Majd öt éve történt, hogy a nő megismerte azt a férfit. Nászútja után először ébredt reggel úgy, hogy egy év után most úgy menjen a munkahelyére, mint feleség. Persze ezt a napot is ugyan úgy indította, mint mindegyiket. Óvatosan mászott ki az ágyból, nehogy kedvesét felébressze, majd köntösébe bújva megfogta a két könyvet ami az éjjeliszekrényen volt és kiment, az ajtót finoman betéve maga után. A nappalit átszelve az útja a konyhába vezetett, ahol a könyveket az asztalra téve a kávéfőzőhöz lépett. Onnan aztán nem mozdult míg első csepp kávéja csészéjébe nem cseppent. Mikor ez megtörtént, felvette azt a könyvet amit előző este befejezett és visszalibbenve a nappaliba, a polcra tette pontosan ugyan oda, ahonnan elvette. Ezután boldogan suhant vissza a konyhába, amit már reggeli kávéjának illata belengett, így csészéjét megfogva a nappalin ismét átosonva ment ki a hátsó teraszra, ahol vékony cigaretta várta a bambuszasztalon. A terasz széléről vékony csíkokban becsurgott a víz, mert odakint esett, de ez őt egyáltalán nem zavarta, szerette az esőt. Szerette hallgatni ahogy a reggel csendjén dobol, szerette az illatot, ami a földől csapódott fel utána. Igen, a nő sok mindent szeretett köztük olyan dolgokat is amit az a férfi a mai napig nem ért. Szerette az öreg könyv szagát, a cukor nélküli teát, szeretett sakkozni és szeretett klasszikus zenét hallgatni miközben főzött, vagy takarított, de legjobban a munkáját szerette, ami egy ilyen nőtől teljesen idegennek tűnik.
Mikor a cigaretta leégett és az utolsó csepp kávé is elfogyott, a nő visszament a házba, hogy folytassa reggelét. Ahogy a fürdőszoba felé ment, már elkezdte levenni köntösét, ami pont addigra csusszant le karjairól, hogy ő az ajtó becsukása közben, fél kezével már épp fel is akasztotta az ajtón lévő két akasztó egyikére, a vállfára már kikészített ruhája mellé, amit aznap vesz fel. A fürdőben először arcát mosta le hideg vízzel, majd megmosta a fogát, és hálóingjét levéve a a szennyes tartóhoz lépett és elindította a mosást. Ezután felvette fehérneműét és magára öltötte bézs kosztümét, majd ismét a tükörhöz lépett. A felső fiókot kihúzva először hajkeféjét vette ki és megfésülte bronzvörös haját. Mikor fürtjei kisimultak ismét a fiókba nyúlt és elővette vörös rúzsát, és végighúzta ajkain. Végül orrára emelte kerek szemüvegét, ami mögött smaragdzöld szemei nagyobbnak tűntek. A fürdőszobában elvégezve dolgát még egyszer benézett a hálóba, megnézni kedvese felébredt e, de ő még békésen aludt, így a másik könyvet ami a konyhaasztalon várta őt türelmesen a táskájába tette, azt vállára véve kifele indult. A bejárati ajtó melletti polcról leemelte esernyőjét és kilépve kinyitotta majd bezárta az ajtót. Végül kocsijához ment és elindult dolgozni.
Útközben megállt egy kávézó előtt, úgy mint minden reggel. Türelmesen várta ki sorát, majd kocsijába már kezében egy nagy papírpohárral és egy dobozzal szált vissza. A belvárosba érve a reggeli dugóban békésen itta poharából a kávéját, míg be nem ért a munkahelyére. Ott a parkolóban hagyva szívének kedves kis autóját ment az épület felé, de a bejárat előtti fedett részen még megállt, hogy elszívjon még egy cigarettát. Ekkor érkezett meg a főnöke, mint mindig, ám a nő reggelének menetét megtörve, most oda lépett, hogy gratuláljon esküvőjéhez ám megemlítse, hogy az ilyen fiatalon kötött házasságok ritkán tartósak, de a nő nem aggódott. Kedvesét első egyetemista éveben ismerte meg. Akkori legjobb barátjával aznap először léptek az oxfordi egyetem épületébe ottani diákként, mikor a fiú egy másodéves hallgatókból álló csoportra mutatott és azt mondta: „ Az a férfi fog elvenni téged”. Erre visszaemlékezve a nő csak mosolygott főnöke figyelmeztetésére, majd cigarettáját elnyomva együtt mentek be az épületbe. Mivel főnöke a lifttel a legfelső emeletre ment, ő úgy döntött nem tesz felesleges köröket, így lépcsőn ment le a földszint alá. Lent, először egy keskeny szobába lépett, ahol felakasztotta esernyőjét a falra. Táskáját a három szék egyikére tette amik a kis négyzet alakú asztalt zárták a falhoz, mely végig zárt ablakokkal választotta el ezt a szobát a következőtől. A kávézóból hozott dobozt a kis hűtőszekrénybe tette a szoba végén, melynek tetején egy mikró várta, hogy használják, de a nő ritkán hozott meleg ételt magával. Végül esernyője mellől leakasztotta fehér köpenyét és azt magára véve belépett a következő, már nagyobb szobába. Szembe vele egy íróasztal állt, aminek sok fiókja volt. Felette hosszú polc, tele mappákkal és papírokkal, mind gyönyörűen elrendezve. A szemben lévő fal többi részébe hatalmas fém fiókok voltak beépítve, pont olyanok mint a nő jobb oldalán, csak azok már nem beépítettek voltak, csak egy Fém fiókos szekrény, lényegesen kisebb fiókokkal. Minden nagy és kis fióknak az elején volt egy betűkből és számokból álló kód, így észrevehető, hogy minden nagy fiókhoz tartozik egy kicsi. A bal oldali falon egy hatalmas üvegtábla látható, melyet egy nagy kábel köt össze az íróasztalon lévő számítógéppel, amit a nő annyira nem szeret, mert félig eltakarja a hosszú polc alatt lévő parafatábláját. Az ablakokkal ellátott fal mellett magasabb asztalok ültek, tele kémcsövekkel, mikroszkóppal, alatta üveges szekrény amiben végig vegyszeres üvegek gyülekeznek. Végül, de nem utolsósorban a szoba közepén van négy fém asztal, köztük pedig egy kerekek által mozgatható asztalka, rajta egy felszerelt mozgatható lámpa. Ez a szinte teljesen krómozott, rideg laboratórium volt a nő munkahelye, melyet mindennél jobban szeretett. Kávéjából ivott még egy kortyot, majd az íróasztalra tette és felvette az ott lévő mappát, ami rakoncátlanul az asztalán hevert, mert még nem volt helye a mappákban, hisz a cég kis futára ma reggel vitte oda. A nő kinyitotta és elkezdte átnézni, miközben az egyik nagy fémasztalt a nagy rekeszekhez húzta. A mappából felnézett és letette azt a kis gurulós asztalkára, majd az alsó részén lévő dobozból elővett egy fehér gumikesztyűt és kihúzta az egyik fiókot. Egy darabig csak így nézegette a fiókot, míg végül áthelyezte a fiatal nő hulláját az asztalra.
Jó darabig vizsgálta a hullát, közben bekapcsolta a számítógépet és néhány képet a mappából felragasztott hatalmas kijelzőjére. Vizsgálat közben egyik fiókjából kivett formanyomtatványokat töltögetett ki két példányban. Egyik példányt a mappába, a másikat külön az íróasztalra tette és utána nem is nyúlt hozzájuk pár óráig. Mikor végzett, levette a kesztyűt és az íróasztalon lévő papírokat egy vékonyabb mappába tette és kivitte a külső asztalra. A két szoba közötti ajtó mellett lévő riasztóhoz hasonló távirányítón hosszan megnyomta a nagy rekesz kódjával rendelkező gombot, ez segítette abban, hogy ne keljen az emeletek közt rohangálnia, mikor kész van egy munkával, hiszen nem is tudja kihez tartozik az épp vizsgált páciens. Így az irodákban jelezte az illetékesnek egy kis kapucsengőre emlékeztető kommunikációs eszköz, hogy a nő elkészült és általában a gyakornokokat vagy a futárokat leküldték a papírokért.
A gomb megnyomása után a nő a hűtőszekrény melletti csapnál megmosta a kezét, majd a falon lévő fertőtlenítővel átmosta azt és kivette a hűtőből a dobozt, amely egy muffint rejtett. Ekkor nyitott be a folyosóról a férfi. Fiatalabb volt mint a nő, fekete haja középen kicsivel hosszabb volt, oldalt pedig felborotvált. Öltönyében jól festett, elhivatottnak tűnt, de hanyagul megkötött nyakkendője mögül kivillant tetoválásának teteje ahogy megfogta a nő kezét mikor az kezet nyújtott. A férfi markáns kézfogása már majdnem a helyzet magaslatára emelhette volna, ha a nő észre nem veszi a pillanatra látszódó fekete kis foszlányt a nyakán és ezért kezét nem kissé felülről megdöntve nyújtja oda. A férfi ennyire ismerve az etikettet elmosolyodott és annyit mondott:
– Jó napot hölgyem, Jared Ayala vagyok, az új nyomozó az ötödikről. – mosolya szinte szédítő volt, ám a nő sosem volt egy könnyen olvadós típus így jég verte hangon folytatta a bemutatkozás rá eső részét.
– Ann Milborrow, üdvözlöm. -ezután a vékony mappáért nyúlt és azt átadva nekikezdett a fiatal lány testén való észrevételeinek….