Élmények Északon 13.

TIZENHARMADIK FEJEZET

– Rasmus, Joel! Alina szívesen jönne velünk Ivaloba, hogy ott éljünk. Olyan boldog vagyok – örvendezett Niilo és átölelte nagybátyját, majd a barátját is.
– Ennek én is nagyon örülök és annak is, hogy te ilyen boldog vagy. A szülők mit szólnak hozzá?
– Hát őket még győzködni kell azt hiszem. Nem tudom mit tegyek, Alina már most utazna velünk vissza, de a család ezt nem támogatja.
– Fiam én ezt megértem, hiszen nagyon hirtelen jött ez. Valamilyen kompromisszumra kellene jutnotok.
– Igen, de nincs ötletem.
– Niilo, Alina biztos a dolgában, vagy csak az érzéseinek engedett veled szemben? – kérdezte Joel.
– Jó kérdés, ezt én is megakartam kérdezni – tette hozzá Rasmus.
– Szeretjük egymást. Az igaz, hogy győzködtem kicsit róla, hogy jobb lenne Ivaloban élni, de elfogadta.
– Örülök, hogy legalább ti ketten megegyezésre jutottatok a jövőtöket illetően – szólalt meg Rasmus.
– Mi lenne, ha hagynál időt a szülőknek. Most hazamennénk, aztán majd visszajössz, ha megérett a helyzet rá – javasolta Joel.
– Nem akarom Alinát megint itt hagyni.
– Ez sem rossz ötlet, de nekem azt hiszem jobb van. Legalábbis egy esélyt megér – szólalt meg Rasmus.
– Halljuk – válaszolták a fiatalok szinte egyszerre.
– Hozzunk össze egy közös vacsorát, mi mindannyian, ahol tudunk beszélgetni egymással. Tovább megyek, kérd meg Alina kezét és tartsuk meg itt az eljegyzést. Akkor mint menyasszonyod jöhetne velünk és az esküvőtöket, meg Ivaloban tartanánk.
– Ez szuper lenne! Igazából a gyűrűt is azért vettem, csak még az alkalomra vártam – örvendezett Niilo.
– Szerintem is jó ötlet – tette hozzá Joel.
– Csak egy baj van, ez azért nem két nap lesz. Akkor még maradnunk kellene egy kis időre – mondta Niilo.
– Szerintem ezen ne múljon a boldogságotok – folytatta Rasmus.
– Joel? Te már nagyon haza akartál menni – kérdezte Niilo.
– Hát…, nem is tudom…, – miközben vakarta a fejét, mintha nehezére esne, közben kaján mosoly villant meg az arcán.
– Naná, tesó! Csak nem gondolod, hogy ezt kihagynám – majd átölelte barátját.
– Beszéljétek meg Alinával és lássunk neki – mondta Rasmus.
A lány a szüleivel egyeztetett a közös vacsora megbeszéléséről. Természetesen a lánykérésről mit sem tudott.
Párnap elteltével Alináékhoz voltak hivatalosak Rasmusék. Az egész család képviselte magát. A lány nővére Lotta és a férje Kasper, valamint szülei Arttu és felesége Isla.
Vidám hangulatban beszélgettek az élményeikről és a fiatalok jövőjében is igyekeztek megállapodásra jutni. Alina legnagyobb meglepetésére, Niilo megkérte a kezét és a lány boldogan mondott igent. A gyűrű pazar fényével csillogott az ujján, ám arca a boldogságától még jobban ragyogott.
A család megenyhült és végül beleegyezett, hogy lányuk már Niiloval utazzon vissza Ivaloba. Az esküvő részleteiben is sikerült megállapodniuk.
Alina a következő napokban, már nem dolgozott a kávéházban, hanem összepakolta a legszükségesebb holmijait. Elköszönt családjától és legjobb barátnőjétől Liristől, mert eljött az indulás napja. Izgalommal várta milyen lesz új otthona, de boldog volt, hiszen szerelmével lehetett.
Szerencsésen megérkeztek és mindenki nagy örömmel fogadta őket. Joel, szülei nyakába borult, már nagyon hiányoztak neki.
– Nézd fiam, mennyi levél érkezett neked, amíg távol voltál – mondta az édesapja és átnyújtott egy marék levelet.
– Ez mind állás ajánlat? – lepődött meg Joel.
– Milyen kapós lettél, hogy nem voltál itthon – viccelődött vele Niilo.
– Nagyszerű, majd egyeztetek mindegyikkel, hogy fennáll- e még ennyi idő után is. Aztán meglátom melyik mit ajánl – mondta mosolyogva Joel.
– Kedves barátom Rasmus! Nagyon hálásak vagyunk neked, hogy épségben visszahoztad a fiunkat és vigyáztál rá távollétében – köszönte meg Joel édesapja, majd átölelte Rasmust.
– Én meg köszönöm nektek, hogy tovább vittétek a kávéházamat áldozatos munkátokkal – válaszolta.
– Szívesen tettük – szólalt meg Joel édesanyja.
– Most már itt vagyok és holnaptól visszaveszem a birodalmamat, de benneteket továbbra is szívesen látlak. Hoztunk magunkkal egy új segítőt is Alina személyében, aki Niilo mennyasszonya és nem sokára a felesége lesz – mondta nevetve Rasmus.
Nagy szeretettel fogadták a kedves teremtést. Igyekeztek neki mindenben segíteni, hogy minél előbb be tudjon illeszkedni a közösségbe. Segítettek az esküvő megszervezésében is.
Niilo elküldözgette a fotókat és a hozzáírt cikkeit több újságnak és magazinnak. Óriási sikerre tett szert velük. Több laptól is kapott állandó megbízást.
Joelnek sikerült szerződnie az egyik legnagyobb céggel Rovaniemiben. A szabadidejét, azonban otthon töltötte szüleivel és Niiloékkal.
Az esküvőre, Alinának a családján kívül meghívták a legjobb barátait is, így hatalmas lakodalmat csaptak.
Az este meglepetése Liris volt, aki Vilho mennyasszonya lett időközben, így vele jelent meg az ünnepségen. Hajnalig tartott a nagy dínom – dánom.
Az esküvő után visszatértek a hétköznapok mindennapjai. A fiatalok felhőtlenül és életvidáman élték az életüket. Joel szülei továbbra is besegítettek Rasmus kávéházában. Olyanok voltak, mint egy igazi nagy boldog család.
Az egyik napon egy idősebb, őszes hajú, de csinos hölgy jelent meg a kávéházba. Meglátszott rajta, hogy nem odavalósi. Az öltözködése túlságosan a városias divatra utalt. Nem nézelődött, csak szomorúan, magába mélyedve ült le az egyik asztalhoz. Alinától kért egy kávét és egy süteményt. Egykedvűen fogyasztotta, bár nagyon jó ízűnek találta.
Rasmus pótolta a süteményeket a pultnál, amikor megakadt a szeme az idegen asszonyon. Egészen bele sápadt, szinte nem kapott levegőt.
– Rasmus, jól vagy? – kérdezte Alina ijedten.
– Igen, csak azt hiszem álmodom – mondta és elindult a hölgy felé.
Egészen az asztaláig ment és megállt előtte, de az asszony továbbra sem emelte fel a fejét, csak elgondolkodva fogyasztotta a süteményét.
– Bocsásson meg hölgyem, – szólalt meg Rasmus.
Ekkor felé fordította a fejét és szólni akart, de torkán akadt a szó.
– Elli…? – kérdezte tétován Rasmus.
– Rasmus…, te vagy az? – kérdezett vissza.
Mindkettőjüknek könny szökött szemébe a viszontlátás örömétől és szeretettel ölelték át egymást.
– Hogy kerülsz ide? – kérdezte a férfi.
– És te? – kérdezte Elli ekkor már mosollyal az arcán.
– Most mindent el kell mesélned – kérte Rasmus és leült az asztalához.
– Azt hiszem odáig tudod, hogy férjhez mentem az akkori főnökömhöz – kezdte szomorúan.
– Igen, azt még megírtad.
– Hirtelen fellángolás volt, erre csak később jöttem rá. Ettől függetlenül nem panaszkodom, mert ő nagyon szeretett engem és jól éltünk. Gyermekünk nem született, de talán jobb is így. Szívem mélyén mindig téged szerettelek ez az igazság Rasmus. Tudod fiatalon sok rossz döntést hozunk, még nincs tapasztalat, aztán csak megyünk a fejünk után. Bocsáss meg nekem kérlek, őszintén sajnálom.
– Elli, én nem haragszom. Olyan erős a szerelem, amit éreztem és még most is érzek irántad, hogy nem engedi meg szívemben a haragot. Az igaz, hogy nagyon fájt, azt hittem megkoptak az érzéseid irányomban.
– Á…, csak elhomályosította a pillanat hevülete, mire felébredtem csipkerózsika álmomból, már a felesége voltam és elfogadtam a helyzetem. Néhány évvel ezelőtt átlépte a túlvilág küszöbét. Szüleim még korábban elmentek.
Egyedül maradtam abban a városban, nem kötött oda semmi.
Tavaly úgy döntöttem, hogy visszaköltözöm Rovaniemibe. Itt megtaláltam a régi barátaimat és jól érzem magam. Ráadásul sikerült visszavásárolnom azt a lakást, amiben felnőttem. Azóta utazgatom úgy kerültem ide is – mesélte mosolyogva.
– És veled mi történt a hosszú évek alatt? – kérdezte Elli.
Rasmus is elmesélte, hogyan kerültek testvérével Ivaloba, hogy a kávéház családi vállalkozás, amit még együtt nyitottak Aaronnal. Röviden említette Niilo történetét és elmondta, hogy ő azóta sem szeretett senkit. Megbeszélték, hogy ameddig Ivaloban tartózkodik, majd többször is találkoznak.
Este Rasmus elmesélte Niilonak, hogy ki jelent meg váratlanul a kávéházban.
– Rasmus! Hiszen ez egy csoda, egy égi jel! Nagyon örülnék nektek, ha nem hagynátok elveszni ezt az esélyt, amit a sors nyújtott nektek tálcán. A hátralévő éveitekben boldogan élhetnétek – lelkendezett a fiú.
– Nem tudom fiam, majd meglátjuk.
– Én azt kívánom, hogy legyetek ti is nagyon boldogok, mert megérdemlitek.
– Köszönöm Niilo – majd átölelte a fiút.
Ellivel sokat beszélgettek ottléte alatt. Miután visszautazott a városba jó néhányszor meg is látogatta őt Rasmus. A régi szerelem kettejük között ismét teljes fényében lángolt.
Elhatározták, hogy jegyességüket ott folytatják, ahol abba hagyták és összeházasodnak. Csak a közvetlen családtagok voltak jelen a hirtelen rendezett esküvőn. Ezt követően Elli odaköltözött Rasmusékhoz. Bár meghagyta a lakását Rovaniemiben. Időnként ott is eltöltöttek pár napot és nagyon boldogan életek.

V É G E!