Rémálom
Zihálva ébredek… Kapkodom a levegőt, a szívem szinte kiszakad úgy lüktet. Bénító félelem járja át lelkemet. Félig mezítelen, felhevült testem reszket a hűvös szellő érintésétől. Édes könnycsepp folyik végig az arcomon segítve a feleszmélést tébolyult gondolataim árnyékából. Kezemmel végigsimítok nedves hajamon. Ahogy érintésem az arcomhoz ér megremegek. Próbálom felidézni mi történt. Nem emlékszem az álomképre. Talán? Nem egyszerűen nem rémlik. Magába itta az álom világ sötét szörnyűsége. Lélegzésem lassan megnyugszik, végtagjaim görcse enyhülni kényszerül. Kezdek megnyugodni…
Hirtelen törnek rám rémálmom pillanatai. Menekülök, üldöznek! Amikor magam mögé nézek a mély sötétben kiizzik egy vöröslő szempár. Megrémülök. Ezekből a szemekből sugárzik a végtelen gyűlölet és az ember iránti szánalom. Megrémít. Hírtelen éles fájdalmat érzek a vállamnál. Odakapok, kezemen keserű melegség árad szét. Véresek az ujjaim. Az elviselhetetlenné fokozódó fájdalom térdre kényszerít. Hátra pillantok de már semmit sem látok. A kimerültség elhomályosítja látásom, nehezen érzékelem a környezetem. Kissé lenyugszom. Magam elé nézek és jéggé dermed benne az éltető vörösség. Ott van a szempár alig pár centire az arcomtól. Láthatatlan szája szenvedélyes csókba kényszeríti levegő után kapkodó ajkaimat. Mintha az életet szívná ki belőlem. Érzem az érdes karokat magamhoz simulni. Magához ölel és nyugtatva simogatja sártól szennyezett arcomat. Nem ereszt már többé el, az övé vagyok. Ekkorra már ráébredtem, hogy elvesztem s visszatérni nem tudok. Most már nem érzek semmit. Sem fájdalmat, sem félelmet, sem életet, sem melegséget. Csupán a szürkülő ürességet. A földre zuhanok és elájulok.
Az ágyamon ébredek. Már lenyugodva figyelem szobámban található tárgyak derengő körvonalát melyeket az ablakon gyéren bevilágító sápadt hold fény rajzol ki. Ujjaimmal végig simítok vállamon. Fájdalmat és melegséget érzek. A pillanat tört része alatt behatol elmémbe a felismerés, fáradt tüdőmbe fagy a levegő. Hirtelen elfordítom a tekintetem és kinézek a sötét ablakon. A holdvilágban egy sugárzó szempár szegeződik rám….
10 hozzászólás
Ez bizony igazi rémálom, amit átéltél. Nem irigylem tőled. Én is nagon gyakran álmodom, és nekem is volt már hasonló rémálmom, amelynek részleteire évtizedek óta is visszaemlékezem. Az ilyen álomból csak felébredni jó.
Egyetértek veled ez nehezen elfelejthető álom lett. Köszönöm, hogy elolvastad és írtál kritikát.
Az éjszakai álom, nagyon furcsa teremtmények. Sokszor teljesen figyelmen kívül hagyjuk őket, hisz tényleg figyelmen se érdemesek. Olyankor, mikor alszunk az agy elraktározza az előző napi információ halmazt, mindegyiket a jelentőségük szerinti kis rekeszekben.
A probléma az ilyen, általad álmodott dolgokkal van. Többen mondták, hogy álmunkban kapunk utasításokat, tanácsokat az életünk következő részére, de felbukkanhatnak a legbelső félelmeink is. Ilyenkor van az, hogy izzadságban, zihálva ébredünk. Tudom, hogy borzalmasak ezek az ébredések. De viszont kedvet adtál, hogy megírjam az egyik ilyen ébredésemet is.
Szia! Először is üdvözöllek itt a klubban:-) Megragadó az álmod, viszont van benne két dolog ami zavart engem.
" Ezekből a szemekből sugárzik a végtelen gyűlölet és az ember iránti szánalom."
Itt nem értettem, hogy most a lény gyűlöl vagy szánakozik-e.
"….,kezemen keserű melegség árad szét." Nekem fura kifejezés a keserű melegség.
Ezek persze csak az én észrevételeim, amit megosztok veled majd a jövőben is. Írj sokat!
Majka
Szia! Köszönöm a kritikádat és kérlek engedd meg, hogy elmagyarázzam ami zavar téged: 1. Itt a két érzés keveredéséről írok; már a annyira gyűlöl, hogy szinte a saját maga szán meg a gyűlölete miatt.
2. A keserű melegség=vér ha valaki vérzik az általában nem túl kellemes ezért adtam mellé a keserű jelzőt.
Remélem így kicsit érthetőbb az írásom de lehet, hogy zavarosabb lett. Na mindegy. Köszönöm mégegyszer, hogy írtál.
Kedves Titanilla!
A minap láttam, hogy Te is új tagként jeleskedsz a Napvilág fórumban…én sem túl régen ismerkedtem meg az itt publikáló alkotótársakkal.
Szintén újként: szeretettel üdvözöllek.
Az írásod számomra (nem kissé) misztikus, szerkezetileg, formailag tudnám elemezni…de itt a lényeg a mondanivaló, így nem is fárasztanálak eme elemzéssel.
Érezd Te is itt jól magad, és ha gondolod, látogasd a fórumot! (Főként Általános csevegés.)
Tamara
Kedves Tamar! Köszönöm az üdvözlést örülök, hogy itt lehetek. Szeretnélek megkérni, hogy ha gondolod elmemezd az írásom formailag is, mert ha nem tudom mi a rossz benne javítani sem tudok. Köszönöm, hogy elolvasdat és írtál rá. nekem ez sokat jelent.
Kedves Tamara! Elnézést kérek a neved elírása miatt de nem tudom kíjavítani. Bocsánat!
juj..a hátamon futkos a hideg…fantasztikus, ahogy leírtad az álmod…lelki szemeim előtt lepergett az egész…de a fura az…h. szinte ugyanezt álmodtam régebben…nagyonnagyon sokáig..s így olvasni hátborzongató…nagyon teccik…csak gratulálni tudok…:)
üdv:Siren
Kedves Titanilla!
Nagyon frappánsan leírtad az álmodat. Sajnos mindenkinek vannak rémálmai, és azokat csak nagyon nehezen lehet elfeledni.
Myrthil