Régi-régi történet

Nagyon régen történt, 1966. advent első hetében, szerdai napon. Hogy szerda volt, onnan tudom, hogy a falumból mindig szerdán jártak Mohácsra az emberek, mert az piaci nap volt.
A gimnázium bejáratán egy parasztszoknyás, fejkendős, sváb néni lépett be. Kicsit megilletődve nézett körül az árkádos bejáratban, hiszen sosem járt azelőtt ilyen tudományos házakban!
Miután elrendezte magában, hogy itt minden rendben van, odalépett egy csoport fiatalemberhez, és halkan kérdezte: Meg tudná valaki mondani, hol találom H. M-t?
A fiúk negyedikesek voltak, meglepődve néztek rá. Mit gondol a néni, ide több mint ezren járnak!
Aztán páran a fejükhöz kaptak, és egyikük megszólalt: Ja, az a nagy szájú elsős! Ha jól tudom, az 1 B-be jár!
P.D. kollégista volt, akárcsak én, onnan ismert. Hogy nagy szájú lettem volna? Hát, lehet, hisz úgy gondoltam, enyém a világ!
Megmutatná kérem, hogy hol találom? kérdezte a néni.
Tessék velem jönni, csak felmegyünk az emeletre, aztán balra, mindjárt az első tanterem. – mondta P. D. Itt tessék várni, pár perc múlva kicsengetnek.
A néni meghúzódott a folyosó ablakának sarkában, és várt. Megszólalt a csengő, mindenhonnan fiúk, lányok özönlöttek elő, egyszer csak ott állt előtte az unokája. Szótlanul ölelte magához, mindenki előtt, miközben folytak a könnyei. Nem szólt egy szót sem, csak ölelt, mintha sosem akart volna többé elengedni. És én olyan jól éreztem magam karjaiban, olyan büszke voltam rá! Hisz tudni akarta, jó helyen vagyok-e, megkeresett engem az én Nagymamám!