Rablás Cipruszka városban 3. rész

3. fejezet – Kiderül, hogy éjjel valaki a városban több helyre is betört. Vajon ki harapta le tortán álló marcipán kecske fejét? Ki kötötte el a vonatot? Radó rendőr megoldja a rejtélyt, vagy segítség kell neki?

Ki harapta le a marcipánkecske fejét?

A dudálásra felriadt Radó rendőr.
– Ezt már nem képzeltem! Itt valaki dudált! Csak nem Manfréd úr próbálgatja újfent a kürtöt? De ilyen korán?! Megbolondult? Majd én jól megmondom neki! Ez kérem, csendháborítás!
Magára kapkodta ruháit, a sapkát is a fejébe nyomta, mert anélkül nem rendőr a rendőr. Kirohant az utcára és meglátta, hogy Gerzson úr süteményezőjének az ajtaja tárva-nyitva, a városnéző vonatnak pedig hűlt helye.
– Jaj! Tolvaj! Tolvaj járt a városunkban! – kiabálta teli torokból.
A nagy ordibálásra álmos fejek kukkantottak ki az ablakokon.
– Mi történt? – kérdezte Ircsike, a minden lében kanál titkárnő.
– Megbolondult Radó úr! – rivallt ki az ablakából Ambrózia kisasszony. – Felveri az egész várost! Valami kedvesebb ébresztőt is kitalálhatott volna a mai napra!
– Mi ez a ramazuri?- kíváncsiskodott Ambrus úr.
– Nem jókedvemből kiáltozok- felelte Radó rendőr. – Betörtek Gerzson úrhoz, és elkötötték a vonatot!
– Mi?! Mi történt? Még hogy elvitték a vonatomat? – mondta megrökönyödve Manfréd úr.
– Micsoda?! Betörtek a sütizőmbe? – ordította Gerzson. Amikor belépett a cukrászdába, majd elájult a látványtól. Óbégatni kezdett.
– Jaj, jaj! Valaki leharapta Virgoncka fejét!
Pillanatok alatt összesereglett a nagy ribillióra a városka lakossága.
– Óh, nálam is jártak! – jegyezte meg hangosan Fánika.
– És nálam is! – kiabálta a Boldizsár, a boltos.
– Tőlem is elvittek jó pár guriga sajtot! – kurjantotta Hugó.
– Ó, jaj! Hozzám is betörtek! – rikkantotta Pocak úr.
– Hol van ilyenkor a polgármester? – sipította Ambrózia kisasszony.
– Mindjárt itt lesz Puha úr – jelentette ki Ircsike. Ő mindig ott van, ahol kell.
– Most bezzeg nincs itt! Vagy látja valaki? – rikkantotta epésen Gerzson úr.
Álmos arccal érkezett meg a polgármester.
– Mi történik itt biztos úr? Mi a tényállás? Mi ez a hajnali parádé? – kérdezte, és egy hatalmasat ásított.
Mielőtt a rendőr szólhatott volna, Ircsike tudálékosan tájékoztatta hőn szeretett polgármesterét.
– No, és Radó úr? Mit szándékozik tenni? Ma lesz az ünnepség. Nem tűrök semmi rendbontást! Haladéktalanul cselekedjen! Elvégre maga a rend őre! Vagy tévedek?
– Igen! Szeretném visszakapni a vonatomat! – szólt erélyesen Manfréd úr.
– Én pedig tudni akarom, ki volt az a lator, aki leharapta a kecske fejét, és tönkretette a munkámat! – visította Gerzson úr.
Ambrus úr karon fogta Radó urat, és így szólt:
– Ugye ön is látja? A tortán ott egy lábnyomocska.
– Ő… igen, igen. Persze, én is észrevettem – felelte kicsit zavartan Radó úr. – Nos, itt az első nyom. Kinek van ilyen karmos kis lábacskája?
Végignézett az ott lévő kíváncsiskodókon.
– Kinek, kinek? Nem látja, jóember? Ez egy majom lábának a nyoma – jelentette ki Ircsike, és büszkén nézett a polgármesterre, de Puha úr nem szólt semmit.
– Tudtam én is – jegyezte meg a rendőr. – Csak kíváncsi voltam, más is tudja-e azt, amit én – felelte a rendőr. – Akkor irány Tóbiás tanyája!

Folyt. köv.