Egy szép nyári délelőtt Piroska elindult szeretett nagymamájához, aki egy erdő közeli kis házikóban élt egyedül. Nem volt ez mindig így, hisz volt neki nagypapája is, aki most már a mennyországból vigyáz rájuk. Nagymama sok szép igaz mesét tud, amit Piroska nagyon szeret hallgatni.
Nagymamának és nagypapának nyolc gyermeke született, az egyik az ő édesanyja. Sajnos neki nincs testvére, mert így mindent meg tudnak adni neki a szülei. Okos kislány vagy mondja a mami, mi azért dolgozunk, hogy neked mindened meglegyen.
Nagyinak viszont ott a Bodri kutya és a Kormi cica, a kertben pedig egy kendermagos kapirgál. Nagymama a múltkor azt mondta, hogy tojásokra fogja ültetni és azokból gyönyörű szép pihe-puha tollú sárga kiscsibék kelnek ki. Juj, ezt nagyon szeretné látni, de a szomszéd gyerekekkel is jó lesz újra találkozni. Az ő szüleik lovakat is tartanak, sőt pónijuk is van és a kertben rengeteg gyümölcsfa. Marikának vannak testvérei: Julika, Pisti és Andris. Jó nekik, mert nem unatkoznak soha. Ráadásul apukájuk csinált hajóhintát, amibe mindannyian beleférnek egyszerre.
Piroska örül, hogy Hilda, aki autóval viszi őt az iskolába és a külön órákra, visszamegy Angliába dolgozni. Maminak azt mondta, hogy azzal a havi kétszázezerrel nem hagyja kiszúrni a szemét, mikor külföldön a három-négyszeresét is megkeresi. Mami meg azt felelte, hogy: ne nézz engem madárnak! Először is kaptál egy kocsit saját használatra, a benzint fizetem, külön lakrészed van teljes ellátással, ezeket is számítsad hozzá! Piroska alig van itthon, te közben azt csinálsz, amit akarsz. Tudod mit? Jobb is, ha elmész, holnap már nem is kell jönnöd.
A kislány nem bánja, mert Hilda soha nem beszélgetett vele, és ha valamit nem tudott, akkor dühös volt rá és azt mondta, hogy béna vagy.
Amíg mami nem talál mást, addig a nagyinál lehet a nyári szünetben.
Piroska jókedvűen ugrándozott az árnyas fák alatt, miközben vidáman énekelte, amit mami a múlt évben tanított neki, hogy „árnyas erdőben szeretnék élni nyáron át, nékem a zöld árnyas erdő vidám kedvet ád, lomb a fán, virág a fűben, mint ha intene, árnyaim közt megpihenni jöjj, ó jöjj ide. Minden ágon kis madárka játszik énekel, fű, bokor közt szarvas és őz vidáman szökell…”
A keskeny ösvényről időnként letért, hogy néhány szép virágot leszakítson, majd folytatta útját.
Egyszer csak különös hang ütötte meg a fülét, ami olyan nyüszítésféle volt. Ment, ment a hang irányába, hát láss csodát, egy szép kis farkas gyermeket talált, akit fogva tartott egy csapda. Ne félj farkas-barkas, kiszabadítalak! – mondta.
Marika apukája gyakran járta az erdőt, és ha csapdába tévedt állatot látott, azt mindig megmentette. Ha tehette, a gyerekeit is elvitte, sőt egyszer neki is megengedte, hogy velük tartson, akkor látta, hogyan kell kiszabadítani a fogságba esett állatot.
Nahát, el se hiszik majd, hogy milyen életmentő lett belőlem, gondolta magáról nem kis büszkeséggel.
Éppen csak elvégezte a harci feladatot, mikor megpillantotta a farkasmamát, aki az összes fogával vicsorított rá. A kis farkas odaszaladt hozzá és elmondta, hogy az a szép piros ruhás kislány szabadította őt ki a csapdából. Nos, ha így van, akkor hálából elkísérünk a nagymamádhoz, mert letértél a hozzá vezető útról. Piroska most vette csak észre, hogy bizony, nagyon is eltévedt. Körülötte mindenütt fák és sűrű bokrok vannak, és azt se tudja, hogy merre van az előre. Egy ideig vidáman bandukoltak hármasban, de a hepehupás, bozótos úton Piroska nagyon elfáradt. Ne siessetek annyira, kérlelte az állatokat. Mindjárt kiérünk a tisztásra, ott megpihenhetsz egy kicsit, mondta farkasmama. A kislány épp át akarta lépni az egyik útjában álló bokrot, mikor megcsúszott és belelépett egy tüskébe. Jaj, nem tudok lábra állni, panaszolta. Ülj fel a hátamra és kapaszkodj a nyakamba, javasolta farkasmama. Piroska így is tett. Mire a nagymamához értek, már feldagadt a lába.
Nagymama kihúzta a tüskét, ecetes vízzel lemosta a lábát és borogatást tett rá. Na, jól van, te kis hős, majd meglátod, hogy holnapra kutya bajod. Csináltam finom húslevest, ha megetted, akkor feküdj le szentem, mert látom, nagyon kimerültél. Én meg adok egy kis jutalomfalatot a kísérőidnek.
Piroska reggel vidáman ébredt. Nagymamának igaza lett, meggyógyult a lába. A kiscsibék már kopogtatták a tojásokat, egyik-másik meg is repedt. Piroska nem mozdult onnan. Látni akarta, amint kibújnak a pipikék. Marikáék is átjöttek és együtt örültek a kiscsibék érkezésének.
Nagyi meg örömmel sütött-főzött és boldogan mesélte a szomszédoknak, hogy újra élet költözött a házba, hiszen megérkezett az egyik unokája és reményei szerint hamarosan a többi is eljön rövidebb-hosszabb időre a nyári szünetben.
6 hozzászólás
Kedves Rita!
Nagyon ötletes írás!
A cim mindjárt megfogott:
“Piroska és a farkas a XXI. században”
Piroska mint a régi mesében,szereti meglátogatni nagymamáját,
ahol nagyon boldognak érzi magát!
Az ahyogy kiszabadítja a kis farkast és annak mamája segít neki
hazajutni szép sikeres törzénet!
Mintha a mai farkasok megváltoztak volna!::::
Gratulálok öteletes írásodra!
Szeretettel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Megtisztelő számomra, hogy olvastad. Ami azt illeti a régi farkasok se ettek nagymamát, összességben különbek, mint az emberek, már nálunk nem nehéz különbnek lenni. Természetesen itt nem egy-egy emberre gondolok, hanem általánosságban az emberre, aki nem csak azért gyilkol, mert éhes, hanem pénzért, hatalomért, érdekből, vagy csupán gonoszságból. A farkas viszont nemes állat. Képes felnevelni a más “gyermekét” is, ha annak a szüleit elejtették. Ha küzd egy másik farkassal és az jelzi, hogy feladja a küzdelmet, mert belátja, hogy a társa erősebb, akkor nem bántja. Hűséges a társához. A vezér a legerősebb, a többi pedig követi. Nincs lázadás, hátba támadás, ami szintén emberi tulajdonság. Sajnos sokan nem tudják elviselni, ha a másik okosabb, tehetségesebb, szebb, sikeresebb tőle és ott alázza, gyalázza, ahol csak tudja.
Az ember kiirtotta, aztán rájött, hogy szükség van rá, így ismét behozta. Egyébként magáról a farkasról is írtam már prózát.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Dejó! De ötletes! Nagyon tetszett!
Szeretettel gratulálok:
Zsuzsa
UI. Örülök, hogy a “Mesketén” is ott vagy
Kedves Zsuzsa!
Nagyon szépen köszönöm a jelenléted, érdeklődésed és kedves soraid. Természetesen én is nagyon örülök, hogy megtaláltalak a Mesketén.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita!
Aranyszikrákba burkolt tömény idill az írásod.Meghatottál, felemeltél vele.
Visszarepítettél a gyermekkoromba amikor a nyarakat én is a nagymamámnál töltöttem egy erdő szomszédságába, sok állattal és még több szeretettel , törődéssel
körülvéve. Azok a nyarak avattak boldog, érzelmiségi felnőtté , tanítottak meg a helyes életre és arra,hogy a jó mindig elnyeri a méltó jutalmát.
Köszönöm az élményt ! Gyönyörűszép !
Körülölelő szeretettel:
M.
Kedves Napfény!
Ahogy meglátom a profilképed már mosolyra húzódik a szám, mert tudom, hogy valami nagyon szépet és kedveset fogsz írni. Egyszerűen árad belőled a szeretet. Örülök, hogy szép emléket idéztek fel soraim. Vannak az életünkben olyan emberek, akik felejthetetlenek. Örülök, hogy ilyen jó nagymamát kaptál. Nekem nem voltak ilyen nagyszüleim, de a szüleim és különösen is az édesanyám mindenért kárpótolt. Jó volt nekünk otthon.
Ölelő szeretettel: Rita