Számadás.
Egyszer minden játék véget ér, és kihunynak a fények egy sötét éjszakán. A hajdani holdig érő vágyak, szárnyaló álmok, a lázas lobogás, és a kései csendes álmok, mind az enyészeté lesznek. Elérted, vagy nem a kitűzött céljaid, életed színpadán legördül a függöny, vége a földi játéknak. Ha semminek nincs már értéke, elvesztünk, nincs több meglepetés. Ha egyszer elindultunk, valamikor bizton megérkezünk. Mit számít akkor már a megjárt út!
Hogy hány emberben csalódtam, már nem fontos, hisz bennem is csalódtak sokan biztosan. Kergettem álmokat, de belőle keveset váltottam valóra. A boldogságot, a szépséges kék madarat olykor elértem, de markomban meg nem tarthattam. Olykor megcsömörlöttem, vágytam a remete magányába, reménytelenül hittem a saját börtöneimből való szabadulásban. Mi minden voltam életemben, nem tudom már? Voltam boldog, boldogtalan, önző, hazug és csalfa. Voltam szerencsétlen, vidám és szomorú, de voltam kiégett, sajnálkozó, és nagyképű is. Bizonyára voltam felelőtlen, érdemtelen, jóságos, együttérző, gonosz és szívtelen. Voltam hívő és hitetlen, vak és embertelen, hazug, ijedt, csalódott és szeretetre méltó. Minden voltam, ami egy ember lehet. Nem bánom életem, mert képes voltam, ha az élet úgy hozta, lehajtani a fejem a másik ember előtt, és ha a porba hulltam, mindig felálltam. Hibáimért nem okolok mást, erényeimért nem döngetem a mellem. Így az út végén, elmondhatom, hogy ember voltam csak, és rajtam múlt az életem.
8 hozzászólás
Erős gondolatokat fogalmazol meg ebben az írásodban. Sok kell egy efféle belátáshoz: bennem is csalódtak. Vállalni a felelősséget – nagyon nehéz feladat, de példamutató.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Kedves Ibolya!
A körülöttünk levő társadalmi hatásokat, a paradigmákat, és az eszmék marketingjét ugyanúgy nem tudjuk befolyásolni, mint a genetikai, családi örökségünket.
De az, hogy az adott helyen az adott időben, az adott körülmények között felelősséget vállaljunk a tetteinkért, a döntéseinkért az igen tiszteletreméltó és sajnos igen ritka! Általában az emberek szeretik eltolni magunktól a felelősséget. Inkább bújócskáznak. Elbújnak az eszmék, és azok mögé a dolgok mögé, amiket tényleg nincsen módjuk befolyásolni.
Az írásod nem csak szép, hanem tanulságos is.
Judit
Kedves Laura, ahhoz, hogy az ember ezeket a gondolatokat megfogalmazza, le kell élnie az élete javát. Idősen sok minden megfogalmazódik az az emberben a leélt életével kapcsolatban, de többnyire csak gondolatban, én leírtam. Köszönöm, hogy olvastál. Üdv Ibolya
Kedves Judit egyetértek veled, hogy vannak külső körülmények, amelyek jelentősen befolyásolják az életünket. Sőt úgy érzem, hogy az ezek közötti eligazodás, és az életünket befolyásoló folytonos döntéseink eredménye határozza majd meg azt, hogy életünk alkonyán mit gondolhatunk önmagunkról. Mindannyiunk életében vannak olyan események, amelyek tőlünk ugyan függetlenek, de nagy változást okoznak az életünkben, de az ezekhez való alkalmazkodás már a mi döntésünk. Köszönöm, hogy olvastál. Szeretettel Ibolya
ez most azt is jelenti, hogy visszagondolsz az összes előző életedre? mert sajnos nem egyszer élünk…
…sajnos?
Müszélia kedves én csak a mostani életemre gondolok. Lehet, hogy több életünk van, én azt nem tudom. Ha elolvasod A titok c. írásomat az erről való gondolataimat is megismerheted. Úgy érzem életünk csak egy van egy és megismételhetetlen, ettől olyan értékes számunkra.
Köszönöm, hogy olvastál. Üdv Ibolya
Kedves Jega!
Érdekes írás. Mi minden volt az ember. Az ember gyakran földre hull, vagy sikerül felállnia
vagy nem. Tanulságos írás.
Ági