Hideg van, talán a felhők is fáznak, azért bújnak össze a Hold körül. A szél szeret-nem szeret játékot játszik a fák leveleivel. Csendes az este. Két fiatal szobor ül a parkban, egymás karjába olvadtan hirdetve egykori készítőjük szerelmét.
-Nézd, néézd milyen szép! És ahogy belepi a moha! –suttogja az egyik, aztán gyengéden megszorítja a társa kezét.
-Ühümm-ért egyet a másik és viszonozza a szorítást.
Aztán csak beszédesen hallgatnak összefonódva a kifejezhetetlenben.
A fű zavart harmatcsillogása ki-kikandikál az avar bíborosra pirult takarója alól. Két bokor szorosabbra fonja ágait egy cinkepár körül, mik egymáshoz simulva várják a hajnalt. Valahol harangoznak jelezvén egy új óra időbe dobbanását.
A közelben lévő sárga pad nevetve szól oda a felette hajlongó fűznek: készüljünk!
6 hozzászólás
Szia!
Jó ötlet, ahogy megszemélyesíted a dolgokat. Ettől az egész meghitté válik.
Szeretettel: Rozália
Egy idillikus kép rajzolódott ki előttem ahogy olvastam a soraidat. Mi is sokszor voltunk, vagyunk így együtt a párommal, csendesen gyönyörködve a minket körülvevő szépségekben.
Kedves Rozália és Arthemis!
Köszönet ittjártatok nyomának szavakba szilárdulásáért:) gyertek máskor is;)
Üdv: Áfonya
szép és nyugodt, de mire is készülnek?
Delory
Kedves Delory:)
Azt hiszem arra készülnek, hogy meghitt és rejtett otthont adjanak a két fiatalnak, akik a fűz árnyékában egy sárga padra ülve megtöltik a park éjszakáját szerelemmel:) Örülök, hogy olvastál és mégjobban, hogy kérdeztél!
Üdv: Áfonya
Nem valami szószátyár egyperces… Lényegre törő, szép tájékoztatás, remek sejtetés. Gratulálok!