideig, óráig. Nem sok barátja van, de azok igazán azok. A kétszínű embereket nem kedveli, sőt elűzi. Gondolatolvasó, jó emberismerő, de néha még ő is téved, de akkor nem kicsit.
Így történt ez nyáron is, mikor megismert egy pasit, aki nem akart mást, mint néha testébe gabalyodni. Hirtelen történt az egész, annyira, hogy mikor feleszmélt már késő volt… Úgy döntött véget vett ennek, és szívébe zár egy másik srácot, aki talán?! Jobban megérdemli . De benne még nagyobbat csalódott… Mi értelme volt ennek is, ha nem is törődik vele. az a személy?

A szív továbbra is remél,
hogy egyszer a lovag révbe ér.
Nem csak üres szavakat ígér!

Csalódott a lány, de mégis van valami, amiért érdemes küzdeni. Egyelőre munka, utána jöhet a nagy csalódás ismét. Majd megtalálja azt a személyt, aki egy életre szól. Akiért érdemes ajtót csapkodni, kútba ugrani, és még sorolhatná, hogy mit…

Addig is marad a magány, és a remény, hogy valaha megtalál a nagy boldogság…