Palackposta

Méhligeten innen, a Mézes-hegyen túl, él Dongó Döme és Darázs Dani. Jó barátok, bár gyakran vitatkoznak. Most is épp arról döngicsélnek, hogy mit is csináljanak a mai, kissé unalmas, szürke napon.
– Menjük a rétre, zümmögjünk, szálldossunk! – javasolta Döme.
– Á, az olyan uncsi! – vágta rá egyből Darázs Dani. – Valami érdekeset, valami különleges dolgot kéne tennünk! Valami olyasmit, ami…
De nem tudta befejezni a mondatot, mert megérkezett Zöngike, a méhecske, és már messziről hangosan kiabált:
– Sziasztok skacok! De jó, hogy itt talállak benneteket! Valami egészen különöset hallottam! Olyat, ha elmesélem, és majd megnézzük, leesik az állatok!
– Na! Bökd már ki! – rivallt rá kissé mérgesen Darázs Dani.
– Szóval, ahogy repkedtem a Virágos mezőn, nézelődtem, szippantgattam a finom virágillatokat…
– Ez nem igaz! – mordult Zöngire, Dongó Döme. – Kinyögnéd már végre, mit láttál? Mi az az eget verően fontos, amiért félbeszakítottál minket?
– Jah, ha így kiabálsz velem, akkor már itt sem vagyok! És különben is! Veszekedtetek, ha jól hallottam. Inkább legyetek hálásak, hogy az érkezésem miatt nem kezdtetek akár bunyózni is, mert a vitáitoknak legtöbbször ez a vége, ugyebár.
– Na, jó! Rendben. Örülünk, repesünk, hogy a körünkben köszönthetünk téged. Ha azonban nem mondod el azonnal mit hallottál, beléd csípek! – közeledett Zöngike felé fenyegetően Darázs Dani.
– Szóval, ahogy ott repkedtem, azt hallottam, hogy a pillangók arról trécselnek, hogy a Lépes-folyón valami furcsa úszkál. Senki sem tudja, mi az. Menjünk oda! Nézzük meg! – zümmögte lelkesen Zöngike.
– Hát… ez elég jól hangzik. Ez akár még izgalmas is lehet ezen a szürke, uncsi napon! Induljunk! – emelkedett fel hangos zümmögős-döngőssel Dani! – Előre! Utánam!

Azzal gyors repüléssel a Lépes-folyó felé vették az irányt. Már messziről látták a vízen ringatózó valamit. Tanakodtak, vajon mi lehet? Hogy kerülhetett a folyóba?
– Átlátszó, és a végén van egy dugasz – mondta Zöngike. – Igen, valóban az egy dugasz. Szerintem ez egy… ez egy …
– Na, mi? – kérdezte türelmetlenül Dongó Dani.
– Hát egy különleges, átlátszó hajószerű izébizé – nyögte ki Zöngike.
– Mizébizé? – rökönyödött meg Dani. – sületlenségeket döngicsélsz.
– Miért? Te tudod mi ez? Ha igen, akkor ne tartsd magadban! – mérgelődött Zöngike.
– Igenis tudom! Kérlek, ez egy üveg, dugóval, és van benne valami papiros. Már láttam ilyen üvegfélét egyszer egy újságban. Ki kéne pecáznunk valahogy. Kinyitni, és megnézni mi van a papíron.

Nekiveselkedtek, lökdösték, tolták, és az üveg lassan kijutott a partra. Fáradtan csüccsentek le a homokba.
– Na, ezzel megvolnánk. De hogyan húzzuk ki azt a dugaszt? –kérdezte Darázs Dani.
Ekkor arra ugrált Unka, a béka.
– Mi ez itt, brekeke? Mit találtatok? – érdeklődött. – Csak nem egy palackposta? Mert nagyon úgy néz ki.
– Palackposta-a-a? – tátották el a szájukat a megtalálók. – Az meg mi a csuda? – kérdezték egyszerre.
– Amikor este anyukám mesélt, az is pont erről, azaz a palackpostáról szólt. Lehet, hogy valami fontos üzenet van benne, vagy valaki segítséget kér… Tudjátok, ugyanis a palackposta arra való, hogy tudasson a megtalálóval valamit.
– Szóval ez az izébizé, ez egy palackposta? – ámuldozott Zöngike.
– Bizony! Nyissuk ki! – javasolta Unka.

Azzal néhányszor nekiveselkedtek és egyszerre csak hupsz! Kijött a dugó.
– Olyan izgatott vagyok! Mi lehet a papíron? – tapsikolt Zöngike.
Nézték, forgatták a lapot.

– Ez itt egy rajz – állapította meg Dani.
– Igen, azt mi is látjuk. Egy tekergő valami, ami tele van szeméttel. Ott betűk is vannak, látod? – mutatott a betűsorra Döme.
– Ki olvassa fel? – kérdezte Unka. – Én még nem járok suliba. Ti pedig igen.
– Ö… igen, de most valamiért nem tudom elolvasni – hajtotta le a fejét Darázs Dani. – Olyan homályosan látok.
– Hát… ö… ezt a betűt, meg ezt, meg ezt, meg ezt, nem ismerem – hajtotta le a fejét szomorúan Dongó Döme.
– Persze! Homályosan látsz! Te meg nem ismered fel mindegyik betűt! Na, szép, mondhatom. Persze, mert csintalankodtok az órákon, aztán tessék, itt van! Nem tudjátok elolvasni! – pirított rájuk Zöngike.
– Miért? Te nagy okos! Te talán el tudod? – dünnyögte Dongó Dani.
– Na, lássuk csak! Szóval: Kedves Valakik, akik megtaláljátok ezt a levelet! S.O.S.
– Miért írta vajon azt, hogy sós? – kérdezte Zöngike.

Unka közbevágott:
– Én tudom, mit jelent! Én tudom! Nem sós, hanem ez a három betű azt jelenti: segítség! A mesében, amit anyukám mondott, abban is volt, hogy: S.O.S.
– Óh! Akkor olvasom is tovább. Baj van! A vizeink, szeny-nye-zed- tek. Hú, ez de nehéz szó volt! – szótagolta Zöngike. – Fogjatok össze! Szedjétek ki a vízből, gyűjtsétek össze a part környékéről a szemetet! Segítsetek! A palackpostát dobjátok vissza, remélem, még sokan megtalálják! Legyetek ti is természetvédők! Üdvözlettel: Zöldike gyíkocska természetvédő – fejezte be az olvasást Zöngike.
– Bizony, nem szép dolog szemetelni! – jegyezte meg Unka.
– Hívjuk a barátainkat! Unka! Te is riaszd a békatársaidat! Együtt könnyebb lesz rendbe tenni a folyónak ezt a szakaszát! – rikkantotta Dongó Döme! – Látod Dani! Milyen izgalmasan alakul ez a nap?

Gyorsan elrepültek. Unka is sietett, hogy hívja pajtásait a folyó és annak a partjának a takarítására.
Sok szorgos kéz hamar végzett. Műanyag palackokat, zacskókat, konzervdobozokat és ki tudja még miket hordtak ki a partra. Zöngike hívta a Hulladékelszállító csapatot, akik kis idő múlva meg is érkeztek. Megdicsérték a kis szemétszedőket.
Darázs Dani büszkén kihúzta magát.

– Mi természetvédők vagyunk! Ezentúl, nagyon figyelünk a környezetünkre. Ugye, fiúk?
Döme, de Unka is bólogatott.
– Igen! – ordította Unka. – Ne szennyezd a vizet, inkább te is védjed!
– Igen! Igen! – kiabálta mindenki.
– Most már nincs más dolgunk, minthogy dobjuk vissza a vízbe a levelet szállító üveget. Remélem, akik megtalálják, ők is szorgalmasan tisztítják a folyónak a következő szakaszát! – mondta Zöngike, azzal útnak indította a palackpostát!

A többiek integettek, hullámokat csináltak, hogy minél messzebbre jusson a fontos hírvivőüveg.