Piroska és a Farkas, avagy mi van a mese mögött?

Piroska a végkimerülés szélén állt. Harmadik éve dolgozott a cégnél, de ez a kevés idő mintha évtizedeknek tűnt volna. Minden nap ugyanazt csinálta: jelentéseket faxolt, leveleket gépelt, aktákat tologatott, kimutatásokat hozott-vitt az egyszerű halandók és a Főnök között.
Ivott egy korty kávét. Már csak ez tudta formában tartani. Hamarosan végére ér egy újabb jelentéshalomnak, amit aztán megint vihet jóváhagyatni a Főnöknek. A hócipője tele volt az egész rémálommal.
– Piroska, hogy áll a jelentésekkel? – hallatszott a kiáltás az irodából.
Sóhajtott. – Azonnal viszem, Ordas úr! – kiáltott vissza. Felhajtotta a maradék bögre kávét, megigazította szemüvegét, és folytatta a munkát. Közben főnöke, Dr. Ordas Farkas halálát kívánta. Mire végzett, érezte, tudta, hogy hiba volt egyszerre meginnia spéci kávéját, mert bepörgött. Szó szerint. Az egyszerű kis forgószék rotorként forgatta Piroskát körbe-körbe, aki kétségbeesetten kapaszkodott a frissen kinyomtatott jelentéshalomba. És ekkor bekövetkezett, amitől félt.
A szék blokkolt, Piroska pedig ajtót nem kímélve rontott be az irodába. Odabenn Farkas épp ásított volna, ám mikor meglátta a felé száguldó Piroskát, épségének védelme érdekében oldalra vetődött egy majd' két méter magas, meglehetősen instabil kartotékszekrény felé. A szekrény szerkezete nem bírta a rá nehezedő nyomást, nagyot reccsenve adta meg magát Farkas lendületi eredő erejének, és a darabonként két kilogrammos fiókok fülsiketítő halálsikoly kíséretében beborították a brókert.
Farkason kívül még hárman tartózkodtak a helyiségben.
Selanne egy virágkötő-üzletlánc igazgatónője, akiről még a bulvárlapok is csak suttogva mernek pletykálni. Cégei minden alkalomra készítenek csokrokat, úgymint Valentin-nap, névnap, születésnap, esküvő, eljegyzés, temetés, húsvét, Anna-nap, Halloween, Karácsony, hanuka, szilveszter. Az emberek értékelték ezt a sokoldalúságot, és hamarosan népes vásárlói tábort tudhatott magáénak. Selanne céges karrierje megállíthatatlanul tört a csúcs felé, majd hamarosan megszilárdította helyét a legjobbak között.
Pirospipacs egy szoftvergyártó cég vezetője. Bár ő maga sosem járt a tesztek helyszínéül szolgáló átalakított atombunkerban, alkalmazottai istenként tisztelik.Senki sem értette, hogyan lehetséges, hogy gyakorlatilag teljesen vakon irányít egy sikeres céget, vagyis semmit sem lát a cég munkájából, mégis képes megfelelő döntéseket hozni. Ő eme titkát mindig a „női megérzés” és a „hatodik érzék” kifejezések mögé bújtatta.
Joxemi egy könyvkiadó vezérigazgatója, többek szerint igazi könyvmogul. Kiadói az ország minden táján megtalálhatók. Gombamód szaporodó leányvállalatai mellett egy igen impozáns étteremmel is büszkélkedhetett, melyet kedvese, Bella vezetett. Az előző évben ők lettek „Az Év Párja”.
Piroska feltűnése háromféle reakciót váltott ki hármukból. Joxemi szájából kiesett a meggyújtandó cigaretta. Pirospipacs sikoltva rontott előre Farkas megmentésére, Selanne felnézett, vállat vont, és folytatta cégének teljesítményelemzés-vizsgálatát. Piroska megsemmisülten tápászkodott fel az aktahalmok közül, megigazította szemüvegét, majd ellenőrizte, hogy szakadt kosztümje ellenére megfelelően látszik-e dekoltázsa. – Meghoztam a jelentéseket, Ordas úr – mondta olyan hangon, mintha csak azt közölte volna, hogy süt a nap.
– Már megbocsáss – szólalt meg Joxemi. Piroska ránézett, mire folytatta. – Szerintem menekülj. Vagy legalább bújj fedezékbe.
Pirospipacs kísérlete a mentőakcióra, mely Farkas kiszabadítására irányult, sikeresnek bizonyult, így az össze-vissza tört bróker hamarosan szúrós szemmel méregette Piroskát.
– Megmondaná, mi volt ez? – Választ sem várva folytatta. – A múlt héten leöntötte a svéd kuncsaftot forró teával. Az még hagyján, de ő kávét kért! Csak ezen a héten nyolc üzleti lehetőség úszott el maga miatt. Nyolc! Legutóbb épp Joxemivel jutottam volna dűlőre, ha maga az idei kimutatásokat adta volna ide, nem az öt évvel ezelőttieket! Ne, ne is mondjon semmit, nem érdekel! Tudom, hogy rendben tartja a holmijait, és látja, épp ezért döbbenetesek a hibái! Miért nem tud egyszer valamit normálisan is megcsinálni?!
– Farkas, ne idegesítsd magad, gyere, ülj ide le – vezette a székéhez Pirospipacs az erősen támolygó Farkast. Joxemi a kezébe nyomott egy cigit, majd felkapta a földről a sajátját is. Mindkettőt meggyújtotta, majd így szólt:
– Ugyan, Farkas. Miatta ne idegeld magad. Lesz még időnk üzletet kötni. Nem kell sietni annyira.
– Igaz, igen… igazad van – mondta Farkas. – Piroska, kérem, adja ide… adja ide a Vadász-ügy aktáit.
– Azonnal, Ordas úr – könnyebbült meg Piroska. Megigazította szemüvegét, majd turkálni kezdett az aktatengerben. – Melyiket kéri, uram?
– Hogyhogy melyiket? – kérdezte ingerülten Farkas.
– Hát, van kettő a múlt hétről, meg másik öt az azelőtti háromról – felelte Piroska fontoskodva. – Melyiket adjam?
– Adja mindet. Ja, és csináljon rendet.
– Rendben – csicseregte a titkárnő, megigazította a szemüvegét, és folytatta a keresést.
Farkas pulzusszáma a nem túl kíméletes száztíz körül mozgott. Utálta Piroska hangját, alakját, haját, optimizmusát és puszta jelenlétét is. A hideg is kirázta, ha szólnia kellett hozzá, hányingere volt a gondolatra is. Gyűlölte, ahogy Piroska megigazította a szemüvegét, gyűlölte, ha végigment a folyosón és gyűlölte, ha levegőt vett. Mégis, már harmadik éve tűrte meg titkárnőként, ami, ha Farkas labilis jellemét tekintjük, nem kis teljesítmény.
Hét akta csattant az asztalon. Pirospipacs összerezzent a zajra. Joxemi megint rágyújtott. Selanne felnézett, vállat vont, és folytatta cégének teljesítményelemzés-vizsgálatát.
– Az akták, uram – mosolygott Piroska.
Farkas bal szeme alatt rángatózni kezdett egy izom. – Köszönöm, elmehet.
– De uram, nem azt mondta, hogy rakjak rendet? – kérdezte értetlenül Piroska.
– De, de majd később rendet rak! – ordított fel Farkas.
Piroska elindult kifelé, ám egy tolókocsiban ülő pörköltestál elállta előle az utat. – Kisunokám! – kiáltotta a pörköltestál, és a szobában lévők ekkor látták, hogy az nem pörköltestál, hanem Piroska nagymamája, aki egy pörköltestál alatt van. Farkas a tenyerébe temette az arcát. Pirospipacs megértően Farkas vállára tette a kezét. Joxemi rágyújtott. Selanne felnézett, vállat vont, és folytatta cégének teljesítményelemzés-vizsgálatát.
A pörköltestál mögött feltűnt Fél-X is, arcán büszke vigyorral. – Ezt én főztem ám – kacsintott Piroskára, akinek ettől mind a húsz ujja az égnek állt. – Halihó, mindenki!
Pirospipacs visszaintegetett. Joxemi rágyújtott. Selanne felnézett, vállat vont, és folytatta cégének teljesítményelemzés-vizsgálatát.
– Gondoltuk, beugrunk, és megnézzük, hogy az én kisunokám milyen szorgalmasan dolgozik – csicseregte nagymama. – Mindig mondtam, hogy milyen sokat dolgozik, csak hogy legyen mit kiegészítenem a kisnyugdíjammal…
Farkason hirtelen úrrá lett a remegés. Érzékei eltompultak, szeme előtt minden elmosódott. Már tudta értékelni azt a pár órát, amit otthon tölthetett zsémbes neje társaságában. És ami igazán félelmetes volt: sosem hitte volna, hogy egyszer ennyire vágyakozni fog az otthon után.
– Piroska… – Megvárta, hogy ránézzen. Három év kínszenvedés és elnyomott düh szabadult fel. Farkas szervezete lassan telítődött adrenalinnal. Már nem tudta, és nem is akarta visszatartani. – KI VAN RÚGVA!!! – üvöltötte.
Piroska és a nagymama hangosan felzokogtak. Fél-X visszavonult a pörköltestál biztonságos fedezékébe. Pirospipacs ijedten nézett Farkasra. Joxemi rágyújtott. Selanne felnézett, vállat vont, és folytatta cégének teljesítményelemzés-vizsgálatát.