Rablás Cipruszka városban 1. rész

1. fejezet – Ahol megismerjük Cipruszka lakóit és megtudjuk, milyen ünnepségre készülnek a városkában. Puha polgármester kiosztja a teendőket. Hová tűnt Ircsike szívecskés körömreszelője? Mindenki boldogan végzi a rábízott feladatot.

Cipruszka lakói a város fennállásának hetvenedik évfordulójára készülődtek. Puha úr, a polgármester összehívta a városkában élő fontos személyeket, hogy együtt tervezzék-szervezzék meg e jeles nap programját. Az ötleteket Ircsike, a polgármester minden lében kanál titkárnője jegyezte le. Közösen ötleteltek, majd kiosztották a teendőket, hogy ki mit vállal.
– Így biztos, hogy jó lesz kedves polgármester úr? – tudakolta Ircsike, és Puha úr elé tette a kész tervezetet.
A polgármester bólintott. Ircsike aggodalmas képpel nézte a többieket. Vajon mindenki elvégzi majd a rábízott feladatot? Senki sem hagyja cserben a hőn szeretett polgármesterét? És Tóbiás, a pocakos zsivány, aki nemrég költözött a város közelébe, nem fog kellemetlenkedni? No, és a majma, az a szőrcsomó Stikli? Nagyon gyanús Ircsikének az az állat! Mióta ez a két mihaszna Cipruszka város szélén él, azóta sok apróságnak lába kelt. Például ő sem találja a kedvenc csillogós körömreszelőjét, amin egy apró szívecske tündökölt. Pedig tűvé tett érte mindent, de nem került elő.
Ezek a gondolatok jártak a titkárnő fejében, miközben kiosztotta tennivalókat tartalmazó lapokat. Ezek után mindenki ment, hogy végezze a megbízatását.

Ambrózia kisasszony még nagyobb rendet rakott otthon, mint annak előtte bármikor is, és figyelte Annikát, hogy szorgalmasan gyakoroljon az ünnepi műsorra, és csak ezután találkozhatott barátjával, Brúnóval. Annika buzgón zongorázott.
Ambrózia kisasszony azt is felügyelte, hogy a város Főtere makulátlan tiszta legyen, ugyanis ő kapta azt a megbízatást, hogy irányítsa a takarítócsapatot. Csiri néni, a könyvtáros a könyvtárban kiállítást rendezett be a városka múltjából és jelenéből. A képeket Ambrózia kisasszony segítségével, mértani pontossággal aggatta fel a falra.
Pipacs Paulina festőművésznő egy csodálatos képet pingált, amit majd csak az ünnepségen mutat be. Erre az alakalomra egy szédületes pipacsokkal díszített ruhát varratott magának Picula úrral, a szabóval. Megkérte, hogy senkinek se árulja el, hogy milyen pompázatos öltözékben lesz a ceremónián. Pipacs Paulina ugyanis nagyon ügyelt arra, hogy mindig valamilyen meghökkentő darabbal kápráztassa el Cipruszka város lakóit. Kapor kalapossal egy lélegzetelállító fejrevalót is készíttetett. Alig várta, hogy bevonuljon az ünnepélyre. Imádta, ha minden szempár rászegeződik.
Fáni Néni Fánkozójában még kerekebb fánkok, még ínycsiklandóbb finomságok készülnek e jeles napra. A helyi cukrászdában Gerzson úr a segédeivel már gőzerővel készítette a város emeletes tortáját, aminek a tetején a település kabala állata állt, ami nem más, mint egy kecske. Hogy miért is egy kecske? Hugó a volt cirkuszművész ezt a kis állatot kapta emlékül az utolsó fellépésén az itt élőktől. Azért kecskét, mert Hugó nagyon szerette a kecsketejet és a sajtot. Így ezentúl, mivel ráér már, saját maga készítheti majd el ezeket a finomságokat. A kecskét Virgonckának nevezte el, mert rettentően izgő-mozgó jószág volt. Cipruszka város lakói nagyon megszerették a vidám, kedves kis gidácskát, aki mára már nagy kecskévé cseperedett. Finom tejecskéjét sokan itták, a tejéből készült sajtot pedig mindenki imádta a városban.
A jelentős esemény előtti nap Hugó, az egykori artista, a színpad felállításánál szorgoskodott néhány önkéntessel. Ambrus úr, a helyi mindentudó eközben fel-alá sétált és kritizált, no meg dirigált, mit tegyenek kicsit jobbra, mit húzzanak kicsit balra. Hugó mérgesen mordult Ambrus úrra:
– Ne csak a szája járjon, hanem a keze is! Könnyű onnan lentről kotnyeleskedni! Jöjjön inkább, és segítsen!
Kapor kalapos és Picula szabó is hevesen bólogatott.
– Igen, igen! Jöjjön csak kedves Ambrus úr! Nem esik le az aranygyűrű az ujjáról, ha megfogja a kalapácsot! Nézze Brúnót! Ő kis gyerek, de itt adogatja nekünk a szegeket, a léceket. Példát vehetne róla!
Ambrus úr kénytelen-kelletlen beállt segíteni. Amíg a színpad készült, Bernát, a fűzfapoéta a Főtéren sétálgatott, rágicsálta a ceruzáját, és fogalmazta a köszöntő versét:

Én városom Cipruszka,
sokat jelent számomra.
Díszben áll már a Főtér,
ámul-bámul, ki betér.

Készül a város tortája,
Fáni néni kerek fánkja,
Hugó uram kecskesajtja,
jóllakik, ki megkóstolja.

Annika is gyakorol már,
a színpadon ő lesz a sztár.
Ambrózia és Csirike
a könyvtárat rendezi be.

Paulina képet festett,
Picula úr szabott-varrott,
Kapor úr sem unatkozott,
Brúnóval együtt dolgozott.

Radó rendfenntartó pedig fel s alá sétálgatott a városban, ügyelve a rendre.
Manfréd úr, a városnéző kisvonat vezetője ezalatt fellobogózta, kidíszítette a mozdonyt. Alig várta, hogy holnap jöjjenek az utasok, és tegyenek egy-két kört a városban. Kipróbálta a vonatka kürtjét is, ami szerencsére hibátlanul működött.
– Minden rendben van, Manfréd úr? – lépett oda Radó rendőr.
– Igen, kedves biztos úr! Csak kipróbáltam, hogy jól működik-e a kürt.
– Akkor jó! – bólintott a rend éber őre.
– Megyek ebédelni. Viszlát, Radó úr! – köszönt el Manfréd úr, majd megsimogatta vasparipáját, és hazaindult.
A rendőr intett és továbbsétált.
„Én vagyok a rend éber őre,
figyelek az itt élőkre.” – dudorászta vidáman.