Percnyi fellángolás

A palánkal elkerített parkoló előtt állt, leállított motorral. Várt, hogy végre kinyissák a kapukat, leparkolhassson, és megkezdhesse a mindennapiságokat az irodában.
Kezében a notebook-táskájával a szokásos eljárás szerint először a szokásos boltba ment, hogy megvegye a szokásos regglijét, valami sonkás vagy gombás vagy sajtos táskát…
A szokásos, szőke hajú, egészen helyes kislányra mosolyogva, előhúzta a pénztárnál a tárcáját, majd kifizette a 270 forintot, és köszi, sziával elhagyta a helységet.
Kilépve a bolt ajtaján, felnézett az égre, körülnézett, majd felvette napszemüvegét. Kellemes nyári hűvös reggel, felhős égboltal párosult. A szokásos útvonalon elbandukolt az irodaházhoz. A szokásos módon nem köszönt előre a recepciós pult mögött ülőknek. Határozott léptekel, a fejét előre szegve ballagott el a pult előtt; belépőkártyát pittyentett a forgókapun; gomot nyomott a liftben, és a második emeleten kiszállva már vette is elő az iroda kulcsát. Korán, elsőként érkezett mindig.
A jókora irodahelység üveg bejárati ajtajának a zárját kikulcsolta, majd a belépő kártyával az ajtót kinyitotta.
A szokásos módon, útban az íróasztala felé, betért a kávézóba, és a kávégépet kizökkentette békés “stand by” üzemmódjából, ami így rögvest kerregni, búgni kezdett, mintegy felkeltve mély gépálmából, és felkészülve az aznapi rohamnak.
Az irósztalára kipakolta notebook-ját, összerakta és elindította. Megvárta a bejelentkező képernyőt, majd mikor belépett a domainbe, már ment is vissza a kávézóba elkészíteni magának a reggeli kávét, és pohár szénsavas vizet. Mire visszatért íróasztalához, a rendszer addig felállt. Kattintott a böngésző ikonján, és nekilátott az aznapi több száz rss feed át-scrollozásához. Híreket olvasott, a kedvenceket megjelölte, közben majszolta reggelijét. Mikor végzett a regglivel, és az általa érdekesnek vélt hírek átolvasásával, a tálcára minimalizálta a böngésző ablakát, majd a háttérképet bámulva meredt maga elé a semmibe.
– Azért sem fogok így gondolkodni. – kiáltott nagyot, mint akit álmából zavarnak fel, válaszolva arra a kérdésre, amit valaki álmában tett fel neki: – Jó ez így?
Nem akart fásult lenni, nem akart a minennapi szokásos eljárások rabja lenni, ámbár szerette a rendszert. Tartani magát egy bizonyos rendhez. De ezt izgalmassá lehet tenni, ha az ember körülnézve lát is – nem csak néz.

Kinyitotta hát a szemét, és eldöntötte: amit lát mostantól, azt másképp látja majd. Agyában más színt, és más formát kever majd a világhoz mely körbeveszi, és ennek eredményeként egy új világban fog mozogni, mely izgalmas, és otthonosan a sajátja lesz, hisz azt képzel el amit akar.
Boldog volt, hogy valamiféle hatalmat adott saját kezébe.

De bármennyire is ragadtatta el magát, a mindennapiságok visszaránották a valóságba.
Arcáról a sugárzó fény lehullott, enyhe mosolyát elfújta egy sohajtással.
Hátradőlt, kiitta a kávéját, és a monitorra szegezve tekintetét olvasni kezdte az újonnan érkezett híreket…