Patrik és a macskái

Egy tini fiú, Patrik, közel lakik hozzánk, csak lejjebb egy emelettel.
Történt hajdanán, vagy négy éve már, hogy egy elgyötört, kis rozoga cica jött-ment a folyosókon, nyilván valaki szabadulni akart tőle, ezért tette be a lépcsőházba, s most éppen előttünk kötött ki.
Szegénykét talán hópehelynek is hívhatnánk, mivel kicsi és fehér lenne, de most igazán nem illik rá ez a szó, mert a bundácskája a vándorlástól, gazdi kereséstől jelenleg csupa mocsok, alig lehet arra következtetni, hogy eredetileg fehér lenne.

Nos, a cica jön-megy a fal mellé húzódva, félénken tekintget jobbra-balra, meg-megáll az ajtók előtt, cérnavékony hangján bebocsátást kérve. De a legtöbb ember, aki meglátja, inkább elfordítja a fejét, mit érdekelné őket egy számkivetett cica?
Lány unokámmal – aki éppen pár napra jött hozzám látogatóba – megláttuk a cicát. Mindkettőnknek megesett a szíve a kis jószágon. Szeretjük az állatokat, s éppen azon tanakodtunk, ha senki nem fogadja be, megetetjük szegénykét, mert nem tudjuk örökbe fogadni, nekik két nagy kandúrjuk van, nekünk két nagy cicánk és egy kölyökmacskánk, azok talán már el se fogadnák, és üldöznék a szerencsétlent.

Egyszer csak megjelent két tini fiú, Patrik a barátjával, Bálinttal. Patrik is szereti az állatokat, s van már egy macskájuk. Megállnak ők is, nézegetik, együtt sajnálgatjuk mindnyájan a kis elhagyott állatot. Vajon kinek volt szíve kidobni betegen, mert látszik rajta, hogy nem csak piszkos, de valami baja is lehet.
Aztán mikor látom, hogy a fiú olyan sajnálattal nézegeti, csak úgy, hirtelen megkérdezem tőle: – Nem fogadnátok be a cicát, én is megtenném, de nekem már három van. Mindjárt rávágja, hogy megkérdezi a mamáját, és ha nem tiltakozik, akkor szívesen fogadná.

Így lelt gazdára a cica, s akkor hamarjában Mózesnek nevezték el, pedig nem is fiú-cica. Csak később derült ki róla, hogy nőstény állat, amikor hamarosan állatorvoshoz vitték, mert több baja is volt, nem csak a szemével történt valami.
Később megtudtuk, hogy a másik cicájuk: Misi is barátsággal fogadta.

Telt-múlt az idő, a koszos kis számkivetett cicából gyönyörű, mindig hófehér színű, hatkilós cica lett. Időnként kimaradozott, és nemsokára hat aranyos kismacskának adott életet. A cicákról legtöbbször Patrik gondoskodott nagy szeretettel.
Ő adott nekik nevet is, a két lánycica Csíkos és Szomi lett, a fiúk pedig Dobi, Matyi, Pákó és Tappancs nevet kapták.
Az apró állatok szépen és gyorsan fejlődtek, egészségben, jólétben éltek, rendesen gondozták, és szeretettel vették körül őket.

Egy hideg téli délután Patrik bekopogott hozzánk, és elmondta az örömhírt a cicák érkezéséről. Aztán jöttek az őszi hűvös napok, rövidültek a nappalok, ő pedig mindig egy-két cicával a karján jött hozzánk. Mi örültünk neki, mert ekkor már a mi cicáink már mind itt hagyták az árnyék-világot; egyikük Kormi cica 21 évesen, s Maca 18 éves korában, Gigi, a cicagyermek pedig egy fiatal kandúrkori kiruccanás után többé nem jött haza, biztosan baleset érte…
Ezért is, mi nagyon örültünk, hogy legalább így, néha tudunk a cicákkal játszani.

Csodálatosan szép cicák mind, ketten közülük a szokásos szürke-csíkos, a legtöbb gyönyörű világosszürke-csíkos, itt-ott fehér foltokkal, tappancsokkal. De egészségesek, tiszták, és gyorsan nőttek-növekedtek, aranyosan játszottak, futottak a gombolyagok után, s aztán kifáradva, egy rakáson aludtak el a két idősebb cica mellett egy gardrób-szekrényben kialakított cicalakban.
Aztán eljött az örökbeadásuk gondja, amikor már nem csak cica-anyatejjel éltek, hanem mást is ettek. Sorban jött a hírrel Patrik, hogy melyik cica, hol lelt új gazdira, míg végül eljött az idő, hogy már csak a kedvence, Pákó maradt meg.

Ugyanis a két idősebb macska időnként kisurrant a házból, biztosan randevúra siettek, aztán egyszer a nagy kandúr: Misi maradt el, most legutóbb pedig, már néhány hete, az anyacica: Mózes se jött haza.
Most már csak Pákóval csönget be időnként Patrik. A cica nálunk is egészen otthon érzi magát, azt is kitalálta, hogy a mi cicáinknak hol volt az ebédlője. Szívesen játszunk vele, ő körbejárja a szobákat, az egész lakást, kimegy az erkélyre, dorombol, játszik és láthatóan örül annak, hogy mindnyájan, külön-külön simogatjuk és játszunk vele.
Nekünk is örömöt szerez, hogy vendégül látjuk.

A cica gazdijának teljes neve: Bedros Patrik, most a Szondi György szakközép-szakiskolában a kilencedik osztályt végzi, s gondoskodik a cicáról is szeretettel.