Párbeszéd gyilkosra várva – befejezés

– Van elképzelésed „arról”? Elvégre te vagy az államokban a legjobb profilozó.
– Fogalmam sincs. És nem értem, de semmi elképzelésem róla.
– Magadat ismered, legalább?
– Nem tudom, még nem gondolkoztam ezen.
– Lehet postás, jó barát, vagy barátságos szomszéd, l ehet akárki más.
– Lehet, átutazó volt, prédára vadászó.
– Nem hinném, szerintem jól érzi magát itt, hogy megérkezett, konszolidálódott.
– Olyan tudományos szavakat használsz.
– Te se régóta érkeztél.
– És, beilleszkedtem, „konszolidálódtam”?
– A három esetben nyoma sem volt erőszakos behatolásnak, valószínűleg ismerhették az elkövetőt, megbízhattak benne.
– Senkiben se szabad megbízni, egymásban sem.
– Egymásban se?
– Nem tudom.
– Megbízol bennem?
– És te? Ok, főzök kávét.
– Jó lenne, szeretem a kávéd, és fáradt vagyok.
– Nem csodálom.
– Forró, finom. Életem legjobb kávéit főzöd.
– Tudom, örülök, hogy jólesik.
– Az asszony otthon csoda-pocsék kávékat főz. De szeretnék már hazamenni!
– Hamarost vége lesz, ennek az egésznek, hazamehetsz.
– Iszonyat- módon hiányzik!
– A kávéja?
– Az is.
– Idd meg szépen, és aludj.
– Álmos vagyok.
– Aludj jól.
– Csak pár percet pihennék: Vigyázol addig?
– Vigyázok.
– Köszönöm.
– Most jó, ugye? Így nem fog fájni már, amikor elvágom a torkod. Sietnem kell, tudod? Mert odafenn is van még némi elintéznivalóm…