– Én nem megyek sehova! – mondta durcásan.
– De menned kell, nincs mese. – felelte szelíden a hang.
– Dehogy megyek! Elegem van. – és dühösen toppantott nem létező lábával.
– Ugyan, ne gyerekeskedj már! Te is tudod, hogy felesleges ez a cirkusz és most már ötödjére játszod el.
– Igen? Na hát ez az. Mikor lesz ennek már vége? Folyton csak kóborlok, ide-oda, hol fiú vagyok, hol meg lány, néha magam sem tudom éppen melyik bőrbe bújtattál. Bele kell néznem az aktuális alsómban, hogy megbizonyosodjam. Nem megyek sehova, pihenni akarok.
– Jaj, komolyan tönkre teszel ezzel a műsorral. Legutóbb arra hivatkoztál, hogy nem tudtad még feldolgozni, hogy Nietzsche meghalt. Három hétig feküdtél az egyik felhőn és Parsifal monológját énekelted.
– Miért? Nem tetszett? Wagner bátyótól kaptam.
– De, remek volt. Mondjuk ennek köszönhetően sikerült azt a pár engedetlent, akik vérszemet kaptak tőled és szintén kicsit pihenni akartak, jó gyorsan leküldeni.
– Hát akkor mi a baj?
– Hogy mi? NEKEM hallgatnom kellet! No de elég ebből, szedd a sátorfádat és iszkiri.
– Én? Biztos hogy nem. Lécci-lécci-lécci-lécci? Adj pár napot, kérlek? Totál kikészített ez az utolsó nő.
– Nem hiszem el! Nekem ne léccizz itt! Egyébként mi ez az új stílus? Hol szedted ezt össze?
– Látod, teljesen összezavart, meg átformált engem ez a liba. Engem, aki oly finom és kecses kis entellektüel vagyok, illetve most már csak voltam, mert folyton ezt a léccit, meg édi-bédit kellett hallgatnom. Magad is beláthatod, muszáj kipihennem magam, hogy újra a régi legyek.
– Tisztára megőrjítesz. Csak tudnám, miért megyek mindig bele ezekbe a beszélgetésekbe. Rossz vagy, komisz és engedetlen.
– Há’ mer’ szerecc.
– Te, ne beszélj így, mert rögtön lezavarlak egy mocsári sáskába!
– Jól van. Megígérem megjavulok.
– Javulsz te! Na jól van, kapsz három hetet…
– Egy hónapot nem lehetne?
– Ne alkudozz te, mert agyon csaplak! Szóval kapsz három hetet, aztán kapod a következőt. DE ha meghallok egy hangjegynyit is Wagnertől, kettéhasítalak!
– Köszönöm! Néma leszek, esküszöm. Max egy kis Tiestót, de azt is halkan. HURÁÁÁÁÁÁ!