Amint kiléptek az utcára mindegyikükre két hatalmas tenyér terült, arcuk elé kendőt nyomtak. A védekezés reflexszerű volt, de felesleges. Másodpercek múlva elveszítették eszméletüket.
Brenton kinyitotta a szemét. Fájt a feje és a kloroform jellegzetes szagát érezte. Rögtön eszébe villant a támadás, és felpattant. Illetve felpattant volna, ha tudott volna, de olyan szorosan hozzá volt kötözve egy gerendapillérhez, hogy a kötél belevágott a húsába a hirtelen mozdulat következtében. Kiáltani akart, de a szájába tömött rongy miatt nem tudott. Kétségbeesetten tekintett körül. Mellette asszisztense még eszméletlenül feküdt. Robert nem volt sehol. Egy raktárépületben lehettek, mert fadobozok hevertek szanaszét. Az egyik sarokban régi, kibelezett fotelek, képkeretek, melyekről már lemállott az arany festés. Egy-egy megcsonkított szoborfej-test. Két fojtott fényű lámpa égett, baljós hangulatot teremtve.
Brenton torka ki volt száradva, szeme könnyezett és átkozottul fájt a feje. Lábfejével próbálta felrázni a mellette szendergő nőt. Végre sikerült. Alice tompán rebesgette a pilláit. Felnyitotta a szemét és látszott, hogy nem tudja hol van. Brenton újra megbökte. A nő ránézett és azonnal elkerekedtek a szemei és félelem lett úrrá rajta. A nő is eljátszotta Brenton előző menekülő próbálkozását, és ugyanúgy fájdalomtól telve konstatálta megkötözésének és betömött szájának tényét. Erre még jobban kétségbeesett és idegesen ide-oda kapta tekintetét. Szeméből egy hatalmas kérdőjel szegeződött Karl-ra.
Ekkor döngő lépések zaja hallatszott valahol a távolban, egy vasajtó zárjában kulcs fordult és két megtermett figura lépett be egy ájult férfit húzva maguk után. Robert csupa vér teste mellettük landolt a porban.
– Engedjék meg, hogy a lehető legnagyobb tisztelettel köszöntsem Önöket. – Mario Conti jelenléte a teljes pánikot váltotta ki. – Őszintén sajnálom, hogy ilyen körülmények között kell vendégül látnom e kedves kis társaságot, de ugye megértik, hogy nem szeretnék még egyszer olyan hibába esni, mint legutóbbi találkozásunkkor. Ugye Mr. Brenton?
Közelebb lépett a galériatulajdonoshoz és ujjával megfenyegette.
– Igazán okos húzás volt. Kevesen tudnak átjárni Conti eszén. De azt garantálhatom magának, hogy akinek egyszer sikerült, másodjára nem úszta meg.
Robert felnyögött. Vért köpött ki a száján és hangosan nyöszörgött.
– Nos akkor vágjunk is bele. Hol a maszk Mr.?
Brenton nem tudott szólni a szájába tömött rongy miatt.
– Sergio! Vedd ki!
– Mr. Conti! – Brenton megszabadulva peckétől védelmébe akarta venni Robert-et, de csak rekedt hang jött ki a torkán és annak is a vége elhalt.
– Adj neki vizet!
Sergio, Conti gorillája, megitatta Brenton-t és a fejére is locsolt a vízből. Karl megforgatta a vizet a szájában és kiköpte.
– Mr. Conti! – kezdett bele megint – Sajnálom, ami a múltkor történt, de meg kellett próbálnom ezt a lehetőséget is. Az életem forgott kockán. Megértheti.
– Megértem. Spongyát rá! Legalább tudjuk, hogy működik. Szóval hol van?
– Egy Radheya Santah nevű férfinál. Ismeri?
Conti meghökkent.
– Santah? Biztos ebben?
– Igen. Santah, az iparmágnás.
– Hogy került hozzá?
– Elrabolta tőlem.
– Minek az neki?
– Minek az magának?
Conti elvigyorodott.
– Figyeljen ide Mr. Conti! Ennek az ügynek mi az áldozatai vagyunk. Ez az úr, akit most ilyen siralmas helyzetben látunk – Robertre mutatott – a szüleit szeretné visszaszerezni. Elrabolták őket, hogy ezzel zsarolják, arra késztetve, hogy szerezze meg a maszkot, bárhol legyen is. Egy megbízható, jó ember. A maszkot megszerezték, de a szüleit nem kapta vissza. Az is lehet, hogy már halottak. Mindenképpen meg kell próbálnunk megtalálni őket és kiszabadítani, ha lehetséges. És természetesen a maszkot is vissza kell szerezni, ha Önnek kell. Én nem tartok rá igényt a továbbiakban. Túl sok szörnyűség történt az elmúlt napokban. Én csak békés életet szeretnék. Azt javaslom kössünk alkut.
– Nocsak! Erre kíváncsi vagyok. Milyen alkura gondol?
– Én tudom hol van a maszk. Elvezetem Önt oda, cserébe segít a szülők kiszabadításában.
– Meg is kínozhatom. Úgyis elmondaná hol a maszk. Mért kéne életben hagynom és más emberek miatt vesződnöm?
– Azért Mr. Conti, mert a maszk csak a gazdájára hallgat.
– Miről beszél?
– Ahhoz, hogy a maszk használható legyen, szükség van imákra. Ezek az imák a maszk belsejébe vannak vésve azték nyelven természetesen. Ön tud aztékul Mr. Conti? Mert én tudok. Az imák nélkül semmit nem ér, egy szép lelet csupán a maszk.
– Maga hülyéskedik!
– Az igazat mondom.
Conti mélyen belenézett Brenton szemébe, de nem tudott kiolvasni onnan semmit. Félelmet sem. Ez zavarta a maffiavezért.
– Legyen Mr. Brenton. A nőért cserébe. – mutatott Ms. Grendolfin-re. – Segítek a szülők kiszabadításában, sőt az úriember – itt Robertre mutatott- kórházi kezelését is állom. Maga pedig segít a maszk megszerzésében. Addig pedig, amíg a maszk nincs a tulajdonomban, a hölgy az én vendégszeretetemet élvezi. Természetesen méltóbb körülmények között. – hajolt meg az ájuldozó Alice előtt.
– Utána mindhármunknak szabad elvonulást ígér?
– Amennyiben eltűnnek a városból végérvényesen.
– Rendben van.
– Sergio! Ereszd el őket! Azt a szerencsétlent pedig vidd kórházba és rendelj mellé egy őrt.
– Most pedig eszünk valamit. Gondolom éhesek.
– Nem tagadom, néhány falat sokat segítene.
Conti megragadta a felkecmergő Brenton karját és mélyen a szemébe nézett. Egy fejjel alacsonyabb volt, mint a férfi.
– Ha át akar verni Mr. Brenton, esküszöm a világ végéig is követem és tönkreteszem az életét. Mindent elveszek magától, amiben valaha is örömét lelte, aki valaha is szeretetet váltott ki Önből. Maga pedig lassú kínhalált fog szenvedni. Világos voltam?
– Ne aggódjon Mr. Conti! Eszem ágában sincs az asszisztensem életét veszélyeztetni.
– Akkor most menjünk!
Karl, Alice és az félájult Robert az őrök gyűrűjében elindult kifelé a raktárból egyenesen Conti után.